2007.04.13. 

Jézus: egy a sok közül?

Az ez évi őszi budapesti városmisszió nagy kihívás számunkra, hiszen fővárosunkban sokféle gondolkodású, kultúrájú ember él. Ugyanakkor - bár aggasztó mértékben nő a gyökértelen emberek száma - mégsem beszélhetünk teljes nihilizmusról vagy szkepticizmusról, hiszen egyre sürgetőbben jelenik meg az élet értelmének keresése, ami egy sajátos ideológiai-vallási-filozófiai összevisszaságban nyilvánul meg. Szemléletes példa erre a Gellért-hegyen a Filozófusok kertjét alkotó szoboregyüttes. Készítője az 1956 után emigrált, majd Svédországban, illetve Japánban alkotó Wágner Nándor. A szobrok centrumában a földre boruló Ábrahám látható, tőle balra Ekhnaton, majd Jézus, aztán Buddha, végül Lao-ce, akik mind középre, az isteni lényeget szimbolizáló fényes gömb felé néznek. Mögöttük még Gandhi és Assissi Szent Ferenc, no meg Dharma herceg, a buddhizmus zennek nevezett meditációs iskolájának a megteremtője. Wágner e kiválóságokat a keleti-nyugati kultúrkör azon nagy filozófusainak tartja, akik a népek testvériségét hirdetik. Csakhogy ebben a Jézus-alakban a keresztény ember nem ismer rá Megváltójára. Számunkra ugyanis Jézus Krisztus nem csupán egyvalaki a sok említésre méltó nagy ember közül, hanem ő a teremtés csúcspontja, az emberiség tagjaként annak Ura, végső és egyetlen közvetítő Isten és a teremtmények között. Azaz Jézus közöttünk való megjelenése olyan egyedülálló esemény, amelyen a világ minden várakozást túlszárnyaló üdvössége múlik, így az ő tanítása abszolút igazság. Abszolút igazság, még akkor is, ha - különösen a II. vatikáni zsinat óta - sok más vallás értékeit is elismerjük. Jézus Krisztus nemcsak hogy nem egy a világ eddig ismert valamennyi nagy gondolkodója, jótevője, filozófusa közül, hanem mindenféle gondolatot és eszmeáramlatot véglegesen fölülíró Tanító, hiszen az általa alapított vallás, a kereszténység nem filozófiai okoskodás terméke, hanem a feltámadás és az örök élet kinyilatkoztatása révén olyan végleges üzenet, melyhez az elkövetkezendőkben semmiféle nagy gondolkodó már semmiféle többletet nem fog tudni hozzáadni. De talán nemcsak a keresztények, hanem sokan mások, jó szándékú, nyílt szívű érdeklődők sem egykönnyen ismernek rá erre a Gellért-hegyi Jézusra, hiszen mintha símaszk fedné az arcát. Csakhogy ő nem azért jött, hogy bárki elől is elrejtse, hanem hogy mindenkinek megmutassa, kinyilatkoztassa - arcával az Isten arcát.

 (szente)

 (forrás: ujember.hu)