2007.07.20. 

Mi lesz veled Rádiózenekar?

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát - amely külföldön és egyes lemezein a Budapest Symphony Orchestra nevet használja - 1943-ban Dohnányi Ernő kezdeményezésére alapította az intézmény. Az együttes fennállása alatt számtalan bel- és külföldi hangversennyel, valamint a szimfonikus és oratorikus repertoár teljes vertikumának rádiófelvételeivel, LP-k és CD-k rögzítésével vívta ki jelenlegi rangját a világ nagyzenekarainak élmezőnyében. A világ vezető kritikusai egybehangzóan méltatják kiegyenlített hangzását, töretlen ívű művészi fejlődését és azt a mecénási tevékenységet, amelyet a kortárszene - különösen 20. századi magyar alkotások - népszerűsítésével és rögzítésével végez. Állandó, nagysikerű szereplője a hazai hangversenyéletnek, de nagyra becsült vendége a világ jelentős hangversenytermeinek is. Hazánk zenei nagyköveteként 4 kontinens 45 országában öregbítette a magyar zenekultúra jó hírnevét. A zenekar a rádió nyilvánossága mellett rendszeresen szerepelt magyar és külföldi TV-adásokban mind hangversenyező, mind ismeretterjesztő minőségében; valamint nemzetközi zenei versenyek döntőin és gálakoncertjein (Szigeti József Hegedűverseny, Liszt-Bartók Zongoraverseny, Magyar Televízió Karmesterverseny). Felvételeit és koncertközvetítéseit a világ minden jelentős rádióállomása sugározza. Vezető karmesterei: Rajter Lajos, Dohnányi Ernő (1943), Ferencsik János, Polgár Tibor (1945), Somogyi László (1951), Lehel György (1956), Ligeti András (1989). 1993 és 2004 között főzeneigazgatója a világhírű karmester és zongoraművész, Vásáry Tamás. Majd a vendégkarmesterként működő Fischer Ádám – az operaház jelenlegi igazgatója – lett a „zenekar arca”. Több mint félévszázados fennállása alatt kiváló karmesterek és szólisták százai működtek közre a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjein, turnéin és felvételein. Olyan világhíres vendégkarmesterek dolgoztak a zenekarral, mint Claudio Abbado, John Barbirolli, Mario di Bonaventura, Paul Capolongo, Aldo Ceccato, ifj. Cziffra György, Dean Dixon, Doráti Antal, Eötvös Péter, Heinz Fricke, Lamberto Gardelli, Wolfgang Gönnenwein, Aram Hacsaturjan, Günther Herbig, Hirojuki Ivaki, Kertész István, Otto Klemperer, Kobajasi Ken-Icsiro, Peter Maag, Igor Markevitch, Lovro von Mataeia, Neville Marriner, Charles Münch, Karl Österreicher, Giuseppe Patané, Karl Richter, Mario Rossi, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Paul Sacher, Hans Schmidt-Isserstedt, Peter Schreier, Solti György, Leopold Stokowski, Walter Süsskind, Günter Theuring és Carlo Zecchi.

