2007.07.20. 

Mi lesz veled, Ferencváros?

Nem sikerült a hőn áhított, és mindenki által biztosra vett feljutás a Ferencváros labdarúgói számára, így lényegében biztosra vehető, hogy a legnagyobb múltú és legnépszerűbb magyar csapat a 2007/08-as bajnoki idényt is a másodosztályban tölti. A részbeni feltételes mód annak köszönhető, hogy az MLSZ licencadó bizottsága – emlékezhetünk: tavaly ők száműzték a másodosztályba az FTC-t is – néhány NB-I-es csapat indulási feltételeit nem találta megfelelőnek, így esetleg előfordulhat, hogy a Fradi mégis az élvonalban indulhat majd. Ennek esélye azonban minimális, ráadásul a csapatkapitány, Lipcsei Péter példamutató sportszerűséggel fejtette ki a minap, hogy ő nem a fehér asztalnál, hanem a zöld gyepen megszerzett sikerek híve. Ennyi a Ferencvárosnál nyár elején történtek rövid összegzése.

A látszólag egyszerű és eseménytelen felszín alatt azonban már több érdekességről is hallani a zöld-fehérekkel kapcsolatban. Egyrészt a közelmúltban Dámosy Zsolt helyét Rieb György vette át a klub elnöki székében. A Dámosy-korszakról semmilyen bombasztikus dolgot nem lehet elmondani, zajlottak az események, és bár a végső csődöt sikerült elkerülni, a Fradi megmentése elmaradt. Az új elnök – Rieb György – mindezidáig a vízilabda-szakosztály vezetője volt, onnan lépett előre és lett az egész klub irányítója. Személye nem igazán ismert a közvélemény előtt, miként eddigi tevékenysége sem az. Ettől függetlenül természetesen még lehet majd eredményes elnök. Ez azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha neki sikerül az, ami őt megelőzően már évek hosszú sora óta senkinek: megmentőt, azaz tőkeerős pénzügyi befektetőt találni!

A Ferencváros befektető-keresése – és ezzel járó folyamatos vesszőfutása – lényegében a politikai változásokkal egy időben kezdődött. 1990 környékén az állam látványosan és drasztikusan hátat fordított a sportnak. Elzárták azokat a csapokat, amelyeken keresztül korábban megfelelő mennyiségű pénz áramlott az egyesületek és azok szakosztályainak fenntartására. Sok – talán kevésbé nagy nevű, ám a magyar sport szemszögéből nézve mégis nagyon jelentős – klub agonizálásának és lassú, többnyire kínkeserves halálának lehettünk szemtanúi. A Ferencváros esetében – a klub népszerűségének és sokrétű sikereinek köszönhetően – egészen a kilencvenes évek második feléig semmilyen probléma nem merült fel. Pedig már ekkor is jelentkeztek olyan „megmentők” a klub háza táján, akikről később kellemetlen, sőt köztörvényes ügyletek derültek ki. Ilyen volt például a Kordax, melynek vezetője a hírhedt olajügyben is érintett volt.

Az első komoly bajok paradox módon éppen akkor kerültek napvilágra, amikor a Ferencváros – Bajnokok Ligája szereplésének hála – történelmi méretű bevételhez jutott. Megdöbbentő volt hallani Szívós elnök és Havasi szakosztályvezető szájából, hogy hiába az összességében közel háromnegyed milliárdos(!) bevétel – ennek akkoriban legalább két, hazai összehasonlításban luxus-költségvetésű esztendőt kellett volna eredményeznie –, a Ferencváros likviditási gondokkal küszködik. Az első sokkból felocsúdva aztán kiderült, hogy tényleg elfolyt egy rakás pénz. Az igazi gond ezzel csak annyi, hogy rossz magyar szokás szerint máig nem derült ki, hová folyt el és ki ezért a felelős?

A feltételezhető pénzügyi visszaéléseket belső botrányok tudatos kirobbantásával kendőzték el. Hazahívták a focicsapat kispadjára Varga Zoltánt Németországból – ez egyébként az elmúlt másfél évtized legjobb szakmai döntése volt az Üllői úton -, ám a profi mentalitást és maximális alázatot követelő kitűnő szakember mellett már nem álltak ki. Sőt, a háttérből bizonyos szurkolói csoportokat és játékosokat még uszítottak is Varga ellen. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt a szurkolók és az újságírók már nem a hatalmas összegek eltűnését kérték számon, hanem a felmerülő konfliktusokkal foglalkoztak, másrészt pedig elérték azt, amit korábban közel száz évig senkinek nem sikerült: megosztották a Fradi-közönségét. Lett egy hatalmas Varga-párti és egy jóval kisebb, de agresszív Varga-ellenes szurkolói szárny, melyek – történelmi szégyenfoltként – egymást verték meg egy Vasas-Fradi rangadó után Angyalföldön.

