|
 2007.07.13.
Kereszttűzben
Balázs
Péter színművész, rendező, a szolnoki Szigligeti Színház
kinevezett direktora
1943. március 5-én született Budapesten. 1965-ben végzett a Színház-
és Filmművészeti Főiskolán. Karrierje a veszprémi Petőfi Színházban
kezdődött, majd a fővárosi Vígszínházban folytatódott
(1970–1995). 2007. júniusáig szabadúszó. Főleg komikus
szerepeiről ismert, több filmben is játszott, és népszerű
szinkronhang. Díjai: Jászai Mari-díj (1982), MSZOSZ-díj
(1993), Pro comedia-díj (1994). Színházi rendezései: Egy
bolond százat csinál (Budapesti Operettszínház), Delila (Óbudai
Társaskör), Hegedűs a háztetőn (Vörösmarty Színház), A
nagymama (Vörösmarty Színház), Nincsen hónap Rejtő nélkül
(Spinoza Ház), Oké, Néró (Aquincumi Múzeum), A régi nyár
(Miskolci Nemzeti Színház). Színházban szerepelt – többek közt
– a Két úr szolgája, a Kell egy színház, Össztánc, a Padlás,
A pénzes zsák, a Zsákbamacska, a Mária főhadnagy, a Kész komédia,
a Játszd újra, Sam!, a Funny Girl és az Ezt is túléltük!
darabokban. Filmjei – a teljesség igénye nélkül - : Hotel
Szekszárdi (színész, rendező, író), Hippolyt, Francia négyes,
Aranyoskáim, Szemben a Lánchíd oroszlánja, Mese az ágrólszakadt
igricről, A szeleburdi család, Hosszú utazás, Napos oldal, A
korona aranyból van, Optimista tragédia, Állítsátok meg
Arturo Uit!, Ficzek úr, Apa csak egy van, Gazdag szegények, Riadó
a Pitypang Szállóban.
Hét
pályázó közül Balázs Péter színész, rendezőt választotta
meg a fenntartó önkormányzat a szolnoki Szigligeti Színház
igazgatójának, vezetői megbízása öt évre szól - jelentette
be a Tisza-parti város közgyűlésének június 12-ei zárt ülésen
hozott döntését Szalay Ferenc polgármester. Június 12-én a Pécsi
Országos Színházi Találkozó (POSZT) résztvevői nyílt levélben
tiltakoztak a szolnoki Szigligeti Színház új igazgatójának
megválasztása ellen, mert úgy vélik: minden szakmai szempontot
mellőző döntés született. Mint Jordán Tamás, a POSZT ügyvezető
igazgatója, a Nemzeti Színház igazgatója, a levél egyik aláírója
az MTI-nek fogalmazott, példa nélküli, ami Szolnokon történt:
„Megalázó helyzetbe hozták a szakmát azzal, hogy ezt a pályázatosdit
eljátszották velünk, ugyanis egyáltalán nem vették
figyelembe a szakmai kuratórium döntését, ami egyhangúan
Anger Zsolt pályázatát tartotta a legjobbnak”.
-Édesanyja balerina volt, apja pedig a debreceni színházban
játszott. El lehet mondani, hogy predesztinálva volt a színpadra?
-Igen, művészcsalád gyermeke vagyok. Névnapomra édesanyám,
aki július 1-jén töltötte be 83. életévét, megajándékozott
egy olyan kiadvánnyal, ami a II. világháború előtti
filmekkel, filmszínészekkel foglalkozik. Azért vette meg nekem
ezt a lexikonszerű művet, mert édesapám, Balázs János is
felelhető benne. Apám nagyon sok filmben játszott, főleg epizódszerepeket,
de volt olyan alkotás, melynek főszereplője volt. Sajnos
ezeknek a filmeknek a fele elveszett, vagy 1945 után „jóvátétel”
gyanánt vitték el tőlünk. Édesapám Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját
végezte el, majd Debrecenbe került a Horváth Árpád által
vezetett teátrumba. Onnan a fővárosi Pódium Kabaréba, majd a
Vígszínházba vitte az útja. Édesanyám, Mednyánszky
Henriette, balerina volt. Az ő húga, a Budapesti Operettszínház
színésznője: Mednyánszky Ági. Anyai nagyapám, Henrik,
royalista katonatiszt volt, aki bár bárói családból származott,
mégsem használta előnevét. Károly király híve volt, s mikor
Horthy kormányzó lett, akkor a tiszti gárda több királypárti
tagjával együtt pro forma összetörte kardját, s nyugállományba
vonult. Nem akart az új hatalomnak szolgálni. Később civilként
a Kelet-Indiai Társaságban dolgozott. Négy gyermeke született,
s köztük édesanyám a legidősebb. Édesanyám később az
Operaház balerinája lett, s Ági is ott tanult. Az operaházi
balerinaság alkati okok miatt véget ért. Mikor édesanyám 17
éves volt, húgával együtt megalakította a Syster’s Madies-t.
