2007.06.01. 

Spiró György: Prah

(Radnóti Színház)

Spiró György ezt a drámáját a Radnóti Színház felkérésére írta, és ez az első mű, amit ebben a teátrumban bemutattak tőle. Spiró nem tartozik a termékeny alkotók közé, féltucatnyi darabja közül a fővárosban jelenleg – a Prahhal együtt – négyet játszanak. Ezek között van a Szappanopera, a Honderű és Kvartett, mindhárom a Budapesti Kamaraszínházban látható. Legismertebb színműve, a Csirkefej, ami viszont most egyik pesti színház műsorán sem szerepel. A Prahot ugyan Debrecenben, ez év február 17-én, a DESZKA fesztiválon felolvasó színházi előadás keretén belül már hallhatta az ottani közönség, az ”igazi” ősbemutatója azonban április 29-én volt a Radnóti Színházban. A Radnóti Színház a Nemzeti Kulturális Alapprogram Katona József Drámaírói pályázatának anyagi támogatását is igénybe vette, hogy ez a produkció létrejöhessen. Már hamarabb is színre vihették volna Spiró legújabb darabját, de a női főszerepet játszó Börcsök Enikő a Vígszínház tagja, és egyeztetési nehézségek miatt csak az évad vége felé nyílt lehetőség erre.

Ez a másfél óráig tartó, egyfelvonásos dráma olyan, mint az ókori görög tragédiák, ugyanis egy helyszínen, rövid – mintegy három órányi cselekményidő – alatt, kevés szereplővel – mindössze egy nővel és egy férfivel – játsszák. Témája mai, ahogyan a történet és a darab háttere is, annyira azonban nem különleges és nem új, tudniillik arról már több irodalmi mű, film és színdarab is szól, hogy egy nagyösszegű nyeremény miként változtatja meg egy szerény anyagi körülmények között vegetáló házaspár egymáshoz fűződő viszonyát. A Prahban is a nevenincs, negyvenes éveinek elején járó, két kamaszgyerekét – egy fiút és lányt – nevelő, isten háta mögötti kis faluban lakó nő és férfi a lottón 600 millió forintot nyer, és ez a tény hogyan téríti ki őket életük folyásának eddig megszokott medréből. A társadalmi ranglétra alsó fokán álló párnak olyan az öltözéke és a lakása, mint amilyen helyet elfoglalnak ebben a vadkapitalista, szép új világrendünkben. A Benedek Mari tervezte jelmezek pontosan kifejezik ezt: az asszony tiri-tarka otthonkában, csíkos pulóverben pucolja a krumplit, a férjen kitérdesedett, egyszínű barna, bolhapiaci nadrág, olcsó tergál ing és a kínaiaktól vett dzseki feszül. Horgas Péter díszletei is ezt a miliőt tükrözik: a konyhájukat lyukas hullámtető borítja, ami beázik, konyhaszekrényük is szedett-vedett, házilagosan készült polcok helyettesítik a hiányzó bútorokat, viaszosvászonnal takart asztal, két hokedli és a feleség meghalt apjának kimustrált fotelja látható ebben a verandából átalakított konyhában. Ide érkezik meg az izgatott férfi: nyert a lottón. A párja először el sem akarja hinni, de miután megbizonyosodott, hogy igaz a hír, jól elrejtik a szelvényt, méghozzá a volt Jugoszláviából hozott kakaóporos, négy oldalára nagybetűkkel fölírt PRAH-os dobozban. Innen ered a darab címe is, a prah horvátul port jelent. Felspannolt érzelmi állapotba kerülnek, és tervezgetik a jövőt: kinek adjanak és mennyit, mit vegyenek, mire költsenek. Először pozitív dolgok jutnak az eszükbe: gazdagok lesznek, megszűnik a létbizonytalanság, végre befejezhetik a házbővítést, új tévét, sőt még kocsit is vásárolhatnak, nyaralni mehetnek, ámde az asszony egyre inkább elbizonytalanodik, aggódni, sőt rettegni kezd, félelmeibe egyre jobban belelovalja magát és rémeket lát: betörnek hozzájuk, még a gyermekeik is ellenük fordulnak. A nő folyton támad, képtelenebbnél képtelenebb vádakkal illeti a férjét, húsz évvel ezelőtti sérelmeket emleget fel, olyan, soha ki nem tárgyalt, fájdalmas ügyeket hánytorgat fel, amik már negyedszázada benne rekedtek. A férfi egyfolytában védekezik, nem tud racionális érveket felhozni az asszony irracionális félelmei ellen. De most végre mindketten őszintén beszélnek, megmondják, mit gondolnak házasságukról, gyerekeik neveléséről, a másik jelleméről, viselt dolgairól. Végül felülkerekedik bennük a józan ész, ráébrednek, a gyűlölködés sehová sem vezet, ezért inkább megsemmisítik a szelvényt, és ugyanúgy élhetnek, mint eddig.

A Prah nem csupán két átlagember kapcsolatáról szól, hanem arról a korról és társadalmi közegről, ami körbeveszi őket. Benne van a rendszerváltásnak nevezett hatalomátrendeződés összes nemkívánatos hozadéka, felgyülemlett szennye-mocska, a munkanélküliség, az állásvesztéstől rettegés, a leszkadófélben lévők kiszolgáltatottsága. Ez idáig rendben is van, abszurd történeten keresztül ábrázolja történelmünk utolsó éveit. Spiró György azonban nem tud kilépni saját árnyékából, muszáj neki odaszúrni, hogy Attila-szoborra is kéne pénzt adni meg a magyar nyelv eltűnésének megakadályozására is. Schneider Zoltán alakítja a férfit, olyan bumfordi, csupa jóindulat embert mutat be, akit kenyérre lehet kenni. Az asszonyt Börcsök Enikő kifogástalanul jelenti meg. Amolyan Móricz Zsigmond-os boldogasszony, aki kuporgat, fillérekből kijön, folyton dolgozik, nem ismeri a könnyebb életet. A Prah keserű komédia, ami látleletet ad beteg társadalmunk elfekélyesedett sebeiről.

Dr. Petővári Ágnes