Mindezek ellenére a nagy múltú zenekar + énekkar jövője veszélybe került. Erről nem máshonnan, mint az ÉS-ből értesülhetünk. Maga Victor Máté, a zenészszakmát összefogó Magyar Zenei Tanács elnöke - többek közt ezt- írta a hetilap 2007. június 22-ei számának 14.oldalán : „Alaptételem, hogy a Magyar Rádió legalább annyira kulturális-művészeti intézmény, mint amennyire politikai hírközlő és tájékoztató szerv. Legalábbis az volt nyolcvan esztendőn keresztül. «A Magyar Rádiónak (...) ismét az ország egyik legnagyobb hatású és tekintélyű kultúra-előállító és -közvetítő intézményévé kell válnia!» Ezt nem én állítom, hanem Such György 111 pontban megfogalmazott elnöki pályázatának, rádiós programjának első (!) pontjában olvasom. Tehát nem vagyok egyedül. Épp a megvalósulásért felelős személlyel értek egyet. Ezért is vagyok zavarban, mikor azt látom, hogy a Rádió kultúra-előállító zenei műhelyeit ugyanezen személy visszafejleszti, elsorvasztja, megszünteti.” Jelenleg az ország egyik legjobb zenekarának jelenleg nincs kinevezett művészeti vezetője, nincs vezető karmestere, nincs jóváhagyott évadterve. Közben más együttesek már nyomtatott füzetekben publikálták a 2007/2008-as részletes menetrendjüket, árulják bérleteiket és a 2009-es, 2010-es koncertek szerződéseiről tárgyalnak. Az pedig egyértelmű, hogy egy művészeti együttes állapotára nincs valami fene vagy felemelő hatással a bizonytalanság, a fölöslegesség és kiszolgáltatottság érzete. Az énekkar és a gyermekkar helyzete csak annyiban tér el a zenekarétól, hogy művészeti vezetőik személye ismert. De programtervük nekik sincs. A tanács május közepén levelet írt Gellért Kis Gábornak, a Magyar Rádió Zrt. Közalapítvány kuratóriuma elnökének, melyben leírják, hogy méltatlan helyzetben vergődnek a Magyar Rádió zenei együttesei. Gellért Kis Gábor válaszában kifejtette: nemcsak a zenei együttesek vergődnek méltatlan helyzetben, hanem a Magyar Rádió egésze és a „status quo fenntartása csak és kizárólag a zenei együttesek esetében lehetetlenség”. Állítólag az új gazdasági menedzsment annyira dilettáns zenei dolgokban, hogy azon problémázik: miért dolgozik keveset egy hárfás. Miért nem annyit, mint egy fúvós… A legnagyobb nézetkülönbség a művészek és az új menedzsment között a finanszírozás kérdésében van. A Magyar Rádió zenei együtteseit az Országgyűlés a költségvetésből évi hétszázmillió forinttal támogatja. A művészek hangsúlyozzák, hogy itt támogatásról van szó, nem fenntartásról. A zrt. vezérkara azonban mintha kegyet gyakorolna azzal, hogy a hétszázmillió forint feletti összeget, ami a működéshez szükséges, kipótolja. Úgy viselkedik, mintha nem lenne alapfeladata a zenekar és az énekkarok működésének biztosítása. Pedig a zenei együttesek a Magyar Rádiónak elvileg ugyanolyan szervezeti egységei, mint a Kossuth vagy a Bartók adó.

Érdekes, hogyha májusban rátévedtünk a Magyar Rádió internetes honlapjára, a következőt tapasztaltuk: egy hír olvasása előtt feljött egy számítógépes reklámanimáció, hogy magához vonja a netezők figyelmét. Teli hangversenyterem látható, majd némi fiktív kameramozgással megjelenik a kitárt karokkal vezénylő Fischer Iván, s a felirat: „Világhírű zenekarunk a Budapesti Fesztiválzenekar. Együtt zenélünk. A 2007/2008-as évad bérletei április 30-ától kaphatóak.” Mekkora abszurditás. Hiszen a közrádiónak – még- van szimfonikus zenekara. Annak pedig nem Iván, hanem Ádám az „arca”. Nem hiszem, hogy összekeverték volna a művésztesókat. (S természetesen nem Ádámért kell aggódni, mert ő – főleg sajtója miatt - mindig kelendő. Most Hillerék szerint az Operaháznak van rá szüksége, így lett ő a főzeneigazgató. Viszont egy „egyszerű” zenekari tagnak jelenleg sokkal nehezebb elhelyezkedni, mint egy jó „nemzetközi” összekötetésekkel rendelkező karmesternek. ) Míg a Demszkyék által felpumpált Fesztiválzenekarnak van elegendő pénze ahhoz, hogy műsorok megnevezése nélkül saját magát reklámozza, addig a Magyar Rádió arra sem képes, hogy zenekarának hangversenyeit legalább honlapján feltüntesse.

Medveczky Attila