|
 2007.12.14.
Iszka
utazása
(Bollók Csaba filmje)
Bollók Csabának
az Észak-észak és a Miraq után az Iszka utazása a harmadik
nagyjátékfilmje, amit az idei, a 38. Filmszemlén, február 2-án
mutattak be a Jövő Házában. Az Iszka utazása tarolt ezen a
seregszemlén: nem csak a legjobb szerzői díjat, azaz a fődíjat,
hanem a Diákzsűri díját is megkapta, Czakó Juditot, a film vágóját
pedig Arany Olló-díjjal tüntették ki. A világpremier
Berlinben, február 14-én az 57. Berlini Filmfesztiválon volt.
Az Iszka utazása azóta számtalan megmérettetésen vett részt:
Mexikótól kezdve Reykjavikon át Torontóig, mindenütt elismerést
aratott, az Európa Parlament Lux-díj szavazásán beválasztották
a 10 legjobb európai film közé. Itthon az Uránia Nemzeti
Filmszínházban november 22-én tartották a premierjét, és az
art mozihálózatban nézheti meg az érdeklődő közönség.
Bollók
Csaba filmje román-magyar koprodukcióban készült, a forgatókönyvíró-rendező
2002 tavaszán járt Romániában, a Zsil völgyében, és itt látta
meg az akkor 12 esztendős Varga Máriát, aki a maga után húzott
ócska, nyikorgó kerekű kis kordéba tette bele a vasat, amit a
roncstelepen, vagy a meddőhányón guberált. Először csak
figyelte őt, hogyan sürög-forog, majd beszédbe elegyedett
vele, és lassanként felbomlott előtte ennek a kislánynak kilátástalanságból
és szomorúságból szövődő élete. A gyomorszájra mért ütés
taglózó hatását váltotta ki belőle nemcsak Marikának, hanem
a húgának is elhanyagolt külseje, a gyermeki lét alapszükségleteit,
így a szülői szeretetet, gondoskodást, odafigyelést nélkülöző
életmódja meg az a jövőtlen és reménytelen sors, amiben
vegetálnak. Móricz Zsigmondot is bizonyára hasonló érzések
kerítették hatalmukba, amikor 1936 őszén találkozott Csibével,
azaz Littkey Erzsébettel, az Árvácska-novellák főhősével. A
rendező azonnal tudta, e két gyermek sanyarú helyzetét meg
kell örökítenie. Könyvét 4 éven át vetette papírra, majd
úgy döntött, Iszka utazása címmel – Marika főszereplésével
– fikcióval kevert dokumentarista filmet forgat, amiben a
kelet-európai gazdasági összeomlás miatt munkanélkülivé vált
felnőttek folyamatos küszködését, fokozatos lecsúszását, párialétbe
kényszerülését, és ennek a talajvesztésnek a gyermekek életére
gyakorolt súlyos, romboló hatását ábrázolja. 2005 őszén 6
hétig tartott a forgatás, és még 2006-ban is vettek fel egy-két
részletet. A képeket Gózon Francisco kézi kamerával rögzítette,
ami különleges, ma már szokatlan operatőri megoldás, de a
film mondanivalójával tökéletesen összhangban áll. Az Iszka
utazásának nincs bonyolult története, de nem is a cselekményen
van a hangsúly, hanem azon a figyelemfelkeltő üzeneten, amit
továbbítani akar. Iszka nem jár iskolába, a szeméthegyet túrja
naphosszat, hogy eladja a még használható vackokat, és az ezekért
kapott „sok kicsi pénzzel” tartsa el részeges, goromba nevelőapját
és felelőtlen, iszákos anyját. A fémhulladék-gyűjtők
kihasználják védtelenségét, fityingeket adnak csak neki, és
amikor azzal a kevéske pénzzel hazaér, az anyja mérgében elpáholja.
Ennek az asszonynak Iszkához soha nincs egy jó szava, csak ütlegelni
tudja. Enni sem kap, koldulnia kell, hogy éhen ne haljon. A
kegyetlen bánásmód miatt megszökik, árvaházba kerül, de
anyja utánamegy, visszaviszi, és kezdődik minden elölről.
Szeretné a tengert még egyszer látni, az árvaházban megismert
pajtásával felülnek a vonatra, de Iszka leszáll róla, hogy
valamit vegyen az útra. Stoppol egy autót, de az abban ülő két
férfi nem teszi ki őt az állomáson, hanem továbbhajtanak vele
egészen a fekete-tengeri kikötőig, ahol sok-sok lánnyal együtt
bezsuppolják egy hajó fenekére, és fogalma sincs, hová
viszik. A nézők persze azonnal tudják, hogy ezek emberkereskedők,
akik prostituáltként fogják majd futtatni ezeket a szerencsétleneket.
Iszka megpillantja a tengert, utazik is, de nem úgy, ahogyan azt
elképzelte. A gyermeki kiszolgáltatottság mindig fájóbb, mert
a gyermek nem tud védekezni, nincs még a megfelelő testi és
lelki erő birtokában, ezért nem tudja a jogait sem érvényesíteni.
Ami Iszkával megesik, az nem annyira egyedi, a világ számos
pontján tengődnek ugyanilyen embertelen körülmények között
kislányok és kisfiúk, csak az ő történetén a néző azért
döbben meg ennyire, mert magyarul beszél, és nem valahol távol,
Afrikában, Indiában vagy Ázsiában él, hanem itt a közelben,
egy olyan országban, amelyiket a 2. világháború után velünk
együtt a szovjet blokkba kényszerített a győztes nagyhatalmak
önzése meg Sztalin gyarmatokat szerző falánksága, majd a
„rendszerváltásnak” csúfolt hatalmi átrendeződés után
mindkét társadalomban hasonló módon ment végre a privatizációnak
nevezett szabadrablás, ami miatt a magyar és a román társadalom
szövetében is azonos roncsolódások következtek be. A munkanélküliség,
a lecsúszás azokat az amúgy is szegény rétegeket érinti,
akik vesztesei az eredeti tőkefelhalmozódás mohóságának. Szív-
és torokszorító film az Iszka utazása. Varga Mária és Rózsika
önmagukat játsszák a filmben, csak egy-két hivatásos színész
alakítja a felnőtt-szerepeket. A vetítés után – a szégyenkezés
és a tehetetlenség miatt – senki sem érzi úgy magát, mint
amikor bement a moziba.
Dr. Petővári Ágnes
|
