2007.07.13. 

Hitelből vett kórházi gyógyszer

„A II. világháború után meghirdették az egészségügy fejlesztésének programját: a népbetegségek felszámolását, a betegségek megelőzését, az egészségügy személyi és tárgyi feltételeinek javítását. Mindez a biztosítottak számának nagyarányú növekedésével együtt a kórház bővítését igényelte volna, amire a gazdasági helyzet nehézségei miatt még évekig nem kerülhetett sor. A gyógyítást mindemellett a gyógyszerhiány is nehezítette, nem volt szulfonamid készítmény, inzulin és nemi betegségek elleni gyógyszer. A háború testi-lelki megrázkódtatásai, az élelmiszerhiány, a tuberkulózis arányának nagymértékű emelkedését segíttette elő.”- olvasható a Zala Megyei Kórház hivatalos honlapján. Tehát: háború miatt kevés volt a gyógyszer. Ez érthető. Az már kevésbé, hogy ebben a fene nagy demokráciában egyes kórházak hitelből kénytelenek gyógyszert vásárolni. Több kórház nem kapja meg az igényelt gyógyszermennyiséget, mert a gyógyszerkereskedők egy része nem szállít. A kereskedő cégek szerint a kórházak komoly pénzzel tartoznak nekik, a Zala megyeiek például 100 millió forinttal, és így a kereskedelmi cég sem tud fizetni a gyártónak. Az említett gyógyszer kereskedelmi cég illetékese a sajtóval közölte: hitelt vettek fel, hogy fizetni tudjanak a gyáraknak, és így hamarosan ismét a kért mennyiséget tudják szállítani a kórházakba. Tudnivaló, hogy a gyógyszer kereskedelmi cégeket speciális ellátási kötelezettség terheli, vagyis biztosítaniuk kell a patikaszer-ellátást. A Zalaegerszegi Megyei Kórházban június 20. óta vannak gyógyszerellátási gondok. Az intézmény a korábbi heti gyógyszerrendelés helyett napi szinten egyeztet a készítmények beszerzéséről a nagykereskedőkkel kapcsolatban álló, gyógyszerrendeléseiket szervező Ispotály Kft.-vel. A kórházban részben a meglévő készletekből, részben adományokból igyekeznek kielégíteni az igényeket. Mindez természetesen az egészségügy finanszírozásával van kapcsolatban. Sok helyen csak az önkormányzat segítségével tudják kifizetni a gyógyszereket. Kormányzati segítség híján Zala megyében pedig egymást próbálják segíteni az intézmények. A Keszthelyi Városi Kórháznak egyelőre nincs gondja a számlák kifizetésével, ezért raktáron lévő gyógyszereit átadja a megye többi kórházának. Adósságállományának növekedése jellemzi a megyei fenntartású Baranya megyei kórházat is. A deficit több mint másfél milliárd forint. Bár két hónappal ezelőtt a tulajdonos önkormányzat 250 millió forintot azért utalt át a kórház számlájára, hogy a beszállítókat kissé „megnyugtassa", ez a segítő önkormányzati forrás csak a lukak betömködésére volt elegendő, a teljes adósság rendezésre természetesen nem. Az persze nem tudható, hogy meddig tart a türelem a gyógyszercégeknél de annyi bizonyos : a baranyai intézmények többsége már huzamosabb ideje vagy alkalmanként, vagy – és ez a gyakoribb – egyáltalán nem fizet az aktuális megrendelések után. Ennek oka a kórházak, illetve az egyetemi klinikák egyre növekvő adósságállománya. Pécsett a legnagyobb adós kétségtelenül a PTE ÁOK klinikai egysége, az egyetemi deficit már több mint négymilliárd forint. Az egyetem főgyógyszerésze, Dr. Bocz Lajos docens szerint a helyzet ugyan egyáltalán nem nevezhető megnyugtatónak, de ez idáig egyetlen multinacionális gyógyszercég állítatta le a szállítást határidőn túli tartozás miatt. Az intézkedés azonban nem érinti a betegellátást, mert ez esetben olyan készítményekről van szó, amelyek más gyártóktól könnyen pótolhatók, vagy más szerekkel helyettesíthetők. A folyamatos szállítás ellenére azonban a tárgyalások nem álltak le, hiszen a cégek egyre türelmetlenebbül várják a megrendelőktől a leszállított készítmények ellenértékét. Sajtóhírek szerint a hódmezővásárhelyi kórház már csak az önkormányzat segítségével tudja kifizetni a gyógyszereket. A beszállítók itt is a gyógyszerszállítás leállításával fenyegetnek. A főigazgató a júliustól tart, az áprilisi átalakítások után ugyanis akkor érkezik meg az első csökkentett finanszírozás az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól. Ha ezekben az időkben is ugyanolyan gyógyszerfelhasználás történik, vagy ugyanekkora beszállítói volumen, akkor itt komoly problémák lesznek, illetve a beszállítók joggal fogják azt mondani, hogy az intézmények számára sem gyógyszert sem egyéb fogyóeszközt nem fognak szállítani. Mindez a reformőrület egyik hozadéka.