Ez egy kétszemélyes „táncegyüttes” volt. Produkciójukkal
bejárták egész Európát. Még a Covent Gardenben is felléptek
a királyi család több tagja előtt. Sőt a londoni televízióban
is látni lehetett őket. 1939-ben, a háború kitörésekor hazajöttek.
Magyarországon felléptek a Kamara Varietében és a Moulin
Rouge-ban. Akkoriban mindkettő rangos helynek számított. Édesanyám
és apám a Kamara Varietében ismerkedtek meg egymással 1939-ben
és rá két évre össze is házasodtak. Születésem után anyám
búcsút intett a színpadnak, majd a háború után balett-oktató
lett, s azóta is tanít. Édesapám 1950-ben a Rádió színésztársulatához
került. 1956-ban megválasztották a forradalmi bizottság elnökének,
de kora miatt nem fogadta el a felkérését. A megtorlás időszakában
az egész „rebellis” színtársulatot az utcára tették. Apám
végül is visszament a Rádióhoz, ahol rendező volt egészen
1983-ban bekövetkezett haláláig. Közben jómagam – minden
otthoni tiltás ellenére - színész lettem.
-Féltették a pálya
buktatóitól?
-Minden bizonnyal. Kezdetben építészmérnöknek készültem,
s elég jó is rajzkészséggel rendelkeztem. Gondolom ezt nagyapám
nagybátyjától, báró Mednyánszky László festőművésztől
örökölhettem.
-Főként karakterisztikusan megformált vígjátéki,
bohózati figurák alapján lett széles körben ismert. Már
gyermekkorában megmutatkozott a humor iránti fogékonysága?
-Mindig a társaság
központjában szerettem lenni. Miért? Mert azt akartam, hogy körülöttem
jó hangulatban érezzék magukat az emberek. Már fiatal koromban
azt mondták rólam, hogy jó humorom van. Ennek a humornak a jelzője
akkor főleg a szarkasztikusság volt. Kissé abszurd módon közelítettem
a világhoz. Gimnazista koromban nagyon érdeklődő természetem
volt. Szinte minden érdekelt. Verseket írtam, zongoráztam, gitároztam.
-Olvastam, hogy választania kellett a gitár és a színészet
között.
-Ez már a főiskolán történt. A Színművészetin akkor
a tananyag részeként helyzetgyakorlatokat kellett előadni. Én
pedig a helyzetgyakorlatnak megfelelően néha felvettem a gitárt
és énekeltem is. A tanárom azt mondta: döntse el, hogy gitáros
akarok lenni, vagy színész. Az utóbbit választottam. Néha
kedvtelésből előveszem ezt a hangszert.
- Soha nem kísérte gitáron énekszámait?
-Egy
alkalommal – művésztársaim legnagyobb megrökönyödésére -
a Ringasd el magad c. szám éneklése közben felvettem a gitárt,
és szólózni kezdtem rajta. Nincs kizárva, hogy a jövőben újra
előveszem a gitáromat és magamat kísérve eléneklek egy szép
nápolyi dalt. Fiatalon még –Elvis Presley és Bill Haley bűvöletében
élve - Rock 'n' Roll-t énekeltem.
-A
főiskola után Veszprém, s 1970-től a Vígszínház következett.
1995-ben gondolt egyet, s otthagyta a körúti színházat. Miért?
-A
felmondás oka: elég volt! Szerettem volna mással is
foglalkozni, pl. rendezéssel. Viszont nem akarták, hogy a Vígszínházban
darabokat rendezzek. A rendező –sajnos sokszor ma is – nem művésztársa
a színésznek, hanem felettese. A pártállami időben egy rendező
szinte élet-halál ura volt. „Megbízhatatlan” embereket
–pl. Latinovitsot - nem is engedtek rendezni.
-Miért
akart minden áron rendező lenni?
