2007.07.27. 

Vakáció?

Már lassan egy hónapja, hogy véget ért az iskolákban a tanítás, de mégsem lehet Magyarországon nagybetűs vakációról beszélni. „Boldogult úrfikorunkban” ahogy beköszöntött a nyár, tárt kapukkal vártak ránk a különböző szakszervezeti, úttörő táborok. Annak a rendszernek aztán befellegzett, s csak örülhetünk, hogy gyermekeink nem gagyi úttörőnótákkal megfertőzve jönnek haza egy-egy nyaralás után. Igaz, a néha melankolikus, máskor pedig indulószerű dallamokat felváltotta először a „szirupos” lambada, majd az amerikai típusú hangzavar. A meglévő állami kézben lévő üdülők az egykori KISZ és a Magyar Úttörő Szövetség vagyonának maradványai. A két szervezet vagyonának nagy része nincs meg, jó esetben megyei ifjúsági alapítványokhoz került. Ma már a szülők ezerféle lehetőség közül választhatnak, hogy milyen táborba küldik a gyereket. A döntést azonban nem árthat megbeszélni az érintettekkel, hiszen a gyereknek - amellett, hogy „jó kis bulinak ígérkezik” - bizonyos szempontból nehéz is ez a fajta önállósodás. Ott már csak magára és szocializációs képességeire számíthat. A táboroztatónak az egyik legfontosabb feladata, hogy a gyerekek közösségben működjenek és odafigyeljenek egymásra, legyen szó étkezésről vagy egy gyűlésről. El kell érni náluk, hogy érezzék: nem lóghatok ki a sorból. Egyszóval olyan viszonyokat kell teremteni, amikor a közösség az első számú erő, amire oda kell figyelni, de mindemellett nagyon fontos, hogy egyesével, minden gyereknél észre kell venni, hogy mi az, amiben ő jó, mi az, ami érdekli, amiben ki tud bontakozni, teljesedni. Egy tábor pedig nem attól lesz jó, hogy drága, hanem attól a bánásmódtól, amiben a gyerekek részesülnek. Kérdés, hogy a táborokat vezető felnőttek mennyire képesek megérteni a fiatalok igényeit, bevonni őket a közös időtöltésekbe, az ő véleményük, érdeklődésük szerint programokat alkotni. Nagyon fontos, hogy ne gyermekmegőrzőként üzemeljenek ezek a helyek.

