|
 2007.12.21.
Oszama
bin Laden azt üzente…
Oszama
bin Laden november 29-én üzenetet intézett „Európa népeihez”.
Ilyenkor azért mindig munkál az emberben a kisördög: talán
nem is ő szólalt meg, hanem valamelyik /vélhetően az amerikai
vagy az izraeli/ titkosszolgálat szórakozik velünk. No persze
csakis a „mi biztonságunk érdekében”. De bárhogy legyen
is, mégis csak elhangzott a vezér szózata az Al Jazira hírtelevízióban
/két hónap alatt immár negyedszer/, s ha valóban a titokzatos
bin Laden szólalt meg, az amerikai-cionista világhatalomnak
esetleg érdekében is állhatott a közlés. Még akkor is, ha
azok a nyugati vezetők, akik egyáltalán reagáltak, „nevetségesnek”,
„képtelenségnek” nevezték a terroristavezér szavait. De hát
mit is mondott? Nos, felszólította „Európa népeit”, ne támogassák
az amerikaiak afganisztáni agresszióját, és gyakoroljanak nyomást
a kormányaikra csapataik kivonása érdekében. Mindemellett sürgette
az iraki ellenállókat, egyesítsék erőiket a megszállók
elleni harcban. A legtöbb nyugati politikus persze ilyenkor úgy
tesz, mintha oda se figyelne arra, mit mond a „fő gonosz”, a
Nyugat jelenlegi első számú közellensége. Vagy ha válaszolnak
is, a legélesebb hangon kell elutasítaniuk bin Laden felhívásait.
No persze. Mert ugye a jelszó: „terroristákkal nem tárgyalunk”.
Ám a valóságban az Al Qaida médiaüzenetei mégis csak hatást
gyakorolnak a nyugati kormányok politikájára.
2002.
november 21-én – tehát még Irak lerohanása előtt – bin
Laden egy videó üzenetében az USA csatlós országainak közvéleményéhez
intézte szavait: „egy háborúban a kölcsönösség elve
uralkodik… Kormányaitok miért szövetkeznek a bűnöző
amerikai vezetéssel a muszlimok ellen? Miért támadtátok meg az
USA-val együtt Afganisztánt? Ha ti gyilkoltok, titeket is
gyilkolni fognak. Ha ti ártatlanokat bombáztok, ugyanez lesz a
ti osztályrészetek is.” Fenyegetés? Az. Akkoriban Magyarországon
is sokan feltették a kérdést: muszáj nekünk katonákat küldeni
Afganisztánba? Nem lesz baj abból, ha odamegyünk?
De hát Oszama bin Laden éppen azt akarta elérni, hogy
ezeket a kérdéseket minél többen és többen szegezzék neki
gerinctelen, gyáva kormányaiknak. 2004. áprilisában – egy hónappal
a madridi véres merényletek után - az Al-Qaida vezére „békejobbot”
nyújtott az európaiaknak. „Békét ajánlok – hangzott az újabb
üzenet - nem indítunk semmilyen akciót azokban az országokban,
amelyek nem támadják a muszlimokat, és nem avatkoznak a mi ügyeinkbe…A
tűzszünet akkor lép érvénybe, amikor az utolsó idegen katona
is elhagyja a mi országainkat.”
A politikusok látszólag a fülük botját sem mozdították,
habár az iraki háborút lelkesen támogató spanyol kormány
ekkor már megbukott. Zapatero miniszterelnök pedig már
bejelentette: Madrid a legrövidebb időn belül kivonja csapatait
Irakból. Bin Laden „tűzszüneti ajánlatát” természetesen
válaszra sem méltatták – ám a terroristavezér szavai és a
madridi merényletek mégis megtették a magukét. Európában
sorra megbuktak Washington leghívebb szövetségesei. Nem csupán
a spanyol Jose Maria Aznar nincs immár a kormányfői poszton, de
Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is ellenzékben politizál.
De a közel-keleti gyarmatosító háborúk egyik leglelkesebb híve,
Tony Blair is háttérbe szorult /mert azért teljesen nem tűnt
el a színről, mert mint tudjuk, közel-keleti békeközvetítő
lett, ami persze képtelenség, de hát ilyen abszurd világban élünk/.
De nem is oly rég egy másik amerikai csatlós, John Howard,
ausztrál miniszterelnök kormánya is megbukott a választásokon.
Az új canberrai vezetés pedig már közölte is: katonáit
hazarendeli Irakból. Az elmúlt néhány évben 19 ország hagyta
faképnél az amerikaiakat a Közel-Keleten: kivonult immár
Olaszország, Spanyolország, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek, Japán,
Ausztrália, Lengyelország, Thaiföld, Portugália, Norvégia,
Szingapúr, Nicaragua, Honduras, a Dominikai Köztársaság, Szlovákia,
Moldova, Ukrajna, Új-Zéland és Magyarország. Ezek után mondja
valaki azt, hogy az Al- Qaida vezér megszólalásai illetve
fenyegetései fölöslegesek és hatástalanok voltak!
