vissza a főoldalra

 

 

 

 2007.08.10. 

Guargumi-ügy: Pánik nincs, az óvatosság nem árt

 Hamarosan elkészülnek az első vizsgálati eredmények azokban a laboratóriumokban, amelyekben az Indiából importált guargumi-szállítmányokat elkezdték dioxinra tesztelni. Süth Miklós országos főállatorvos megerősítette: egyelőre nem tudnak arról, hogy lenne a magyarországi boltokban a rákkeltő anyaggal szennyezett élelmiszer, mégis azt javasolta, egyelőre ne fogyasszunk olyan ételeket, amelyeken az E 412-es adalékanyag-jelzés szerepel, ugyanis ez a szám a guargumi kódjele. Időközben az Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság tájékoztatott arról: az Európai Bizottság értesítése szerint az India Glycols Ltd. által forgalmazott tételeket érinti a magas szennyezettség, de ha vegyi környezetszennyezés során vagy növényvédő szerek használata miatt került méreg az élelmiszeradalék- anyagba, nem zárható ki más indiai gyártók érintettsége sem. (Az ázsiai ország a tejtermékekbe, húskészítményekbe, pékárukba, jégkrémekbe kevert, de gyógyszerek kötőanyagaként vagy állatok takarmányozásához is használt guargumitermelés 80 százalékát adja.)

A sajtó által megkeresett kereskedők eddig még nem tapasztaltak forgalom-visszaesést, a termékvizsgálat viszont tételenként 440 ezer forintjukba kerül majd. Keddhez képest megháromszorozódott azoknak a felelős vállalkozóknak a száma, akik bejelentették, hogy forgalmaznak vagy felhasználnak olyan adalékanyagot, amely tartalmaz guargumit. Így már 300 cég várja a vizsgálati eredményeket. A pékárukat gyártó és forgalmazó Fornetti elsőként vitte termékeit a mezőgazdasági hivatalhoz vizsgálatra, ezért a cég ügyvezetője, Szabó József abban bízik, hogy már szerdán megkapja a teszteredményt. „Súlyos milliókba fog kerülni a vizsgálat, de az élelmiszer-biztonsággal nem viccelünk” – mondta a cégvezető, ugyanakkor nincs kétsége afelől, hogy az eredmény negatív lesz dioxinra. Szemes Gábor, a Don Pepe Kft. ügyvezetője pedig arról számolt be : sok megrendelőjük kért tájékoztatást, termékeikben használnak-e guarlisztet, illetve E 412-es adalékanyagot. Pizzáik közül csak a light tartalmaz guarlisztet, és beszállítójuk nem az érintett indiai cégtől vásárol, a guarliszt dioxinmentességéről egyébként kapott is tanúsítványt, ettől függetlenül bevizsgáltatta az adalékanyagot. A Coca-Cola és az Univer pedig arról tájékoztatta őket: folyamatosan bevizsgáltatják alapanyagaikat, és azokban nincs mérgező anyag. A dioxinnal szennyezett guargumi-szállítmányok az India Glycols Limited Új-Delhiben lévő gyárából kerültek a svájci Unipektin cégen keresztül a magyar termékekbe. A indiai Glycols elsősorban a Punjab és Radzsasztán tartományból származó guarbab- (Cyamopsis tetragonaloba) termést dolgozza fel.