A befektetőkre visszatérve kijelenthető, hogy ennyi tévedést egyetlen más klub elöljárói sem követtek el, mint a Fradi mindenkori vezetése. A Dicobe nevű céggel kezdődött, melyet multinacionális, dollármilliárdos cégként dobtak be a köztudatba. Csakhamar kiderült azonban, hogy bizonyos MSZP-s körök állnak a háttérben, miközben a Dicobe egy picinyke kis olasz vállalkozás, nagysága hozzávetőlegesen egy magyar bt-vel egyenértékű…

1998-ban az FVM vezetője, Torgyán József lett a Ferencváros elnöke. Bár Torgyán elnöksége idején – nem kevés állami pénz bevonásával – a Fradi helyzete anyagilag úgy-ahogy rendeződött, ekkor egyéb melléfogások borzolták a kedélyeket. A klub centenáriumára rendezendő ünnepség befuccsolt, a beígért világhírű vendégcsapat helyett mindössze egy horvát klubcsapat látogatott el az Üllői útra. Emellett olyan Torgyán-közeli személyeknek osztogattak Fradi-kitüntetéseket, akik alig egy éves ferencvárosi ténykedést tudtak felmutatni. Ennek ellenére Torgyán volt az, aki nemzeti kincsként aposztrofálta a Ferencvárost, és ebben maximálisan egyet is kell érteni vele. Miután gyaníthatóan sokan mások is egyetértenek ezzel, nem kizárt, hogy a klub döbbenetes vesszőfutásának okait is itt érdemes keresgélni…

Torgyán után Furulyás János elnöki időszaka következett. Sok-sok ellentmondás jellemezte a Furulyás-érát. Az egyesület történetének talán legellentmondásosabb alakja, Várszegi Gábor is ekkor érkezett az Üllői útra. Két év alatt, négy részletben, összesen 2,4 milliárd forintot ígért színre lépésekor. Az első két részlet meg is érkezett, és ez az 1,2 milliárd forint szükséges is volt a Ferencváros továbbéléséhez. Ám ennek a pénznek igen komoly ára volt. Egyes becslések szerint Várszegi sokkal többet vitt el az évek hosszú során az Üllői útról, mint amennyit betett. Miért is? Várszegi a szerződéskötéskor kijelentette, hogy csak akkor ad pénzt a Ferencvárosnak, ha a marketingjogokat és az egyéb, járulékos bevételi forrásokat teljes egészében megkapja. Ez még talán elfogadható is lett volna, elvégre ő adta az életben maradáshoz a pénzt. Ám az egész egyszerűen üzleti lehetetlenség, hogy egy szerződés úgy köttessen meg, mint itt.

Várszegi ugyanis garanciát követelt és kapott arra, hogy ezek az egyéb bevételi források akkor is az ő pénztárcáját hizlalják, ha távozik az Üllői útról. Így is történt. Alig két esztendőn át volt Várszegi a Ferencváros főszponzora. Ez alatt az idő alatt semmilyen látványos beruházás, fejlesztés nem valósult meg a zöld-fehérek háza táján, sőt, a harmadik, valamint a negyedik részlet már meg sem érkezett az egyesület számlájára. Talán ezért is fordulhatott elő, hogy amikor 2003 nyarán a bajnoki címet Várszegi másik tulajdonolt csapata, az MTK nyerte meg a Ferencváros előtt, nagy balhé tört ki az Üllői úton. A rossznyelvek szerint Várszeginek ez éppen kapóra jött, hiszen így megvolt az indoka a távozásra, melyre már hónapok óta készült.

A szerződés értelmében azonban magával vitte az összes marketingjogot. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha bárki vásárol egy Fradi-sört, Fradi-mezt, Fradi-bögrét vagy éppen „100% Fradi” című újságot, akkor nem a Ferencváros, hanem Várszegi Gábor vagyonát növeli vele. A marketing alapú bevételi forrásokat mielőbb vissza kellene szereznie a Ferencvárosnak, hiszen ebből mind a mai napig komoly összegekhez juthatna az egyesület!

