2007.04.27. 

Egyetemet vegyenek!

Ha az SZDSZ elképzelése megvalósul, akkor, ha tehetjük, és mélyen a zsebünkbe nyúlunk, nem csak DVD-lejátszót, webkamerát, márkás autót, helikoptert, hanem a jövőben egyetemet is vehetünk. Sajtóhírek szerint ugyanis Magyar Bálint, mint az Államreform Bizottság tagja azt javasolja, hogy az állami felsőoktatási intézményeket emeljék ki a költségvetési szervekre vonatkozó szabályok alól, hogy utat nyissanak a felsőoktatás privatizációjának. Egy országos napilap tudni véli, hogy a javaslat már ebben a hónapban a kormány elé kerülhet. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) ezt cáfolta, és magát a privatizáció előkészítését is. Manherz Károly, az OKM államtitkára ugyanakkor elismerte, hogy létezik az említett háromoldalas dokumentum Magyar Bálinttól és szerinte az Államreform Bizottságon belül természetes : sokféle tervezet készül egy problémára. Meg is nyugodhatnánk, ha a kabinet és a kormánypártok a szavahihetőségükről lennének híresek. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy maga Gyurcsány Ferenc jelentette be anno: nem lesz tandíj. 2003-ban még az Oktatási Minisztérium hallani sem akart a tandíjról. S mi történt? Az Országgyűlés 2006. július végén szavazta meg, hogy 2007. szeptember 1-jétől bevezetik a fejlesztési részhozzájárulást, amelyet 2008-tól kell fizetniük az akkori másodéveseknek. Tavaly augusztusban, pedig Katona Béla, az MSZP frakcióvezető-helyettese mondta ki: nem lesz vizitdíj. Lett. Majd kiderítik nincs más megoldás, csak a privatizáció. Így lesznek színvonalas, européer egyetemek.

A recept a következő: végy elő egy fogalmat, dobd be a sajtóba, majd várd ki a hatást. Amennyiben kedvezőtlen a fogadtatás, cáfolj: dehogy lesz tandíj, vizitdíj, ez csak kacsa. Majd keríts néhány „független” értelmiségit, lökd be őket a tv-k kapuin; beszéljenek erről: nem értjük a kormányt, miért nem akarja a tandíjat, a vizitdíjat, vagy – esetünkben – az egyetemek privatizációját, hiszen nincs más perspektíva. Minél többször, minél több helyen mondják el papagájmódon „érvelésüket”, annál több ember tudja majd elfogadni, tudomásul venni a leendő kormányzati „reformintézkedéseket”. Mi is a gond az egyetemek privatizálásával? Magyarországon legtöbb esetben egy-egy cég, vállalat magánosítása után a tulajdonos minél magasabb profitra törekedett és ez a magyar lakosság elszegényítését gyorsította fel. A privatizáció miatt magasabb tandíjra, kevesebb tanerőre lehet számítani. Félő, hogy a színvonal is csökkeni fog. A tulaj érdeke az lesz, hogy minél többen járjanak költségtérítéses szakokra. Így könnyen diplomagyárakká válhatnak a hazai nagy múltú egyetemek. Pedig a munkaerőpiac abszolúte nem igényli a diplomások számának drasztikus emelését, mert kormányunk olyan gazdaságpolitikát követ, amelyhez nincs szükség a kiművelt emberfők számának nagyfokú szaporítására. Ahogy az egyetemek szabadságát és munkáját nem korlátozhatja a politika, úgy az üzlet cenzúrája sem befolyásolhatja! Félő, hogy a privatizációval megszűnne az egyetemi oktatók közalkalmazotti státusza. Ha egyes oktatók sztárgázsit kapnának, míg mások a közalkalmazotti státusz védelme alól kikerülve az utcára kerülhetnének, az óriási belső feszültséget okozna az egyébként komoly minősítési procedúrán átesett oktatók körében. A képzés és a kutatás minőségének biztosítéka természetesen nem a tulajdonformában rejlik, de annál inkább a tulajdonforma változtatásának indítékaiban. A világ legjobb egyetemei magánalapítványok kezelésében vannak, nagylelkű alapítóikat és bőkezű patrónusaikat azonban nem befektetéseik megtérülésének vágya, még csak nem is kultúrpolitikai elképzeléseik megvalósítása vezérelte, hanem a tudás tisztelete, nemzetük vagy vallásuk szolgálata. Az egyetemeken folyó oktató-kutató munka hatékonyságának javítására igen nagy szükség volna, ezt a célt azonban az oktatásirányításnak nem az egyetemi önrendelkezés korlátozása útján, hanem éppen ellenkezőleg, az egyetemi önkormányzati testületek lehetőségeinek növelésével, működésük és döntéseik nyilvánosságának kiszélesítésével lehetne elérnie. A felsőoktatásnak nyitnia pedig nem a piac, hanem a társadalom igényei, elsősorban az iskolarendszer és a szellemi élet felé kellene. (A képen a Műegyetem épülete; illusztráció)

 emma