A The Times Of India napilap a dioxinbotrány kapcsán megszólaltatta a cég vezetőit, akik szerint elképzelhetetlen, hogy a szennyeződés az ő üzemükben került az Európába szállított guarlisztbe. „Az üzem teljesen automatizált, és minden szabványnak tökéletesen megfelel” – emelte ki a napilapnak adott interjújában Lalit Kumar Sharma, a cég egyik igazgatója. Szerencsétlen módon azonban az üzem területén növényvédő szerek, rovar- és gombairtók előállításával is foglalkoznak. A cég saját honlapja szerint is állítanak elő a helyszínen DDT-t, azt a növényvédő szert, amelynek a dioxin az egyik fő alkotóeleme (és Európában már vagy harminc éve betiltották). Svájci lapértesülések szerint maga az indiai üzem figyelmeztette az importőr svájci Unipektin menedzsmentjét, hogy a gyár területén az egyik dioxintartály meghasadt, és nagy mennyiségű mérgező anyag keveredett a guarlisztbe. Az üzem vezetői azonban állítják: a szennyeződés a feldolgozott guarbabbal került a lisztbe, miután az ültetvények közelében hulladékot égettek. A guargumi fő termőterülete Északnyugat-India. Az adalékanyag a guarbab nevű növény megőrölt magjából készül. A termést napon szárítják, a magokat ledarálják, áztatják, extrudálják és őrlik. Felhasználási területei: olajbányászat, papírgyártás, textilipar, robbanóanyagok, élelmiszer- és gyógyszeripar. A termékeken guargumi vagy E 412 néven szerepel leggyakrabban. Megtalálható öntetekben (majonéz, ketchup, szószok), tejtermékekben (tejitalok, sajtok, sajtkrémek), üdítőitalokban, húskészítményekben (felvágottak), lekvárokban és gyümölcszselékben, péksüteményekben, mirelit termékekben (jégkrémek) és állateledelekben. Elsősorban állagjavító, de sűríti például a tejet, és növeli a pékáruk eltarthatóságát. A guargumi hatóanyagként hashajtókban és étvágycsökkentőkben is jelen lehet. Krémekben, kenőcsökben, rázókeverékekben stabilizálóként van jelen, és fontos szerepet játszik a hidrogélek létrehozásában, mikrokapszulák előállításában, a tabletták feloldódásának elősegítésében.

Össznépi sporttá vált az E 412 utáni nyomozás a magyar fogyasztók körében, a dioxinos guargumitól rettegők azonban nincsenek könnyű helyzetben. Sokszor ugyanis minimum nagyító kell ahhoz, hogy a termékek csomagolására nyomtatott mikroszkopikus betűhalmazból kiolvassuk az adott élelmiszer összetevőit. A parányi méret mellé rendszerint még az is hozzájön, hogy tucatnyi nyelv között kell megtalálnunk a magyar szöveget. Érkeznek is rendszeresen panaszok a fogyasztóvédőkhöz a hunyorítva is alig olvasható jelölések miatt. „Semmilyen minimális betűméretet nem ír elő a szabályozás, csupán a jól olvashatóság a követelmény” – tájékoztatta a sajtót Kathi Attila, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szóvivője. „Egy csokipapíron jóval kisebb helyen kell elhelyezniük a gyártóknak a kötelező információkat, mint egy gyümölcslé dobozán. Ami pedig lehetetlen lenne, ha mondjuk fél centiméteres karakter alkalmazása lenne az előírás” – tette hozzá. Ezért ha kicsi a rendelkezésre álló csomagolási felület, a szóvivő szerint a gyártóknak arra kellene törekedniük, hogy kontrasztos legyen a felirat. Azaz például fehér alapon fekete betűkkel szerepeltessék termékük összetevőit. Nyilvánvaló azonban, hogy az olvashatóság fogalma mást jelent egy nyugdíjasnak, mint egy mesterlövésznek, hiszen a fogyasztók látásától is nagyban függ, hogy ki milyen típusú, színű és méretű betűkből összeállított szövegen tud eligazodni. Konkrét paramétereket előíró szabályozást ezért is lenne nehéz hozni a kérdésben. Úgy tűnik azonban, lassan a gyártók is kezdenek rájönni, hogy a fogyasztók igenis igénylik az egyszerű, átlátható és egyértelmű megjelöléseket. A folyamatos élelmiszerbotrányok, a nők körében örök slágernek számító fogyókúrák és az egészséges táplálkozás végett ugyanis egyre többüknek fontos, hogy pontosan megtudják, mi az, amit elfogyasztanak. Nyolc nagy nemzetközi élelmiszergyártó cég ennek jegyében egy önkéntes, új jelölési rendszert vezetett be Magyarországon. Termékeik csomagolásán a jelenleginél teljesebb formában tüntetik fel az adott élelmiszer vagy ital összetételére vonatkozó legfontosabb tápanyag- információkat. A rendszer lényege: a csomagoláson látható lesz a termék egy adagra vetített energia- (kilokalória) tartalma, hosszabb változatában az energia, cukor, zsír, telített zsírsav és nátrium mennyisége, és az, hogy ezek a tápanyagok egy felnőtt napi szükségletének (azaz az úgynevezett Irányadó Napi Beviteli Értéknek, INBÉ) hány százalékát teszik ki.

 

Europress-összeállítás

 (forrás: vg.hu)