2007.06.15. 

Sámán, harmonikával

Waszlavik László előadóművész 1951 december 16-án született Miskolcon, ahol apja meteorológusként éppen repülőszolgálatot teljesített. Innen a szülők régi lakhelyére a Dunakanyarba kerültek vissza, ahol apró gyermek korától fogva zenélt. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozata után ukrán nyelvterületen, Lembergben végzett műszaki egyetemet, ahol komolyzenei rokonsága is élt, és ahol a család lengyel eredetű - később Erdélybe került ága is megfordult. Hazatérve szembeszegült az Erdős Péterék által a magyarságra erőltetett nemzetidegen esztrádvilág szellemével, megalapítja az ellenzékinek induló „Bizottság” együttest, ahonnan hamarosan kiteszik, de azonnal az őszintébb hangú „Beatrice”-be és párhuzamosan a pogány kultikát felelevenítő „VHK”-ba kerül. A ’80-as évek második felében „Kelet-Európai Rock Sámán”-ként önálló keleti hanggal közel húsz koncertet tart nyugaton. A ’90-es évek elején Waszlavik László két „Nemzeti Zenei Fesztivált” szervez, melynek célja a hagyományápolók, és az azt számos műfajban feldolgozók közös szerepeltetése, a magyar szellemű zenei törekvések összefogása, a magyar zenei fejlődés újraszervesítése céljából. Később a Magyar Út Körök támogatásával szerkeszt egy „Magyarság- 95” kazettát, ugyanígy jelenik egy közös alkotás Nagy Feróval, az „Igazságot Magyarországnak” kazetta. Saját kazettái mellett (Lyuk-válogatás, Jó szerencsét új Magyarország, A legjobb zene a magyar) más-főleg népzenei és hagyományőrző- kiadványok megjelentetésénél bábáskodik, (a X. Abasári Történelmi és Katonadalos Találkozót követően kiadott dalosköri CD, Tavaszi Hadjárat II., Magyar Népdal Vár CD, stb.) Idén jelent meg a tavaly őszi események hatására eljátszott és írt dalok gyűjteménye: a Kossuth tér 2006. Tagja a Magyar Hagyományőr Világszövetség Elnökségének. 2006-ban és 2007-ben művészeti fővédnöke a Leukémia Fesztiválnak.

 Egy magyar hanghordozó születése önmagában is ünnep. Még nagyobb ünnepről lehet beszélni, ha az adott CD a velünk élő hagyomány egy szeletét közvetíti az érdeklődő hallgatók felé. A Tavaszi hadjárat II. CD-ről, a magyar népi hagyományok terjesztésének nehézségeiről a lemez zenei szerkesztőjével és egyik közreműködőjével Waszlavik László előadóművésszel beszélgettünk.

 -Ezen a CD-ken huszár - és katonaénekek hallhatók. Mennyire lehet hiánypótlásról beszélni?

 -Ebben a témában elég sok lemez és kazetta jelent már meg. 1990 előtt maga a Honvédelmi Minisztérium is foglalkozott katonadalok kiadásával. A rendszerváltás előtt jelent meg a Tavaszi hadjárat kazetta. Ennek létrehozásában még nem vettem részt. Ez a kazetta sajnos az „ismeretlenségbe veszett el”. Tudtommal 600 példányt gyártottak belőle és a dicsőséges tavaszi hadjárat eseményeit felelevenítő hagyományőrzők közt osztották szét. Tehát az oklevél mellé kaptak egy jutalomkazettát is. Csak 1995-ben került a Tavaszi hadjárat CD-n kereskedelmi forgalomba a Történelmi Lovas Egyesület kiadásában. Három évvel ezelőtt a Honvédelmi Minisztérium Kommunikációs és Toborzó Főosztályának volt az ötlete, hogy újra adjanak ki egy katonadalokat tartalmazó CD-t. Az egyik énekesnőm, Héjjas Nárcisz tolmácsolta felém a kérést: ha van kedvem, állítsak össze egy hanghordozót. Először megijedtem a feladattól, mert azt hittem, hogy minden használható anyagot megjelentettek már a különböző katonadalokat tartalmazó lemezeken. Ráadásul egy hónapos határidő volt a szerkesztésre és a lemezfelvételre. Kértem: adjanak egy hét gondolkodási és anyaggyűjtési időt. Jómagam akkor már több éve dolgoztam zsűritagként az abasári Történelmi és Katonadalos Találkozón. Emlékeztem rá, hogy ott igen nagy anyag van. Volt olyan év, amikor 110 együttes és 80 szólista érkezett erre a kétnapos fesztiválra. Azt gondoltam, ha meg tudjuk szerezni valamelyik fesztivál hangfelvételét, abból esetleg lehet még egy CD-t szerkeszteni. Egy magánfelvételen sikerült megszereznem az egyik találkozó 18 órás anyagát, s azt kimazsolázva rájöttünk, hogy bőven vannak még meg nem jelent katonadalok. Erre egy példa: ismeretlen, gyönyörű Kossuth-nótákból két blokkot is sikerült összeállítani. A Tavaszi hadjárat II. CD összeállításakor Nárcisszal átvettük azokat a művészeket, akik az első hanghordozón is énekeltek. Remek muzsikusok vettek részt a felvételen. A teljesség igénye nélkül: Balogh Márton, Fülöp Tibor, Bolla János, Kása Béla, Csávás Attila tárogatós, L. Kecskés Pastinszky Vajk, Vraskó János és ifj. Csoóri Sándor és együttese. A felvett anyagot egyrészt tájegységi, másrészt időrendi tördelésben tettük rá a CD-re. Egy sikeres lemezt hoztunk létre, s a siker egyik oka a blokkosítás. Kalocsai, galgamenti, jász, erdélyi és moldvai katonadalok hallhatók a CD-n.

