vissza a főoldalra

 

 

 2007.12.07. 

Szigligeti Ede: Liliomfi

(Pesti Magyar Színház)

A Liliomfit a magyar nép az 1954-ben készült és Makk Károly rendezte mozifilmmel szerette meg. Ebben a filmben a címszerepet a nemrég elhunyt Darvas Iván játssza, Krencsey Mariann alakítja Mariskát, de Dajka Margit, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Ruttkay Éva és Soós Imre is látható benne. Pedig Makk Károly sokat változtatott a szerepek súlypontján, így Dajka Margit kedvéért a nevelőnő figuráját jelentősebbre vette, de az eredeti helyszínt is módosította, az egész cselekményt Nagyvárad környékéről a Balaton-felvidékre tette át, mert a 2. világháború után – mindegy, hogy büntetésből, vagy jutalomból – Magyarország Romániával együtt a szovjet blokkba kapott beosztást, és roppant kínos lett volna, ha egy majdnem száz évvel ezelőtti történetből kiderül, a testvérállam területén ősidőktől fogva éltek és bizony még mindig élnek magyarok...Az is igaz, hogy 50 év óta – akarva-akaratlanul – minden színházi előadás ennek a filmnek a szűrőjén megy át, és a megszámlálhatatlanul sok produkció cselekményvezetése és helyszíne inkább a filmhez igazodik. Most viszont megtört a jég, a rendszerváltásnak nevezett hatalomcsere óta ki lehet mondani, Erdélyben és Partiumban a honfoglalás óta vannak magyarok, ezért a Pesti Magyar Színház most, november 16-án színre vitt előadása az eredeti, 1849-ben, az akkori Nemzeti Színházban bemutatott változathoz tér vissza, azaz a cselekmény Nagyvárad környékén játszódik. A mai Pesti Magyar Színház ezzel az előadással tiszteleg a 170 évvel ezelőtt, 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház emléke előtt. A nagyhatalmú kultúrkomisszár, Aczél „Gyuri bácsi” ebbe a Hevesi Sándor téri épületbe kényszerítette bele az 1968-ban felrobbantott Nemzeti Színház otthon nélkül maradt társulatát, és egészen, 2002-ig, a Duna parton emelt Nemzeti Színház megnyitásáig büszkén viselték a Nemzeti Színház rangot jelentő nevét.

A Liliomfi szerzője Szigligeti Ede, a magyar népszínmű megteremtője. Szigligeti jelentős személyisége a magyar drámairodalomnak és színjátszásnak. Szathmáry Józsefként látta meg a napvilágot 1814-ben Váradolasziban, édesapja azt szerette volna, ha a papi hivatást választja, de a színház bűvkörébe került, mérnöki tanulmányait is abbahagyta, és az akkor, 1837-ben alakuló magyar színtársulathoz szegődött, ahol végigjárta a szamárlétra összes lépcsőfokát: volt színész, titkár, szerző, rendező, főrendező, művészeti vezető, igazgató. Több, mint 100 darabot írt, mindegyik művén látszik, hogy fellépett a világot jelentő deszkákon, mert rendkívül jól játszhatók, színszerűek, és kitűnő a cselekménybonyolításuk. Darabjai közül a Liliomfi mellett az 1847-ben bemutatott Csikós és az 1858-ban először előadott Fenn az ernyő, nincsen kas emelkedik ki. Budapesten, 1878-ban hunyt el. A Liliomfi nem más, mint – Shakespeare-től kölcsönözve – a Tévedések vígjátéka. Két szálon fut a cselekmény, az egyikben Szilvai professzor azt szeretné, ha gyámleánya, Mariska az ő unokaöccséhez, Gyulához menne nőül. Ámde a fiú minden fenyegetés ellenére Liliomfi néven színész, „teátrista” lett. A két fiatal szerelmes egymásba, de a mit sem sejtő professzor szét akarja őket választani, mert nem tudja, az a bizonyos Liliomfi az ő rokona. Persze a végén mindenre fény derül, és a boldog professzor atyai áldását adja gyermekeire. A másik szálon pedig Kányai fogadós is azt akarja, hogy lánya, Erzsike a tehetős bécsi kávéház-tulajdonos, Schwartz úr fiának legyen a felesége. De Erzsike a becsületes pincért, Gyurit szereti, és Liliomfi cselével elérik, hogy összeházasodhassanak. A Pesti Magyar Színház produkciója a Liliomfiból a vándorszínész jelleget emeli ki, olyan, mintha egy régi, Petőfi korabeli trupp mutatná be valahol az előadását, a díszletek is ekhós szekerekből állnak, amiket a színészek annak megfelelően ki-vagy beforgatnak, hogy hol szobabelsőként, vagy kertvendéglőként kell szolgálniuk. Ez a játék a játékban is a darab eredeti cselekményéhez tér vissza. Az előadás az elejétől a végéig igen pergő és élvezetes, jókat derülünk a tévedésekből adódó félreértéseken, és ehhez az élményhez a nagyszerű színészi teljesítmények is hozzájárulnak. Rancsó Rezső Liliomfi hálás karakterét jeleníti meg. Kubik Anna szereleméhes nevelőnőként valósággal lubickol a szerep nyújtotta komédiázási lehetőségekben. Ruttkay Laura Marikát személyesíti meg. Ifj. Jászai László a fogadóst nagyszerűen kelti életre, a nézőknek már fáj a hasuk, annyit nevetnek ezen a buta, semmit sem értő apán. Soltész Bözse az aranyos kis Erzsikét, Tóth Sándor Szellemfit, Csurka László Schwartz urat, Jegercsik Csaba a becsapott Adolfot viszi fel a színre. Újfent bebizonyosodik, hogy a magyar vígjáték-irodalom alkotásaiban olyan tartalékok vannak, amikről megéri lefújni a port, mert nemesen szórakoztatnak, kedves humorukkal rabul ejtik a nézők szívét, és aranyló derűjükkel beragyogják  a publikum minden egyes tagjának estéjét.

 Dr. Petővári Ágnes