2007.07.13. 

Pofonok

Jutkát általában elkerülik a rendkívüli események. Nem mintha panaszkodna emiatt, de a kétgyermekes, harmincas asszonynak meglehetős egyhangúságban telnek napjai. A háztartás ellátása, a férjéről való gondoskodás, két lánygyermekének nevelése, valamint az egyik nagy kereskedelmi cégnél betöltött adminisztrátori munkaköre lefoglalják minden idejét.

Egy kora nyári délutánon mégis olyan eseménysornak vált részesévé, ami kissé kizökkentette megszokott életviteléből. A 19-es buszon utazva éppen hazafelé tartott lőrinci otthonába erzsébeti munkahelyéről, amikor a Tesco bevásárlóközpont melletti megállóban két fiatal, húsz év körüli lány szállt fel a járműre. A lányok – egy szőke és egy barna bőrű, talán roma – meglehetősen furcsa benyomást keltettek. Bár viszonylag mindkettőjük jól öltözött volt, viselkedésükkel azonnal magukra vonták a buszon tartózkodó emberek figyelmét. Vihogtak, röhögcséltek és nagyokat kurjongattak, úgy tűnt, mintha részegek lennének vagy valamilyen narkotikum befolyása alatt állnának.

Ezzel azonban még nem is lett volna baj, ha nem kezdenek el kötekedni utastársaikkal. Vad nevetéssel kísért párbeszédükből Jutka számára is kiderült, hogy a szőkét Barbinak, míg a barna bőrűt Erikának hívják. Barbi, aki szemmel láthatóan a vezéregyéniség szerepét töltötte be a párosban, egyszer csak jól meghúzta az előtte ülő középkorú nő haját.

-Miért húzta meg a hajamat? – fordult hátra meglepetten a hajtépést elszenvedett asszony.

-Bocsánat, de én látáskárosult vagyok. Tulajdonképpen a kapaszkodóért nyúltam, csak véletlenül éppen az ön haja akadt a kezem ügyébe – válaszolta Barbika.

Amikor a busz megállt, a sokak által még ma is KISZ-telepként emlegetett Szent Lőrinc lakótelepen, a megtépett nő leszállt, és két férfi – úgy 40, 50 körüliek – telepedett le a lányok előtti ülésekre. Mögöttük állva Jutka tisztán hallotta, hogy a lányok arról kezdtek el vitatkozni, hogy melyik férfit is kellene nyakon vágni. Erika azt javasolta, hogy számolják ki az áldozatot, amit Barbi megfogadott, és hátulról hol az egyik,  hol a másik férfire mutatva egy mondókába kezdett: Ec pec kimehetsz, holnap után bejöhetsz, cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre, fuss.

A mondóka végén hatalmasat csattant Barbi tenyere a kiszámolt férfi nyakán, aki meglepetésében nyögni, nyelni sem tudott. Csupán értetlen szemmel nézte a lányokat, majd a Havanna lakótelepen le is szállt a buszról.

Ekkor azonban egy sötétebb bőrű – valószínűleg cigány – öregasszony kapaszkodott fel a járműre, akire a lányok azonnal felfigyeltek. Rövid tanakodás után ezúttal Erika volt a cselekvő fél.

-Nagyi, drága nagyi – kiáltott fel, miközben odalépett az öregasszonyhoz, majd tettetett szomorúsággal megállapította, hogy a néni nem is az ő nagymamája.

-Pedig annyira hasonlítasz a nagyimra, aki borzasztóan hiányzik nekem – mondta  néninek.

-Talán csak nem halt meg a nagymamád, kislányom? – kérdezte az idős asszony.

-Á, dehogy. Két évet kapott, mert részt vett egy betörésben. Most Mélykúton ül, de én havonta meglátogatom. Ugye a néni is szokott lopni, mert pont úgy néz ki, mint a nagyi – mondta az elképedt idős asszonynak Erika.

Amint a busz megérkezett a Sárkány Centernél lévő vasúti átjáróhoz, Jutka leszállt, de vele együtt a lányok is – akiket egyetlen utas sem mert rendre utasítani – elhagyták a BKV járatát. Az ellenállás hiányán felbátorodott fiatalok ezúttal Jutkában vélték megtalálni következő áldozatukat. Cigarettát kértek az asszonytól, majd értésére adták, hogy milyen szívesen elfogadnák leszbikus partnerükként.

Erre Jutka – akiben a lányok produkciójának kezdetétől gyűlt a feszültség és a harag – két hatalmas pofont kevert le a társaságukban lévőket már vagy húsz perce provokáló fiataloknak. A környezetük drasztikus megdöbbentését addig akadálytalanul, ellenvetés nélkül folytató lányok szinte lemerevedtek és megnémultak a meglepetéstől. Megszégyenülten nézték, amint megaláztatásra kiszemelt áldozatuk, ezúttal az elégtételt szerzett emberek fölényes magabiztosságával sétál át – őket hátrahagyva – a vasúti sorompó túlsó oldalára.

Varga Imre