|
 2007.08.31.
Mi a sátán harmadik támadása?
Az
emberi történelem szellemi harc a mi Urunk és e világ ura között.
A háború kimenetele garantált, de a csaták megnyerése
rajtunk, esendőkön áll. A vesztett csaták igencsak fájdalmasak:
szenvedéssel, halottakkal, s ami még rosszabb, elkárhozott
lelkekkel járnak. Eldönthetjük, melyik oldalra állunk, ám az
ördög és démonai igyekszenek ugyanolyan uniformist ölteni,
mint a világmindenség Teremtője.
Amikor szegény ördög hadüzenet nélkül elcsábította
Évát és Ádámot, a háború győztesének gondolta magát. De
néhány ezer esztendő műtűn Isten Fia mindhalálig-engedelmessége
által visszanyerte nekünk, amire magunktól képtelenek voltunk.
A hazugság atyja tombolt. Majd lecsillapodott, s újat gondolt.
Ahhoz silány, hogy alkosson, így szokása szerint Isten műveit
mérgezte meg, s fordította a teremtmény ellen. Elsőként a
tudományt, másodikként a tiszteletet, harmadikként a rendet.
Az első újkori csatában imígyen duruzsolt néhány krónikusan
uniformiskeverő testvérünk fülébe: "Elavult már ez a
vakhit... Van Isten? Látta valaki? Meg tudjátok fogni, mérni?"
Volt oly balga, aki elfelejtette, hogy még Mózes sem bírta el
Isten látását; s aki elhitte, hogy meg lehetne mérni a Megmérhetetlent,
ha lenne. Az alvilági hazugság hihető volt, a balgáknak hittek
más balgák, s a sátán duruzsolásából megszületett a
pozitivizmus: csak az van, amit meg lehet fogni, mérni, vizsgálni.
(Érdekes módon az keveseknek tűnt fel, hogy a szerelmet sem
lehet megtapogatni, mégis van.) A tudományt ma is sok felületes
ember a hit ellenségének tartja. Sátán nyert.
De
mégsem volt tökéletes a győzelme. Isteni képre formáltságunk,
a bennünk lévő jó erősebb a mesterkedésnél. A lélek, s
Isten tagadása nem vált általánossá. A második újkori csatát
felvilágosodásnak hívjuk. Fejlődik Sátán úr is:
"Felvilágosodás" - mily szép szó, ki ne örvendezne
már hallására is. S az uniformiskeverők megint elfelejtették,
hogy a "felvilágosodáshoz" a "fényt" - nevéhez
híven - Lucifer hozta. Isten, az Abszolút, sokak fejében helyet
cserélt a ferdítés és hazugság atyjával, a relatívval. Az
Isten-tisztelet immár csak belterjes, avítt vallásoskodóknak
való, a felvilágosultak a másságot tisztelik. Ha valaki Istent
szidja, káromkodik, az menő, legyen az illető segédmunkás
vagy miniszterelnök. De próbáljuk csak a másságot szidni, máris
a nyakunkon a hazánkban még csak ébredező, de immár EU
jogszabályok által is felkent had, amelynek ezúttal nem
"Politikai Rendőrség", hanem "Politikai Korrektség"
van az autójára festve. Nincs megingathatatlanul Isten felé irányuló
lélek, csak szabadon forgolódó szellem - szól a duruzsolás.
Jin-jan. Sátán nyert.
Azaz mégsem egészen. Másképp hogyan is lehetne például
lelkiismereti okokból megtagadni a fegyveres szolgálatot? A
bukott angyal végül mérhetetlen orcátlanságában Teremtőnk fő
műve iránt lendült támadásba. Ez maga a teremtés, a rend, a
struktúra. A teremtés erői bomladoznak, de "a tudósok
vitatkoznak a globális felmelegedésről és annak antropogén
okairól". A teremtmények hullanak (óránként 3-4 faj, ez
a természetes kihalási ráta körülbelül ezerszerese),
"de hát mindig is volt fajkihalás". Néhány másodpercenként
éhen hal egy embertársunk, "de ezt majd megoldja a gazdasági
növekedés".
A harmadik újkori csata mindennél pusztítóbbnak ígérkezik,
s ennek vagyunk most tanúi. Az ember elveszettnek érzi magát a
törvényrengetegben, médiauralomban, információözönben. A
dezinformáció hatékonyan tombol: elég egy 20 perces műsor a
"Júdás evangéliumról", hogy újabb tömegek kételkedjenek
az általunk vallott négyben - miközben azt sem tudják, hogy az
egy kizárja a négyet, vagy fordítva. Elég egy perverzen jó író,
aki Da Vinci-kódot alkot saját anyagi dicsőségére, s milliók
kezdenek kételkedni nem csak a mi Urunk kereszthalálában és
feltámadásában, de történelmi létében is. Minden összekeveredik,
az ember rohan, hajt, majd apátiába zuhan. A belé ültetett
kiirthatatlan jó még érzi a rosszat, de már nem tudja, hol
keresse. A bűn struktúráinak rabigája világi szemmel nézve
lerázhatatlan. Nincs már Haynau vagy ÁVO, aki ellen forradalmat
lehetne szervezni, az ellenség mi magunk vagyunk.
A Sátánnak harmadszorra sem sikerült kiölni a lelket az
emberből, alkot hát lélektelen struktúrákat: hadsereget, bürokráciát,
multikat. Ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk, még ha adnak
is fegyvert és kitüntetést, űrlapot és pályázati pénzt, szép
autót és munkahelyet! Szerezzük vissza a hatalmat magunk
felett! Hogy felajánlhassuk a mindenség Urának, mert övé az
ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökkön örökké!
(forrás: igen.hu)
|
