|
 2007.08.10.
Guargumi-ügy:
Pánik nincs, az óvatosság nem árt
Hamarosan
elkészülnek az első vizsgálati eredmények azokban a laboratóriumokban,
amelyekben az Indiából importált guargumi-szállítmányokat
elkezdték dioxinra tesztelni. Süth Miklós országos főállatorvos
megerősítette: egyelőre nem tudnak arról, hogy lenne a
magyarországi boltokban a rákkeltő anyaggal szennyezett élelmiszer,
mégis azt javasolta, egyelőre ne fogyasszunk olyan ételeket,
amelyeken az E 412-es adalékanyag-jelzés szerepel, ugyanis ez a
szám a guargumi kódjele. Időközben az Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági
Igazgatóság tájékoztatott arról: az Európai Bizottság értesítése
szerint az India Glycols Ltd. által forgalmazott tételeket érinti
a magas szennyezettség, de ha vegyi környezetszennyezés során
vagy növényvédő szerek használata miatt került méreg az élelmiszeradalék-
anyagba, nem zárható ki más indiai gyártók érintettsége
sem. (Az ázsiai ország a tejtermékekbe, húskészítményekbe,
pékárukba, jégkrémekbe kevert, de gyógyszerek kötőanyagaként
vagy állatok takarmányozásához is használt guargumitermelés
80 százalékát adja.)
A
sajtó által megkeresett kereskedők eddig még nem tapasztaltak
forgalom-visszaesést, a termékvizsgálat viszont tételenként
440 ezer forintjukba kerül majd. Keddhez képest megháromszorozódott
azoknak a felelős vállalkozóknak a száma, akik bejelentették,
hogy forgalmaznak vagy felhasználnak olyan adalékanyagot, amely
tartalmaz guargumit. Így már 300 cég várja a vizsgálati eredményeket.
A pékárukat gyártó és forgalmazó Fornetti elsőként vitte
termékeit a mezőgazdasági hivatalhoz vizsgálatra, ezért a cég
ügyvezetője, Szabó József abban bízik, hogy már szerdán
megkapja a teszteredményt. „Súlyos milliókba fog kerülni a
vizsgálat, de az élelmiszer-biztonsággal nem viccelünk” –
mondta a cégvezető, ugyanakkor nincs kétsége afelől, hogy az
eredmény negatív lesz dioxinra. Szemes Gábor, a Don Pepe Kft.
ügyvezetője pedig arról számolt be : sok megrendelőjük kért
tájékoztatást, termékeikben használnak-e guarlisztet, illetve
E 412-es adalékanyagot. Pizzáik közül csak a light tartalmaz
guarlisztet, és beszállítójuk nem az érintett indiai cégtől
vásárol, a guarliszt dioxinmentességéről egyébként kapott
is tanúsítványt, ettől függetlenül bevizsgáltatta az adalékanyagot.
A Coca-Cola és az Univer pedig arról tájékoztatta őket:
folyamatosan bevizsgáltatják alapanyagaikat, és azokban nincs mérgező
anyag. A dioxinnal szennyezett guargumi-szállítmányok az India
Glycols Limited Új-Delhiben lévő gyárából kerültek a svájci
Unipektin cégen keresztül a magyar termékekbe. A indiai Glycols
elsősorban a Punjab és Radzsasztán tartományból származó
guarbab- (Cyamopsis tetragonaloba) termést dolgozza fel.
A
The Times Of India napilap a dioxinbotrány kapcsán megszólaltatta
a cég vezetőit, akik szerint elképzelhetetlen, hogy a szennyeződés
az ő üzemükben került az Európába szállított guarlisztbe.
„Az üzem teljesen automatizált, és minden szabványnak tökéletesen
megfelel” – emelte ki a napilapnak adott interjújában Lalit
Kumar Sharma, a cég egyik igazgatója. Szerencsétlen módon
azonban az üzem területén növényvédő szerek, rovar- és
gombairtók előállításával is foglalkoznak. A cég saját
honlapja szerint is állítanak elő a helyszínen DDT-t, azt a növényvédő
szert, amelynek a dioxin az egyik fő alkotóeleme (és Európában
már vagy harminc éve betiltották). Svájci lapértesülések
szerint maga az indiai üzem figyelmeztette az importőr svájci
Unipektin menedzsmentjét, hogy a gyár területén az egyik
dioxintartály meghasadt, és nagy mennyiségű mérgező anyag
keveredett a guarlisztbe. Az üzem vezetői azonban állítják: a
szennyeződés a feldolgozott guarbabbal került a lisztbe, miután
az ültetvények közelében hulladékot égettek. A guargumi fő
termőterülete Északnyugat-India. Az adalékanyag a guarbab nevű
növény megőrölt magjából készül. A termést napon szárítják,
a magokat ledarálják, áztatják, extrudálják és őrlik.