 -Mit gondolsz: mekkora igény van egy ilyen albumra?

 -Egy biztos: a hagyományőrzők körében „sláger” lett a lemez. Még egy érdekesség: ezt a CD-t anyagi okok miatt már nem a HM jelentette meg, hanem a Magyar Vár Alapítvány. Ezért és a jogi procedúra miatt csak idén tavasszal jelenthetett meg a lemez. Ezzel az alapítvánnyal már régebben is dolgoztam, pl. egy „tanuló népdal-CD”- met jelentették meg. Ezen 70-80 népdal hallható. „Minimális lexikona” ez a népdaloknak és hazafias daloknak. Az a baj, hogy manapság sokan nem ismerik a magyar népdalkincset, így pl. egy tábortűznél csendben vannak, nem tudnak mit énekelni. Ivónóták, katonadalok, betyárdalok szerepelnek ezen a lemezen.

 -Közoktatási rendszerünknek „köszönhetően” az ének-zene oktatása fokozatosan veszít a jelentőségéből. Csökkentett óraszámban tanítják az éneket. Teszik ezt Erkel, Liszt és Kodály országában. Milyen eszközökkel lehetne a fiatalsággal megismertetni az autentikus magyar népzenét?

 -Mindennaposak ezek az „élményeim”, sokan panaszkodnak nekem az ének-zene oktatása miatt. A megismertetés teljesen zenészek feladata lett, mert a kormányzati politika régóta nem törődik ezzel. A közszolgálati rádióban hallottam nemrég: zenei táborokat szerveznek a gyerekeknek, de nem a Kodály-módszerrel, tehát nem fognak népdalokat tanítani, mert az nem érdekli a gyerekeket. Könnyűzenét kapnak helyette. Bízom az előadóművészekben, azokban, akik a hagyomány megújításán fáradoznak. Jómagam is kezdeményezője voltam két hagyományőrző fesztiválnak. Más zenészek is érdeklődnek a népzene iránt, a koraiak közül a Gépfolklor, a Barbaro együttest említeném. Az utóbbi főleg a balkáni áthallásokat közvetítő csángó népzene iránt érdeklődött. A maiak közül a Kormorán, a Kárpátia ás a Transzilmánia találta meg az átmenetet a népzene és a kortárs könnyűzene között. Sajnos nálunk az történt, eltérően a Balkán országaitól, hogy megakadt valami miatt a népzene fejlődése és a folklór egy ponton egyértelműen múzeummá vált. Bulgáriában, ha elmegyünk egy esküvőre népzenét hallunk, s legtöbbször a legkortársabb hangszerelésben.

 -Igaz, hogy az lesz jó könnyűzenész, aki ismeri a klasszikus zenét is?

