vissza a főoldalra

 2007.08.10. 

Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak

(Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház)

Csokonai Vitéz Mihály az egyik legszomorúbb sorsú költőnk. Egész életére a nélkülözés, az össze-visszahányódás nyomta rá a bélyegét. Mindössze 32 évet mért számára a Teremtő, de az teli volt kudarccal meg nem, valósult tervekkel. Pozsonyba azért sietett 1796 őszén, hogy pártfogókat találjon az akkor kezdődő országgyűlés nemesi résztvevői között. Egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel, aminek mindössze 11 száma jelent meg. Komáromba 1797 tavaszán azért ment, hogy igazi mecénásokat találjon. Ekkor ismerkedett meg a jó anyagi körülmények között élő Vajda Juliannával, – Lillával – akit a nagy társadalmi különbségek miatt nem vehetett feleségül. Szerelmének elvesztése tudatosította Csokonaiban társadalmi száműzöttségét, reményeinek végleges összeomlását. Ezután két évig a Dunántúlon bolyongott, Keszthelyen, Kaposvárott, Nagybajomban, Kisasszondon vendégeskedett barátoknál, ismerősöknél. Sárközy István, Somogy megyei alispán juttatta be 1799. május 26-ától 1800. február 21-éig helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba. Csurgón, a tankönyvek és felszerelés nélküli gimnázium mindössze 9 diákból és egy szál tanárból állt. Csokonait mégis bizakodott, s lelkesen vágott bele a pedagógusi munkába. Jegyzeteket készített tanítványai számára, ekkor írta meg és adatta elő diákjaival két színművét: a Culturát és Az özvegy Karnyónét. Ez utóbbit 1799. szeptember 1-jén mutatta be először, és három hétre rá, szeptember 23-án másodszor is eljátszották.

Csokonai négy eredeti színpadi művet hagyott az utókorra: a Gersont, a Méla Tempefőit, a Culturát és a Karnyónét, s ezek közül a legkiforrottabb, a legszínszerűbb darabja a Karnyóné. Csokonai vándorlása közben bizonyára találkozott német vándorszínész truppokkal, akik a commedia del' arte hagyományait követve tartották előadásaikat, és elsősorban szórakoztatni akarták a közönséget. A Karnyónéban, ebben az énekes, táncos komédiában Csokonai nem tűzött ki maga elé semmilyen magvas mondanivalójú, fennkölt célt, csupán kacagtatni akart. Igazi vérbő humorú dialógusokat írt, a bohózat tempója élénk, ütemes, dramaturgiája feszes, megfelelő arányban keverednek benn a szöveges részek és a dalbetétek. Olyan, mintha a későbbi népszínművek előfutára lenne. Csokonainak a Lilla-szerelem fiaskója után, a somogyországi barangolása alatt keletkezett műveiből árad a nőellenesség, s ezen belül az öregedő hölgyek visszataszító gerjedelmén mosolyoghatunk leginkább. Az özvegy Karnyóné tartalma is e téma körül forog. Karnyó, a tehetős kereskedő a franciák fogságába esik, s felesége, az élemedett dáma halottnak véli őt, ezért rögvest új férj után néz. Hozományvadász, széltoló fiatalemberek: Lipittlotty és Lipptopp dongják körül, a pénzéért csapják a szelet neki, Karnyóné viszont azt hiszi, a két szép szeméért szeretik. Keservesen csalódik, mert ráébred, csak a vagyonára fáj a foguk. Bánatában öngyilkosságot követ el, két csaló udvarlója egymást öli meg. A végszóra kiszabadul a férj, és mint a moliere-i vígjátékokban hirtelen, deus ex machina, azaz isteni beavatkozással oldódik meg a konfliktus: a jótündér feltámasztja a megboldogultakat. Az egész darabban nincs egy épeszű figura: Karnyóné, a szerelmi pánikba esett boltosné, a szerencsétlen, bajfácán férje, az ütődött fiacskája, a könnyűvérű szobalánya, a hetet-havat összehordó segédje, a két simlis széptevője és egy vándor kuruzsló az összes szereplő. Ez utóbbi alakban – némi kesernyés szájízzel és önkritikával – Csokonai önmagát írja meg.

Vidnyánszky Attila napjaink sztárrendezői közé tartozik, mindenféle műfajban – a könnyű kis bohózattól kezdve az operáig – kipróbálta már magát. Csokonait különösen kedveli, a Dorottyát is színpadra állította. Most úgy érzi, egy estére túl kevés, vagy nem elég hatásos csak a Karnyóné ezért még a Méla Tempefőit és Csokonai más írásit is belezsúfolja az előadásba, amitől az amolyan „vegyes felvágott” lesz. Nem egészen Karnyóné, de még csak Tempefői vagy Cultura sem, hanem valamiféle kutyulék, ami mindhárom Csokonai műre hasonlít egy kicsit, de mégsem azonos önmagával. Az előadást a színészek munkája menti meg. Ezeket a kissé furcsa, bogaras figurákat el lehetne játszani ripacskodva, olcsó, vásári módon is. A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház tagjai a jó ízlés határán belül maradva komédiáznak és aknázzák ki a szerepük nyújtotta lehetőségeket. Karnyónét, a klimaxos boltosnét Szűcs Nelli (képünkön) alakítja. Igencsak mulatunk sóvárgásán, epekedésén. Harsányan derülünk az idióta Samut megjelenítő Trill Zsolt játékán. Páratlan mimikával jeleníti meg ezt a gyagyás fiút. Orosz Melinda kellő kedvességgel és kacérsággal formálja meg Borist, a kétszínű, csinos szolgálót. A hírharang, mint összezagyváló Lázárt Ivaskovics Viktor személyesíti meg. A két házasságszédelgő csirkefogót Rácz József és Kacsúr András kelti életre. Tempefőit Tóth László, Szuszmírt Sőtér István viszi fel a színre. Ez a Csokonai művekből összeállított és Szentendrén, a városháza udvarán két alkalommal játszott Karnyóné minden hibája ellenére megérdemli a közönség figyelmé

Dr. Petővári Ágnes