Az egészségügyi reformnak becézett megszorításhalmaz egyik célkitűzése a hálapénz megszüntetése volt. Ám ahogy nőnek a várólisták, a kereslet-kínálat törvénye szerint vastagodnak a borítékok is. Ebből is látszik, hogy nem csak rossz szándékról, hanem nagyfokú dilettantizmusról is beszélhetünk az egészségügyi rendszer átalakítását illetően. Egyes becslések szerint évi 50–60 milliárd forint paraszolvencia került az orvosok zsebébe. Dr. Blasszauer Béla bioetikus, a téma baranyai szakértője szerint ez természetes dolog, hiszen az elmúlt hatvan évben az egészségügyi béreket úgy alakították Magyarországon, hogy a hatalom beszámolta a jövedelembe a hálapénzt. Ami a világ minden pontján ismert fogalom, ám nem mindenütt olyan erőteljesen készpénz formában jelenik meg, mint nálunk. Európa „Lajtán túli” részében nem divat a boríték. Ám az orvos másként élvezheti a hála megnyilvánulását. Az étteremben grátisz ebédel, az autójavító mester ingyen átnézi a kocsiját, olykor kap egy kosárnyi friss péksüteményt, egy rekesz bort, miegymást. A tartós műszaki cikkek vásárlásakor nemcsak jó tanácsokat, hanem tetemes árkedvezményt is.

Többek véleménye szerint a hála természetes dolog, és azt sem könnyű megállapítani, hogy hol van a határa, s hol kezdődik a korrupció. A kormányzat az egészségügyi reformot azzal vezette be, hogy a vizitdíjak, kórházi napidíjak visszaszorítják a hálapénzt. Ez hatásos érv volt – és sikerült vele több elbutított állampolgárt az orvosok ellen hangolni. Mi a jelenlegi helyzet? Egyre nőnek a várólisták, s egyre nehezebb egy műtétre bejutni. A több hónapos várakozás ideje rokoni-baráti alapon vagy pénzzel megrövidíthető. Másrészt a kormányzat nem korrigálta a gyatra fizetéseket. Így aztán az egészségügy átalakításának folyamatában jelenleg úgy tűnik, nemhogy csökkenne a hálapénz, hanem –s főleg a kórházakban -vastagodnak a borítékok. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen tőlünk nyugatabbra 10-szer, 12-szer többet keresnek a doktorok, de mondjuk Szlovákiában is kétszer annyi az orvos-fizetés. Azt se felejtsük el, hogy amíg a hálapénz hivatalos bevételi forrásnak számít – és adóköteles! –, addig illetlenség a témát kormányzati szinten szóba hozni. Pedig szembetűnő: amikor a szaktárca intézkedései az orvostársadalom ellenkezését váltják ki, azonnal „központilag” a hálapénz felé terelődik a téma. A témában egyébként Polt Péter még legfőbb ügyész korában állásfoglalást adott ki. A dokumentum szerint az orvosok ellen akkor lehet gazdasági vesztegetés gyanújával büntetőeljárást indítani, ha bebizonyítható, hogy előre kérték a hálapénzt, és/vagy igazolható, hogy anyagi ellenszolgáltatás reményében szegték meg kötelességüket. Sajtóinformációk szerint ilyen etikai ügy az elmúlt 20 évben nem szerepelt hazánkban. Február 15-étől néhány kivételtől eltekintve 300 forintos vizitdíjat kell fizetnie mindazoknak, akik felkeresik háziorvosukat vagy ellátogatnak egy szakrendelőbe. A kormány célja a bevezetéssel az volt, hogy kevesebben menjenek feleslegesen orvoshoz, illetve az, hogy megszűnjön a hálapénz a rendelőkben. A háziorvosi praxisok vizitdíjból származó bevétele kezdetben, az ellátási körzet nagyságától függően 100 és 180 ezer forint között mozgott havonta. Az összeg azonban csökkent, amióta a betegeknek már háromhavi gyógyszert lehet felírni egyszerre. Az orvoshoz fordulók számát ez az intézkedés csökkentette, és nem a vizitdíj bevezetése. Aki korábban havonta többször is felkereste háziorvosát, az most is sűrűn jár az orvoshoz. A hálapénz a háziorvosi rendelőkben ugyan minimálisan csökkent az elmúlt hónapokban, azonban ez nem a vizitdíjnak köszönhető, hanem annak, hogy az emberek rosszabbul élnek.