-Olyan
darabokat szerettem volna bemutatni, amelyek akkor nem voltak
divatosak. Többen „lenézik” ezeket a műveket. Nem a saját
gondolataimat szeretném rávetíteni az előadásra, hanem a
korszerű és nagyszerű írói gondolatokat próbálom tolmácsolni
a közönség felé. Beszélgetésünk után 1 órával kezdődik
el Molnár Ferenc: Delila c. darabjának a premierje. Ennek a műnek
azért van olyan nagy sikere, mert jó szerepek vannak benne, s
gondolatot ébreszt. Az előadásban azt akarom megmutatni, amit
Molnár, ez a zseniális író írt. A magyar színházi irodalom
nagyjainak műveit nem szabad eltemetni, hiszen –főleg - a 20.
század elején működő írók olyan szerepeket és gondolatokat
adtak a színészeknek, melyek egyedülállóak. Nem akarom őket
Shakespeare-val összehasonlítani. A színházi irodalomnak Angliában,
Spanyolországban, Itáliában nagyobb múltja van, mint nálunk.
Ennek történelmi okai vannak. Viszont a kiegyezéstől kezdve
kiváló hazai darabok születtek.
-Tehát
vannak olyan rendezők, akik egy adott darabot azért választanak
ki, hogy azon keresztül üzenjenek a mának?
-Ez
az általános tendencia. Ami nem is lenne baj, ha nem csak ilyen
előadások léteznének. Ha van egy olyan történelmi szituáció,
hogy valaki a hatalmát mások eltiprásával szerzi meg, akkor be
lehet mutatni pl. a III. Richárdot. S lehet ezáltal üzenni a nézőknek.
A darabokat „megerőszakolni” viszont nem szabad. A színház
egyfajta társasjáték. Nem hülye a néző: akkor is érti az
adott művet, ha nem mai ruhában adják elő. A közönség
intelligens, felfogja a mondanivalót, ha jól játsszák az adott
művet a színészek. Ha pedig a rendező valami egyénit akar üzenni
a nézőknek, akkor írasson egy darabot. Bár ez a darab nem
biztos, hogy korszerű, vagy modern lesz. Szerintem a modern nem más,
mint jó. Modern: Mozart, Beethoven, Leonardo da Vinci. Modern mű:
a Szent Péter bazilika kupolája, a Dávid szobor, a Pieta. Sőt
az Újszövetség is. Miért? Mert egy nagyszerűséget, egy
grandiózus dolgot kínálnak. Modern az a színdarab, amit megért
a közönség. Modern Moliere, Shakespeare. Attól, hogy kitalálunk
egy formát, nem biztos, hogy modern is lesz.
-A
szolnoki polgármester felkérésére indult el a színigazgatói
pályázaton. Szalay úrral beszélgettek előtte arról, hogy önnek
milyen elképzelései vannak egy vidéki színház vezetését
illetően?
-Nem, mert a polgármester úr nagyon jól ismerte munkásságomat.
S tetszettek neki azok a darabok, melyeket én állítottam színre.
Soha nem harcoltam azért, hogy igazgató legyek, de volt egy vágyam:
egy olyan színház vezetése, melyről azt gondolom, hogy tetszik
a közönségnek. Ez egy népszínház lenne, azon az alapon, hogy
a sokadalomnak tetszik. Hangsúlyozom: nem kabarészínházról
van szó, hanem egy komplex színházi élményt adó teátrumról,
ahol a tragédiától a zenés vígjátékig mindent játszanak.
Egy olyan társulatot kell kialakítani ehhez, melynek tagjai
minden műfajban tudnak játszani, mert jó színészek.
-Egy vidéki színház
lehet egyáltalán avantgárd, vagy másképpen szólva útkereső?
Olyan teátrum, melyben „lila ködös” darabokat adnak elő?
-Szerintem nem jó,
ha ilyen. Ráadásul a Szigligeti Színház nem csak a város,
hanem az egész megye színháza, mert 30-40 km-es körzetből is
bejárnak az emberek egy-egy produkció kedvéért. Egy „egyszínházas”
városban a közönség ízlése miatt eklektikus műsortervet
illik készíteni. A város vezetésének pedig az az elvárása,
hogy Szolnokon egy magas színvonalon szórakoztató színház működjön.
Ez találkozott ez én színházi elképzeléseimmel.
-A POSZT részvevői
nyílt levélben tiltakoztak az igazgatóválasztás eljárása
ellen. A köztévé egyik műsorában Jordán Tamás még be is
kiabálta: „nem ellened, hanem az eljárás ellen szólunk”.
Ezt úgy harangozta be a sajtó, hogy háborog a szakma…
|