Felhasználási területei: olajbányászat, papírgyártás,
textilipar, robbanóanyagok, élelmiszer- és gyógyszeripar. A
termékeken guargumi vagy E 412 néven szerepel leggyakrabban.
Megtalálható öntetekben (majonéz, ketchup, szószok), tejtermékekben
(tejitalok, sajtok, sajtkrémek), üdítőitalokban, húskészítményekben
(felvágottak), lekvárokban és gyümölcszselékben, péksüteményekben,
mirelit termékekben (jégkrémek) és állateledelekben. Elsősorban
állagjavító, de sűríti például a tejet, és növeli a pékáruk
eltarthatóságát. A guargumi hatóanyagként hashajtókban és
étvágycsökkentőkben is jelen lehet. Krémekben, kenőcsökben,
rázókeverékekben stabilizálóként van jelen, és fontos
szerepet játszik a hidrogélek létrehozásában, mikrokapszulák
előállításában, a tabletták feloldódásának elősegítésében.
Össznépi
sporttá vált az E 412 utáni nyomozás a magyar fogyasztók körében,
a dioxinos guargumitól rettegők azonban nincsenek könnyű
helyzetben. Sokszor ugyanis minimum nagyító kell ahhoz, hogy a
termékek csomagolására nyomtatott mikroszkopikus betűhalmazból
kiolvassuk az adott élelmiszer összetevőit. A parányi méret
mellé rendszerint még az is hozzájön, hogy tucatnyi nyelv között
kell megtalálnunk a magyar szöveget. Érkeznek is rendszeresen
panaszok a fogyasztóvédőkhöz a hunyorítva is alig olvasható
jelölések miatt. „Semmilyen minimális betűméretet nem ír
elő a szabályozás, csupán a jól olvashatóság a követelmény”
– tájékoztatta a sajtót Kathi Attila, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
szóvivője. „Egy csokipapíron jóval kisebb helyen kell
elhelyezniük a gyártóknak a kötelező információkat, mint
egy gyümölcslé dobozán. Ami pedig lehetetlen lenne, ha mondjuk
fél centiméteres karakter alkalmazása lenne az előírás”
– tette hozzá. Ezért ha kicsi a rendelkezésre álló csomagolási
felület, a szóvivő szerint a gyártóknak arra kellene törekedniük,
hogy kontrasztos legyen a felirat. Azaz például fehér alapon
fekete betűkkel szerepeltessék termékük összetevőit. Nyilvánvaló
azonban, hogy az olvashatóság fogalma mást jelent egy nyugdíjasnak,
mint egy mesterlövésznek, hiszen a fogyasztók látásától is
nagyban függ, hogy ki milyen típusú, színű és méretű betűkből
összeállított szövegen tud eligazodni. Konkrét paramétereket
előíró szabályozást ezért is lenne nehéz hozni a kérdésben.
Úgy tűnik azonban, lassan a gyártók is kezdenek rájönni,
hogy a fogyasztók igenis igénylik az egyszerű, átlátható és
egyértelmű megjelöléseket. A folyamatos élelmiszerbotrányok,
a nők körében örök slágernek számító fogyókúrák és az
egészséges táplálkozás végett ugyanis egyre többüknek
fontos, hogy pontosan megtudják, mi az, amit elfogyasztanak.
Nyolc nagy nemzetközi élelmiszergyártó cég ennek jegyében
egy önkéntes, új jelölési rendszert vezetett be Magyarországon.
Termékeik csomagolásán a jelenleginél teljesebb formában tüntetik
fel az adott élelmiszer vagy ital összetételére vonatkozó
legfontosabb tápanyag- információkat. A rendszer lényege: a
csomagoláson látható lesz a termék egy adagra vetített
energia- (kilokalória) tartalma, hosszabb változatában az
energia, cukor, zsír, telített zsírsav és nátrium mennyisége,
és az, hogy ezek a tápanyagok egy felnőtt napi szükségletének
(azaz az úgynevezett Irányadó Napi Beviteli Értéknek, INBÉ)
hány százalékát teszik ki.
Europress-összeállítás
(forrás: vg.hu)
|