 -Igaz. A zene egy és oszthatatlan. Környezetvédő is vagyok, s kedvenc mondásom: edd annak a földnek a gyümölcsét, ahol élsz! Nálam alapvető: a saját világunk zenéjét kell ismerni a legjobban, s fokozatosan a többit. A magyar népzene azért rendkívül izgalmas, mert Közép-Európában a zenei tudás fő hordozójává vált. A komolyzene főleg a nyugati társadalmak, a királyi udvarok zenei tudásának hordozója. Udvari kultúráról pedig csak ott lehet beszélni, ahol az állam stabil gazdasággal és fix határvonallal rendelkezik. A Kárpát-medence azonban mindig egy átjáró ház volt, s ahol elpusztították a tudás udvari formáit – pl. a török felégeti könyvtárainkat - , ott a népi tudás a kultúra hordozója. Ez is annak az oka, hogy egy nagyságrenddel nagyobb táncműfaj van nálunk, mint Nyugat-Európában. Egy francia hagyományőrző 4-5 karakteresen elkülönülő néptáncot tud bemutatni, míg mi minimum 40-et.

 -Sokan még ma is ritka különlegességnek tekintik a népzenét, rezervátumként kezelik a népi kultúrát. A népzenei és táncos produkciót színpadi látványosságnak tartják. Ez a Kádár-rendszer hozadéka?

 -Igen, sajnos pódiumműfajjá vált a népzene. Egyrészt ilyennek is kell lennie, másrészt viszont minden magyarban benne kéne, hogy éljen a hagyomány ismerete. A „múzeum” jelleg azért fontos, mert egy-egy zenei kísérletezés után vissza lehet térni a biztos, kezdeti ponthoz. Fontos az autentikus népzene, de mindig szükség van a megújítókra és a feldolgozókra.

 -Eszközbeli megújításra gondolsz?

 -Jó kérdés. Szabad kezet adnék ebben a vonatkozásban mindenkinek. A legtöbb együttes, ha népdalt próbál feldolgozni, azt az angolszász példát követi: a rock-zenekarra úgy ülteti át az adott népdalt, hogy néhány kiegészítő hangszert visz be a produkcióba. Ezt teszi pl. a Kárpátia és a Dobogókő. Ez is egy lehetőség a sok közül. A lényeg: magyar szellemű legyen a zene. Mi az ami nem magyar szellemű? Mostanában sok vers-megzenésítést hallok, jó zenészektől, akik blues-ban zenésítenek meg magyar költőket. Ez azért magyartalan, mert nyelvünk élhangsúlyos, s ilyennek kell lennie a zenénknek is. A magyar zenének további jellemzője, hogy a zenei alapszövethez képest a szólóhangszeren mindig felfelé intonálnak. Ez az intonálási mód felel meg az offenzív népkarakternek. Ha valaki tartósan az alapszövettől lefele intonál, az szomorúságot és defenzivitást fejez ki. A bluesra az utóbbi jellemző.

 -Mit gondolsz, külföldön mennyire ismerik a népdalokat, népzenét, ami ugye nem egyenlő a cigányzenével…

 -Több tucat koncerten léptem fel külföldön, s a fellépések előtt mindig beszélgettem ottani fiatalokkal, rádiósokkal. Szavaikból azt vettem ki, hogy nem ismerik a magyar népzenét. Általában mindig azt mondták zenénkre: törökös.

 -No igen. Ez régi dolog. Mozart, ha a magyaros tempót, stílust akarta megjelölni, azt írta a kottára: „alla turka”.

 -Talán az ótörök rokonság kihat a zenei nyelvünkre is. Amikor külföldön koncerteztem megdöbbentek, mert nem tudták Nyugaton elképzelni, hogy Kelet-Európában létezik egy saját lábán járó mai könnyűzene. Az angolok, akik a könnyűzenét a saját „találmányuknak” mondják, nem engedtek fellépni a szigetországban. Olyan együtteseket látnak csak szívesen, amelyek az angolszász stílust másolják. Akik a nép sajátosságokat tükrözik, azokat nem engedik be. A skandinávok viszont meglepődtek azon, hogy Keleten olyan zenei világ is él, ami nem egy az egyben az angolszász motívumok másolása.

 -A határon túli magyarokhoz is eljut a muzsikád?

 -Az emigrációhoz igen, másokhoz már nem annyira. Vajdaságban jól fogadták a zenémet. Erdélyben és Felvidéken viszont azt tapasztaltam: a kádárizmus zenei stílusai annyira megmérgezte az ottani magyarságot, hogy szinte csak azt ismerték, amit az akkori rádió vagy televízió közvetített.

 -Mondjuk a táncdalfesztiválok anyagát?

