2007.06.08. 

Szent és példakép - minden életállapotban

Árpád-házi Szent Erzsébet kultusza a XIII-XVI. században címmel egynapos konferenciát rendezett május 24-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem. A szent születésének 800. évfordulója kapcsán a korszakkal foglalkozó történészek, zenekutatók, irodalmárok, művészettörténészek számoltak be legfrissebb kutatásaikról. A résztvevőket köszöntő Sonkoly Gábor dékánhelyettes arról is szólt, hogy a különböző tudományágak művelőinek - akik azonos témában végzik kutatásaikat - ismerniük kell egymás munkáit, hogy a legjobb eredményt érhessék el.

Szent Erzsébet élete, példája azért olyan időszerű ma is, mert örök emberi értékeket képvisel: az elesettek gyámolítását és mások boldogságának keresését. Az egyik legszebb csoda, mely kifejezi Szent Erzsébet életének lényegét: a köpenycsoda - mondta Sz. Jónás Ilona. Egy napon váratlanul vendégek állítottak be Wartburg várába, akiket az őrgróf feleségének díszes, az eseményhez illő ruhában kellett volna fogadnia. Ő azonban elajándékozta már mindenét a szegényeknek, így nem volt mit felvennie. Ekkor hirtelen angyalok jelentek meg, gyönyörű köpenyt s koronát hoztak neki, amelyet Isten küldött a magyar királylánynak. E koronát azonban nem születése, hanem életszentsége miatt érdemelte ki.

Klaniczay Gábor előadásában felhívta a figyelmet Erzsébet szentté avatásának helyszínére, Perugiára. IX. Gergely pápa ugyanott emelte őt oltárra, ahol korábban Assisi Szent Ferencet. Erzsébetet sok főúri asszony követte, egyik leghíresebb közülük csehországi Ágnes, de önkéntes szegénysége nemcsak a gazdag udvarokban, hanem a városok polgárasszonyai között is elterjedt. Sokak számára a vallásos élet mértékadója volt a betegek ápolása, a gyerekek és a szegények felkarolása. Erzsébetre mint a női vallásosság megtestesítőjére is emlékezünk: jó feleség volt, gyermekeit vallásosan nevelte, Szűz Máriát tisztelte, a fényűzést megvetette, a betegeket ápolta, özvegységében pedig visszahúzódó életet élt. Erzsébet Szent Ferenc útját járta, amit csak erősíthetett, hogy a pápa által kirendelt gyóntatója, Marburgi Konrád maga is ferences volt.

Varga Imre Kapisztrán ferences szerzetes az assisi szent követőiről beszélt. Abban a korban, mint mondotta, újdonságnak számítottak a kolduló rendek. Életformájuk gyökeresen különbözött a monasztikusokétól. Szent Klára is Ferencet akarta követni a koldulórendi életformában, a betegekkel, szegényekkel való törődésben. Ez azonban egy nő számára akkoriban nagyon újszerű elképzelés volt, ezért maga a pápa is olyan regula kidolgozására törekedett, hogy a szerzetesnők klauzúrában éljenek. A Klára által írt szabályzatban mégis szerepel egy rész, amely a monostoron kívül szolgálók életéről szól. Ők lehettek feltehetően a betegápolók, s hozzájuk tartozhatott Erzsébet is.

Deák Viktória Hedvig domonkos szerzetesnő a XII. század végén kialakuló új lelkiségi mozgalom indulásáról beszélt, mely az egyházon belül Jézust szegényként akarta követni, emellett az Eucharisztia tiszteletét állította a központba. Ennek hatására jöttek létre a kolduló rendek és a begina-mozgalmak. A beginák olyan nők voltak, akik vagy nem mentek férjhez, vagy megözvegyültek. Magukat eltartani nem tudták, ezért vallásos közösséget alkottak, közösen dolgoztak, és karitatív tevékenységet folytattak. Leginkább a Németalföldön terjedt el a mozgalom. Ez volt az a kor, amely Szűz Mária kultuszát előtérbe helyezte, s ezzel a nők társadalmi helyzete is megerősödött. Maga a laikus életszentség is előtérbe került, melynek megnyilvánulási formája a bűnbánat és a karitatív tevékenység volt. A XI. század végére vált elfogadottá, hogy szentté nemcsak nemesi származású, egyházi embert avattak: maguk a szentek így váltak a mindennapi emberek példaképeivé.

