|
 2007.12.28.
Elzavarják
a schengeni Mikulást Slovenské Nove Mestoból
A
karácsonyi vásárlási roham, vagy éppen ajándéktalan magányunk
kellős közepén nem vesszük észre, hogy idén a mi házunkba
is óriási ajándékot tett a Mikulás. Vagy a Jézuska,
tekintettel az időpontra. Hogy micsodát? A schengeni övezetbe lépést.
Ez ugyan virgács Erdély és Kárpátalja felé, reméljük csak
egy-két évig. Felvidék irányában azonban gyönyörű karácsonyi
csoda. Fel sem érjük, mekkora. A táguló tüdő, a nagyobb lélegzetvétel
öröme a moziban, amikor a negyvenes évek filmhíradói elején
csonka-Magyarország határai mozdulni kezdtek Észak és Kelet,
869 299 magyar ember felé. Most ugyan nincs határmódosítás;
de nincs határ sem! Szabad jönni-menni, emberhez méltó szabadságban.
Dolgozhatom itt, lakhatom ott, vásárolhatok, szórakozhatom itt
és ott, járhat a gyerek iskolába ide, oda. Most már csak
rajtunk múlik. Persze magyargyűlölő kormányaink mindent
megtesznek majd életünk nehezítésére, megtagadják a kettős
állampolgárságot, munkavállalást, amit lehet – de a zászló
mégis nekünk áll. Belakhatjuk, bedolgozhatjuk, beszülhetjük,
kultúrával benemesíthetjük magunknak újra a Kárpát-medencét.
Ebbe jószerint bele sem tudunk gondolni! Nagyon elszoktunk tőle.
Meg sulykolják is erősen, hogy kis nép, kis ország vagyunk.
Pedig épp itt az ideje újból megtanulni az ezeréves érzést:
a tágas térségben, a Kárpát-medencei méretű hazában
gondolkodást. Van olyan szegény, fiatal ismerősöm, akinek nem
tellett pesti panelra sem – meg nem is akarta betonba költözni.
Fogta magát, megvett a Felvidéken egy falusi házat néhány százezer
forintért. Kitatarozta, és onnan jár be Budapestre dolgozni. Végtére
csak hetven – nyolcvan kilométer… Nem utazik többet, mint
az, aki – hála Demszkynek – BKV-n három átszállással
abszolválja a napi kétszer másfél órát Rákosborzasztóra
vagy az agglomerációba. Masaryk és Benes most biztos forog a sírjában
(Masaryk amúgy gyanús körülmények közt esett ki az elnöki
lakosztály ablakán egy éjjel: nyilván a magyaroktól rabolt földért
voltak hálásak a szocialista erkölcsre kényes elvtársak).
Pedig nyughatásukért mindent megtesznek a méltó utódok.
Slovenské Nove Mesto polgármestere például közölte, hogy az
ő falujában ugyan nem lesz szabad átjárás Magyarországról,
mert az „közlekedéstechnikailag aggályos”. Vasúti sínen kéne
áthajtani, ahol sorompó is van – ki hallott már ilyet? Egyébként
szerinte a lakók sem akarják, hogy kocsicsordák hajtsanak át
rajtuk strandszezonban vagy piacnapon. Az öntudatos felháborodásból
az ember azt gondolná, hogy Velence polgármester elégelte meg
az átmenő forgalmat.
Persze
nem öntudatos környezetvédővel, hanem kisantantos önkéntessel
állunk szemben, aki kiesett az idők folyásából. Az ősi nevű
Slovenské Nove Mesto község ugyanis Kisújhely néven Sátoraljaújhely
része. Nem kisközség, hanem városrész, csak épp a trianoni
határ vágja el a központtól. Schengen egyszerűen
visszacsatolná oda, ahová tartozik, ahol szerves és megélénkülő
életet élhetne. Éppen úgy, mint ahogy Párkány visszaforr
Esztergomhoz. Európa boldogabbik felén egyszerűen így természetes.
Mifelénk is meg kellene végre tanulni. Ezt a leckét hívják
szabadságnak és demokráciának. Azért most mégis örüljünk
a karácsonyi határbontásnak. Ha lassan is, de talán normalizálódik
az élet Kárpát-medencében.
Vasvári Erika
|
