| 
               2007.04.09. 
              Disznóság! A
              szakirodalmak szerint hazánk területén a 11–13. század
              folyamán igen kiterjedt sertéstartás folyt. Szinte nem akad
              olyan ránk maradt írásos forrás, amely ne említené, ne intézkedne
              róla. Említi a Gellért-legenda, foglalkozik vele 1222-ben az
              Aranybulla is. A 15. századi Thúróczy-krónika magyarok bejövetelét
              ábrázoló képén sertéseket is láthatunk. Ha pedig a falvak népe
              adózott vele, illetőleg a sertéseknek legelőterületei is
              voltak, akkor a falu népe magának is tenyésztette, és húsával
              a saját asztalát is ellátta. Mára viszont kilátástalan
              helyzetbe kerültek a sertéstartó magyar gazdák. A hazai sertésállomány
              létszáma jelenleg történelmi mélyponton van, még a négymilliót
              sem éri el. A sertéságazatban kialakult válság egyik oka,
              hogy nincs működő piac. A szakemberek szerint nincs piacvédelem,
              és nincs szakszerű minőségellenőrzés. További problémát
              jelent, hogy nagy mennyiségben áramlik be a lengyel és az osztrák
              sertés az országba, és senki nem ellenőrzi, hogy milyen körülmények
              között folyik az előállítás, és megvannak-e az egyedi jelzések.
              A magyar gazdák tehát kiszolgáltatottak, s állatonként akár
              4-6 ezer forintot is ráfizetnek a tenyésztők. Egy felmérés
              szerint a forgalomban lévő húskészítmények 25-30 százaléka
              nem az élelmiszerbiztonsági és állategészségügyi szabályoknak
              megfelelően kerül a fogyasztók asztalára. Ezért nem ártana,
              ha a hatóságok ugyanolyan szigorúan ellenőrizzék a külföldről
              érkező hússzállítmányokat, mint a hazait, és ugyanolyan következetességgel
              járjanak el mind az uniós, mind pedig a magyar gazdákkal
              szemben. Sokan teszik fel a kérdést: milyen előnyökkel járt a
              hazai húsipar számára az uniós csatlakozásunk? Sokat ebből
              nem lehet felsorolni. Csak egy példát mondok: próbáljon
              beszerezni dél- amerikai marhahús kvótát magyar vállalkozóként.
              Ezt a kedvezményes kvótát az EU-ban a tűzhöz közel állók
              „lenyúlják”. Az újonnan csatlakozóknak esélyük sincs
              erre, ami persze, nagy hátrány. Amikor a kvótákról, a
              versenyről beszélünk, akkor nálunk csak a versenyhátrányokról
              szólhatunk. Vért izzad az, aki innen Magyarországról akar uniós
              tagországba magyar hústermékeket eladni, itt viszont tárt
              karokkal várják a hálózatok a nyugat-európai termékeket. 
              
               
               
               Medveczky Attila,
              
               a
              MIÉP Sajtóosztályának tagja
              
               |