Szende László Károly Róbert feleségéről, Piast Erzsébetről tartotta előadását, aki Erzsébet nagy tisztelője és követője volt. 1357-ben elzarándokolt IV. Károly német-római császárral Aachenbe. Útközben felkeresték Marburgot, Erzsébet sírját. Kíséretüket hétszáz lovas adta. Az ő gazdag adományából épülhetett meg az óbudai klarissza kolostor.

Bárczi Ildikó arról az ELTE Bölcsészettudományi Karán folyó munkáról beszélt, amelynek során Laskai Osvát és Temesvári Pelbárt latin nyelvű beszédeinek számítógépes feldolgozásával foglalkoznak. Az egyes beszédek az egyházi év ünnepeihez adnak prédikációs "alapanyagot". Ezekben Erzsébet alakja nagyon sokszor merül fel részben az özvegyek életével, illetve a kegyesség gyakorlásával kapcsolatban.

Gecser Ottó Szent Erzsébet híres rózsacsodájának legendájával foglalkozott, melyet Itáliából eredeztet. Egy toszkán változat szerint a csoda még Erzsébet gyermekkorában történt. Kislányként gyakran járt be a konyhába, hogy onnan ennivalót kérjen a szegények számára. Egy napon apja észrevette, hogy köténye tele van valamivel. Rákérdezett, hogy mit rejteget, Erzsébet kinyitotta azt, s a hús helyett, télvíz idején, gyönyörű rózsák hullottak ki belőle. Ekkor apja megengedte neki, hogy bármikor vihessen ennivalót a szegényeknek. Az 1332-ből származó nápolyi ferences breviárium azonban már felnőttkorához köti az eseményt, s ez az a forma, amely manapság ismert. Erzsébet felnőttként ment kenyeret osztani a szegényeknek, és férje volt az, aki számon kérte, mit rejteget a kötényében.

Falvay Dávid előadásában arról beszélt, hogy a híres rózsacsoda nemcsak legendákban, hanem a Firenzei Krónikában is megjelenik, bár a szent kanonizációjában nem történik róla említés. Úgy vélte, az később terjedhetett el, és Erzsébet életének metaforájaként értelmezhető: a szegényeket titokban segítő asszonyt isteni csoda segíti tettének végrehajtásában. Seláf Levente a szent kultuszának terjedéséről beszélt, akárcsak Prokopp Mária is, aki V. István lányának, Máriának nápolyi működését ismertette, hogy miként építtette a Santa Maria Donna Regina-templomot, ahol a freskók egy részén Erzsébet életéből vett jelenetek láthatók. De Mária festette meg Assisiben a Szent Ferenc-bazilika altemplomában is a magyar szenteket ábrázoló részt, közöttük Szent Erzsébet képét is.

Tátrai Júlia a Szent Erzsébet-ábrázolások jellemzőiről szólva a hármas koronával való megjelenítés előképeként Jan van Eyck Rothschild Madonna című képét említette. E hármas korona értelmét sokan szerették volna már megfejteni. Vannak, akik a hármas fogadalom szimbólumának tekintik, de Erzsébetnél valószínűbb, hogy annak példája, hogy szűzként, feleségként és özvegyként is szentként élt.

Havasi Krisztina az Erzsébet szentté avatása utáni kultusz magyarországi terjedéséről beszélt. Szólt az egymás után épülő, Szent Erzsébetnek szentelt kápolnákról és templomokról, többek között a győriről, a rajkiról, a késmárkiról, a kassairól és a kelenföldiről. Az óbudai, királynői palotában lévő Szent Erzsébet-kápolnát - a feltárt romok stílusjegyei alapján -feltehetően Károly Róbert felesége, Piast Erzsébet építtette. Marosi Ernő előadásában arról beszélt, hogy Magyarországon a francia kora gótika előbb jelent meg, mint a tőlünk nyugatabbra lévő udvarokban. A hesseni őrgrófoknak nagy rangemelkedés volt a magyar királylány érkezése az udvarba. A konferencia során történészek, képzőművészettel, zenével foglalkozó szakemberek mutatták be, hogy Erzsébet - aki egyszerre volt magyar és európai, egyszerre volt királylány és a legszegényebb kolduló rendek követője, szerető anya és minden vagyonát másoknak adó szent - miképp vált az egész világ szemében példává, melynek ereje nyolcszáz évvel születése után is úgy ragyog, mint életében, illetve közvetlenül halála után.

(forrás: Új Ember)