|
 2007.08.17.
Kosztolányi
Dezső: Édes Anna
(Székesfehérvári
Vörösmarty Színház)
Kosztolányi
Dezső mind a négy regényét – Nero, a véres költő (1922),
Pacsirta (1924), Aranysárkány (1925), Édes Anna (1926) –
Freud tételeinek bizonyítására írta. A jeles osztrák
pszichológus szerint bizonyos pillanatokban nem a józan eszünk,
hanem a tudatunk mélyére leülepedett bántások, sértések irányítják
cselekedeteinket. A Kosztolányi-regények között az utolsóként
született meg az Édes Anna. Témája egy borzalmas kettős
gyilkosság, amelyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Az író
mégsem ezt a megdöbbentő emberölést állítja a középpontba,
hanem azokat a rejtve maradt, megfejthetetlen és fölfedhetetlen
lelki erőket, azt a belső kényszert, amely miatt a címszereplőnek
„föltétlenül, szükségszerűen meg kellett tennie”, amit
tett. Az Édes Annát a Nyugat közölte folytatásokban 1926. július
1-jétől, könyv alakban a szerző életében csak kétszer
jelent meg: 1926-ban és 1929-ben. Harmadik kiadása az író halála
után közvetlenül 1936-ban látott napvilágot. Az 1943-as Édes
Anna után húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az újabb és
sajnos csonkított kiadása megjelenjen. Ez a hiány a 15.
fejezetben található, és Horthy Miklós nemzeti hadseregének
budapesti bevonulásáról szól, e seregnek „csöndes és
megindító viszontlátását” taglalja benne. A húszévnyi
mellőzés másik oka a Kun Béláról és a Tanácsköztársaságról
írt becsmérlő sorokban keresendő. 1963-ban a kultúrbolsevista
irodalmi komisszár, Bóka László előszavával, magyarázó és
értelmező szövegével tették csak közzé. Filmváltozatát Fábry
Zoltán rendezésében, Törőcsik Mari főszereplésével viszont
már 1958-ban láthatta a közönség. Itt nem volt nehéz
kihagyni a Horthy-hadseregről szóló dicsérő és a Szamuely
meg Lenin fiúk terrorját idéző jeleneteket. Esztergályos Károly
rendezésében, 1991-ben készült el a tévéfilmváltozata,
amiben Nagy-Kálózy Esztert láthatjuk Édes Annaként. A
rendszerváltásnak nevezett hatalomátrendeződés óta számtalan
Édes Anna-kiadvány hagyta el a sajtót, és a mű azóta valóságos
reneszánszát éli, amit az is mutat, hogy érettségi tétellé
vált. Bátran kijelenthetjük, Kosztolányi regénye elfoglalta
irodalomtörténetünkben azt a helyet, ami megilleti.
A
legérdekesebb és legizgalmasabb színházi feladatok közé
tartozik az, amikor olyan műből hoznak létre színpadi alkotást,
amelyet más műfajban – jelen esetben – regényben írtak
meg. Úgy lehántani az epikus jellegzetességeket, hogy közben
dramaturgia szabályai érvényesüljenek, és még arra is vigyázni,
hogy az eredeti mondanivaló ne sérüljön, sőt megmaradjon, ez
bizony az igen nehéz teendők kategóriájába sorolható. Az első
Édes Anna drámaváltozatot a Belvárosi Színházban adták elő
1937-ben, s azóta számos földolgozását láthattuk. Kosztolányi
regényének adaptációja kapcsán a másik buktató abban van,
hogy a szerelemi szálat túlhangsúlyozzák. Ma már túlfűtött
erotikus vagy vad szexjelenetek nélkül senki nem mer filmet
forgatni, vagy színházi előadást rendezni. Ez a mostani, a Székesfehérvári
Vörösmarty Színházban, a tavalyi évadban bemutatott és azóta
is műsoron tartott Édes Anna azonban mentes ettől, Anna elcsábítása
nem kap nagyobb szerepet attól, mint amekkorát a könyvben az író
ad neki. Bíró Kriszta és Guelmino Sándor átiratának a másik
elismerésre méltó tulajdonsága, hogy egy-két kisebb jelenetet
leszámítva, mindvégig hű marad az alapmű cselekményéhez,
magát a regényt akarja bemutatni. A színpadra alkalmazó páros
a regény szellemiségét az első perctől kezdve az utolsóig
tiszteletben tartja, amit elvesznek belőle, az nem lényeges,
amit hozzátesznek, az pedig nem ront rajta. Guelmino Sándor
rendezi a darabot, ami pontosan érzékelteti Édes Anna megalázásának
és megszomorításának valamennyi állomását, munkájának és
életének teljes kisajátítását, szerelmi megcsalatását,
gyermekének elvesztését, házasságának meghiúsítását. Annát
Bakonyi Csilla alakítja. Mélyen érezve és hitelesen adja
vissza azokat az öntudatlan indítékokat, amelyek a kettős
gyilkossághoz vezetnek. Mozgásában, gesztusaiban Anna gépszerű
tökéletességét érzékelteti. Vízynét Fehér Anna jeleníti
meg. Fehér Anna túl szép és kedves a lénye ehhez a cselédgyötrő
satrafa figurájához. Nagyon igyekszik, kellően kemény, undok
és emeletes hárpia legyen, de ezt nem mindig sikerül neki a
publikummal elhitetnie. Vízy Kornél méltóságos urat Lux Ádám
formálja meg úgy, hogy hol fölényesen, hol lekezelően, hol
elnézően viseltetik a női dolgok iránt. Moviszter doktort
Kolos István az öreg orvos fáradtságát, bölcsességét
visszaadva személyesíti meg. A komédiázásra hajlamos, link
Patikárius Jancsit Jászberényi Gábor sokszínűen játssza el.
A basáskodó, majd a politikai helyzet fordulatával alázatoskodó
Ficsor házmestert Bata János viszi színre a szerephez illő kétszínűséggel.
Druma ügyvéd élete párját Zakariás Éva a nagyságák fennhéjázó
modorával kelti életre. A meghunyászkodó Drumát Juhász Illés
igen találóan jellemzi. Ezt az Édes Annát érdemes megnézni.
Dr. Petővári Ágnes
|