Vagyis
ha az Al-Qaida médiakampányának /és a madridi és londoni merényleteknek/
a célja az volt, hogy az európaiakat eltántorítsák a muszlim
világ ellenei háború folytatásától, akkor – legalábbis
ami Irakot illeti – a bin Laden vezette szervezet elérte célját.
Afganisztánban azonban még mindig az USA több csatlós államának
hadereje tartózkodik. /Köztük sajnos ott vannak hazánk fiai
is, ami szégyenletes ránk nézve./ Ezért most az Al-Qaida vezére
megkísérelte rávenni az európaiakat: gyakoroljanak nyomást
„vazallus” kormányaikra az afganisztáni kivonulás érdekében.
Mert ha nem…nos, azt nem mondta, mi történik ebben az esetben.
A fantáziánkra van bízva. Legyinthetünk, vagy félhetünk, ám
mégis egyre többen és többen fogják föltenni a kérdést Európa-szerte:
mi keresnivalónk van Afganisztánban? Érdekes módon, amíg az
iraki háborút a kontinens lakóinak nagy többsége kezdettől
fogva ellenezte, Afganisztán lerohanását illetően megértőbb
volt a közvélemény. Végtére
is Oszama bin Láden állítólag a kabuli rezsim vendégszeretetét
élvezte, amely egyébként is rettenetes „bűncselekményeket”
követett el a saját népe ellen. Legalábbis ezt mondták nekünk.
Meg azt, hogy a tálibok őrült „terroristák”, akik „veszélyeztetik
a világ békéjét”. Így a tálib rendszer erőszakos megdöntése
egy katonai támadással– ami az ENSZ alapokmányának egyértelmű
és súlyos megsértése volt – semmiféle felháborodást nem
okozott a világban. Pedig a civil áldozatok száma is immár több
tízezerre tehető, rengeteg a menekült, az utóbbi hónapokban
pedig a mudzsahedin fegyveresek az ország egyre nagyobb területeit
foglalják vissza. És miért ne tennék? Értsük már meg:
Afganisztán az ott élő embereké, táliboké és pastuké,
valamint más ott lakó népeké és törzseké. Miféle erkölcs,
miféle jog alapján pöffeszkednek a mi eszement politikusaink is
Afganisztánban? Mit keresett ott Gyurcsány, Szekeres elvtárs, Göncz
Kinga, meg Horváth Ágnes a férjével? Úgy viselkedtek, mintha
nyaralni mentek volna oda. Mintha a világ legtermészetesebb
dolga lenne, hogy ők egy megszállt országban, ahol szabadságharc
folyik, utazgatnak és vigyorognak. Roppant visszataszító jelenség,
amikor az egyik gyarmat kilóra megvett, hazájukat kiárusító
vezetői a másik, függetlenségéért még harcoló gyarmatra látogatnak,
és ott a hódítók hatalmának fényében sütkéreznek. Pedig
pontosan ez történik, amikor valamelyik magyarországi potentát
Irakba vagy épp Afganisztánba látogat. Józan eszükben nem bízhatunk,
legfeljebb abban, hogy a ottani ellenállás erősödése és még
néhány hasonló Bin Laden üzenet után talán elmegy a kedvük
nekik is, meg másoknak is attól, hogy a megszállt országokban
utazgassanak.
No
és ha bin Laden üzenetei valóban a titkosszolgálatok hamisítványai?
Természetesen ez az eshetőség sem zárható ki. Hiszen
Izraelnek a legfőbb célja, hogy - miután sikerült az amerikai
politikát immár teljes egészében a saját érdekeinek szolgálatába
állítani – az európaiakat is felsorakoztassa maga mellett
/vagy inkább mögött/ az iszlám és az arab világ elleni
harcban. A civilizációk
összecsapásának huntingtoni elmélete, a kereszténységen belüli
filoszemita irányzatok erőteljes támogatása valamint az iszlám
terjeszkedés veszélyének az állandó emlegetése mind ugyanezt
a célt szolgálja. Ezért Washingtonban és Tel-Avivban azt
gondolhatják, ha bin Laden megfenyegeti az európaiakat, akkor
majd a vén kontinens megfáradt és elöregedett lakói
lelkesebben állnak csatasorba a „terrorizmus elleni háborúban”.
Ez a feltételezés logikus ugyan, mégsem tűnik valószínűnek,
hogy bin Laden felhívásait a CIA vagy épp a Moszad fabrikálja.
És az Al-Qaida vezér megszólalásaival egyáltalán nem játszik
ellenségeinek a kezére sem. Pontosan tudja: Európa népei valóban
„megfáradtak” és „elöregedtek”, ezért a kitartó harc
odahaza, és a jól irányzott fenyegetések idővel elveszik a
kedvüket a hódító háborúk folytatásától. Európa már nem
akar – mert nem képes - részt venni a világbirodalom fönntartásának
és terjeszkedésének fáradságos műveletében. Oszama bin
Laden tudja, miről beszél: úgy látszik, jól ismeri és érti
a hanyatló civilizációk népeinek lélektanát.
Zábori László
|