                „Az egészségügy a legösszetettebb és legbonyolultabb változás” – fogalmazott kormánya egy éves teljesítményét értékelve a közelmúltban Gy. Ferenc 46 éves, pápai születésű budapesti lakos. Elmondta, nehéz az átalakítás, szembe kell menni a kiváltságokkal, ám a kormány felvállalja az ezzel kapcsolatos konfliktusokat. Abszurd, hogy a kormánypárt pont egyik fő szavazórétegének, a kisnyugdíjasoknak az életét keserítette meg a legjobban ún. reformjaival. Ennek oka: míg a nyugdíjasokra átlagosan 12 százalék körüli árszínvonal-emelkedés jutott az idén, addig az átlagos fogyasztóra 8,8 százalék körüli. Az időskorúak fogyasztásából ugyanis az átlagosnál nagyobb mértékben veszi ki részét a lakhatás, az élelmiszerek, valamint a gyógyszerek, gyógyáruk, amelyek esetében számottevő áremelkedés volt tapasztalható a többi csoporthoz képest. Januárban csökkentették viszont a gyógyszerek egy jelentős körében a támogatás mértékét, melyet leginkább azok érezhetnek a zsebükön, akik továbbra is ragaszkodnak megszokott gyógyszereikhez.

Ez után már csak hab a tortán, hogy bevezetik a fantasztikus, a csodálatos, a nyugaton már réges-régen elterjedt módszert, lássatok csudát, évente négy milliárdot szánunk e fejlesztésre, jön az egynapos sebészet! Természetesen nem arról van szó, hogy valami csoda folytán – „viri a varázslat, piri a parádé, csilicsalamádé, hipp és hopp”- egy napnál is hamarébb fognak a sebeink csuda módon begyógyulni. Hanem arról, hogy a húsz évvel ezelőtt a spórolós amerikai biztosítók révén kitalált technika átvétele hétköznapi szavakban kifejezve annyit tesz: műtétet követően úgy fognak kidobni minden beteget a kórházból alig pár óra múltán, hogy a lába sem éri a földet. Nem lesz itt drága pénzért műtét utáni óbégatás, sápadozás. Tehát hatalmas változásoknak nézünk elébe, ha nem is teljesen a józan többség által elképzelt irányban, hiszen a jelek szerint a nemrégen még büntetendőnek mondott otthoni szülés hamarosan támogatandó lesz. Azután majd jönnek az otthoni műtétek, elkerülendő a rengeteg kiadást, az egyszerűbb eseteket pedig akár egy ügyes kezű borbély, felcser, javasasszony, kovácsmester elintézheti, ráadásul sokkal olcsóbban. Ez utóbbiak legfőbb erénye pedig annak idején - tekintve a fájdalomcsillapítás kezdetleges, tömény szeszbeli formáját- a gyorsaság volt, egy vágás és kész az egész.

Medveczky Attila