A gond „csak” az, hogy a legtöbb család számára viszont elérhetetlenné váltak a gyermektáborok. Egy gyermeknek egy hétre 15-20 ezer forintba kerülne az üdülés, ami a nagycsaládok esetében legalább ötvenezer forint kiadás. S még nem esett szó a felkészülésről. Meg kell venni a kullancsok által terjesztett betegségek elleni oltást, a fürdőruhát és a strandpapucsot. Nagycsaládos-probléma a közlekedés. Elvileg a helyközi járatokon a család megkaphatja a kilencvenszázalékos kedvezményt, de csak abban az esetben, ha a szülő és legalább három gyermeke együtt utazik. Hogyha a nagypapa viszi a gyerekeket, már nem vehetik igénybe a kedvezményt. A nehéz helyzetben lévő nagycsaládosoknak címzett üdülési csekkek igénybevételét a feltételek teszik lehetetlenné: a szabály szerint az pályázhat, aki legfeljebb bruttó kilencvenezer forintot keres és legalább három gyermek után kapja a családi pótlékot. Tehát, ha az anyuka háztartásbeli, de az ő nevére jár a családi pótlék, már nem jár kedvezmény. Széles a választék, de egyre csökken a fizetőképes kereslet. Így határozható meg a gyermeküdültetés mai helyzete Magyarországon. Mindez azt jelenti, hogy vannak családok, amelyek elküldhetik gyermekeiket nyaralni, másoknak viszont elérhetetlen luxus a nyári tábor. Az iskolából „kiszabaduló” tanulók megérdemelnék, hogy ne utcai csellengéssel vagy a tévéműsorok bámulásával töltsék el idejüket a nyári vakáció alatt. Elvileg mehetnének nyelvtanulással, informatikával, úszással, vagy egyéb sporttevékenységekkel dúsított üdülésre, ha szüleik képesek lennének megfizetni gyerekenként a több tízezer forintot az egy hétig tartó táborozásért. A nagycsaládosok legtöbbje ezt nem engedheti meg magának. A szegénység – és itt nem gyermekszegénységről, hanem családszegénységről kell beszélni, hiszen a gyermek optimális esetben családban él - sok százezer kiskorú állampolgárt sújt: többségüknek csak „álom, álom, édes álom” a valódi nyaralás. Kedvezményesen vagy ingyen az iskolások nagyon kis hányada üdülhet.  Szociológusok, gyermekpszichológusok a megmondhatói, hogy a gyerekek a velük egykorúakkal érzik magukat igazán felszabadultan a mindennapostól eltérő, pihenést és kikapcsolódást, sok mozgást lehetővé tevő üdülői környezetben. Ez nem jelenti azt, hogy a szülőkkel együtt „katasztrófa” a nyaralás. Az egész családdal azonban értelemszerűen még több pénzbe kerül a szép vakáció. Szomorú tény, hogy ma több százezer gyermeknek nem adatik meg egyik lehetőség sem. Néhány szülő pedig azért nem megy el nyaralni, hogy ha már neki nem, legalább gyermekének legyenek nyári élményei. A családszegénység egyik következménye, hogy kiskorúak tömege egyetlen hétnyi valódi üdülés nélkül tölti el az iskolai szünetet. Az állami gyermeküdültetés már a múlté, hamarosan felszámolják az ezzel foglalkozó utolsó közalapítványt is. Állami források ugyan rendelkezésre állnak, ám azokhoz szétszórtan, több tárca pályázatain juthatnak hozzá az üdültető szervezetek. A fiatalok táboroztatása üzlet is lett. A családoknak, főképp a nagycsaládosoknak, túlságosan is drága üzlet. Tavaly még négyszázmillió forintot, az idén már csak 290 milliót fordít helyi ifjúsági programokra a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Várhatóan összesen ezer táborban körülbelül tízezer fiatal táborozásához járult hozzá.

A volt szocialista országok között nem mindenhol számít tehernek a nagycsalád, sőt van olyan kormány, amely támogatni is akarja a többgyermekes családokat. Lengyelországról van szó. Több mint egymillió lengyel családban van legalább három gyermek. A kormánypárt szerint minimálisan ők alkotják az ideális családot (a négy gyermek még jobb), és most különféle kedvezményeket adnának ezeknek a családoknak. Ne feledjük - hazánkban a társadalom igen kis hányadát kitevő nagycsaládokban nevelkedik a jövő generáció közel egyharmada! A konzervatív Jog és Igazságosság PiS parlamenti képviselői keveslik ezt a számot és további családokat szeretnének megnyerni a sokgyermekes családmodellnek. A vezető lengyel kormánypárt a legalább négy gyermekből, háztartásbeli anyából és dolgozó apából álló családmodellt tartja tökéletesnek, s az ennek megfelelő családokat külön támogatásokban részesítené, írta a Metro hírújság lengyel kiadása. Ingyenes mozi- és színház- és múzeumlátogatásra, a gyerekeket emellett ingyenes sportolási lehetőségre is jogosító kártyát szeretne biztosítani a PiS ezeknek a családoknak, és legalább hat gyermek vállalása esetén ezen felül havi ezer zloty (255 euró) családi pótlékot. Gondolom sok olvasónak kellett iskolás korában olyan dolgozatot írni, melynek címe: nyári élményeim. Vajon miről fog írni több ezer gyermek? „Sajnos a Gyurcsány-kormány reformjai miatt egész nap a mesecsatornát néztem. Vasárnaponként pedig nagyapám elvitt fagyizni a lakótelep melletti cukrászdába.”

Medveczky Attila