Várszegi óta egyébként a helyzet még tovább romlott. Most már ugyanis nemcsak marketing-bevételei, hanem tulajdonosa sincsen a Fradinak. Egy ideig a Celladam feltalálója, Kovács Ádám hitegette a ferencvárosiakat és Furulyás János elnököt, ám a beígért 1,2 milliárd forintból egyetlen fillér sem vándorolt az Üllői úti kasszába. Később is több vételi szándékkal rendelkező cég, illetve magánszemély neve merült fel a híradásokban, mint lehetséges befektető, ám legtöbb esetben már a konkrét ajánlattételig sem jutottak el a tárgyaló felek.

Üzleti szempontból is érdekes kérdés, és akár egy külön tanulmány témája is lehetne, hogy vajon miért lett ilyen taszító a Ferencváros megmentése? Újabban ugyanis a legtehetősebb magyar üzletemberek nem győznek elhatárolódni, ha a Ferencvárosról kérdezik őket. Sőt, az eddigi legnagyobb támogató, a multinacionális telefontársaság is kiszállt, a továbbiakban ő sem patronálja már a zöld-fehéreket. Miközben az egyetlen igazán népszerű és nagy rajongótábort maga mögött tudó magyar sportklubról beszélünk, valahogy mégis mindenki menekül a Ferencvárossal való üzletkötés elől.

Jelen pillanatban megint az immár klasszikusnak számító alaphelyzet áll fenn az Üllői úton. A vezetőség több érdeklődő befektető-jelölttel is tárgyalásban áll, ám a jelöltek ezúttal sem hajlandóak felfedni kilétüket. Állítólag van közöttük angol, skót, hong-kongi és egy olyan magyar üzletember is, aki már többször kopogtatott a Fradi-klubház ajtaján, de eleddig még sohasem sikerült megállapodni vele. Ismerve a korábbi években történteket, az ember már nem kevés fenntartással kezeli az ilyen híreket. Félő, hogy ha létre is jön valamilyen megállapodás, abból megint nem a Ferencváros fog jól kijönni.

Ne feledjük, hogy a mostani helyzet több okból is rosszabb, mint bármely korábbi. Mintha minden összeesküdni látszana a Fradi ellen. Az egyesület össztartozását a jól értesültek immár kétmilliárd körülire becsülik, melynek mintegy felét a labdarúgók halmozták fel. Azok a labdarúgók, akik a másodosztályban indulnak csak, miközben a közönség is elfordulni látszik a csapattól. Eleddig csak távozók vannak a játékoskeretből, újonnan szerződtetett játékosok nincsenek. Ezek mellett a stadion és a körülötte lévő hatalmas földterületek értékesítése is jóval nehezebb lesz majd, mint sokan gondolják. Pedig éppen a kiírt pályázat sikere lehetne az alapja a Ferencváros megmentésének. Ám hiába van több érdeklődő is a telekre, négy érdekelt félnek kell összhangot találnia a megvalósuláshoz. A Kincstári Vagyonigazgatóság (KVI) mondhatja magáénak a hatalmas terület tulajdonjogát. A stadiont a Spotfólió Kht. üzemelteti, és az FTC Zrt. a használója. Ezen kívül pedig természetesen – mint a sportot felügyelő állami szervezet – az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium is beleszólással bír abba, hogy ki lehet a befutó a pályázók közül.

A négy érdekelt fél, négy eltérő érdeket is képviselhet, ami valószínűsíti, hogy hosszú hónapokat, akár egy évet is igénybe vehet a pályázat elbírálása, illetve ezzel párhuzamosan Ferencváros anyagi helyzetének rendeződése. Kérdés, hogy addig húzza-e az egyesület? Gazdaságilag, és mint a labdarúgócsapat helyzete mutatja, sportszakmai szempontból is mélyponton van a legnépszerűbb magyar sportklub, melyre a fentiek miatt rendkívül nehéz időszak vár. A magyar sport elemi érdeke, hogy a Ferencváros megmeneküljön és hányatott sorsa végre megnyugtató módon rendeződjön. A fejleményeket érdeklődve várjuk, és azokról lapunkban időről-időre be is számolunk majd.

Kovács Attila