 -Például. Alapvetően az esztrád zene dívott akkor. Tudunk arról is, hogy Erdős Péterék egy időben kimondottan egy mediterrán zenei ízlésvilágot akartak nálunk megvalósítani, s ezt sikerrel tették. Hamvas Bélának Az öt géniusz c. műve a magyarság kérdéseivel foglalkozik. Ebben leírja, hogy az öt géniusz ereje a derűs életeszmény (Dél), a kultiváltság és a szociális egyensúly (Nyugat), a természetközelség és érzékenység (Észak), a szabadságvágy (Kelet) és a szövevényes gazdagság (Erdély), ma és most elsősorban a személyiség kérdése. De olyan értelemben, hogy a népen belül egység és rend és magas színvonal csak abban az esetben valósítható meg, ha ez az öt géniusz az emberek sokaságában harmonikusan tudatossá válik. Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni. Tehát mediterrán csupán egy az ötből. Nem véletlen, hogy Aczél és Erdős kitalálta az ún. San Remo –koncepciót. Régebben csak azok turnézhattak pl. Erdélyben, akik ezt az esztrád-stílust képviselték. Az ottani magyarok pedig azt hitték, az a központi magyar zene.

 -Gondolom azért Erdélynek vannak olyan „szigetei”, ahol jobban őrzik a hagyományokat…

 -No igen. Az elektromosság nélküli zsákfalvakban ragyogó népmeséket lehet hallani, gyűjteni. Ezek a szigetek hátországot jelentenek nem csak az erdélyi, hanem az anyaországi hagyományőrzők számára is.

 -A Pajzán népdalok CD-d is a hagyományőrzés része?

 -Ezek a dalok is a magyar népi hagyománynak a részei, bár vannak, akik prűdségükben ódzkodnak tőlük. Nem kell durva pajzán szövegre gondolni. Nem volt szükséges cenzor sípot használnunk…Ez a lemez a Magyar Hagyományőr Világszövetségen belül keletkezett. A világszövetség egyik tagja a Tündérképző Egyesület. Ők szerkesztették ezt a lemezt, én pedig a hangszereléssel foglalkoztam.

-A Tavaszi hadjárat CD-k egyik közreműködőjéről, az olvasók által jól ismert Balogh Mártonról tudjuk népdalénekes. Nálad nehéz a műfajt meghatározni. Népies is a zenéd, de rockzenei motívumok is felfedezhetők…

-Nem dolgozom kialakult műfajban, ami előnyt jelent. Így természetesen egyénivé válik a hangvételem.

 -Életrajzodban olvastam, hogy Lembergben végezted el a műszaki egyetemet. Közelebbi helyre nem vettek fel?

 -A Fazekas Gimnáziumban matematika tagozaton végeztem és érdekelt a számítógép működése. Számítógép-kezelést, programozást abban az időben Magyarországon még nem lehetett tanulni. Azt javasolták: menjek ki Lembergbe, mert ott lehet ezt felsőfokon tanulni. Amikor kinn voltam, akkor Lemberg egy erősen ukrán nacionalista város volt, mindez Kijev erőszakos eloroszosítása miatt történt. Az ukrán nemzeti értelmiség nagy része a lengyel határ közelébe menekült. Az előadások a külföldiek számára orosz nyelven történtek.

 -S mikor kezdtél el zenével foglalkozni?

 -Egy biztos: öt éves koromban már zenéltem. Apám harmonikázott, amatőr tangóharmonikás volt, s rajtam is mindig lógott egy harmonika. Ez maradt meg számomra a legfontosabb alaphangszernek. A rend kedvéért anyámék beírattak klarinétra, ahol egy fél év alatt elvégeztem egy év anyagát. Ez kizárólag a szolfézs és a kottaolvasás miatt történt. Későbbiekben szervezett zeneoktatásban nem vettem részt, hanem autodidakta módon képeztem magam. Megtanultam a klarinét mellett egyszerűbb hangszereken játszani, pl.: citerázni, furulyázni. Engem mindig az érdekelt, hogy az itthoni zenei hagyományból miként lehet dolgozni korunkban, s milyen korszerű műfajokkal lehet a népzenét ötvözni. Így kerültem a Bizottságba, a Beatricébe és a VHK-ba.

 - Művészneved egy lexikon szerint: Waszlavik „Gazember Petőfi Velorex Sámán Ullmann Mónika” László. Vegyünk ki belőle egyet! A Velorex hogyan lett a ragadványneved?

 -1985-ben meghívtak együttesemmel együtt a bécsi ünnepi hetekre. A menedzser arra kért: találjak valami érdekes megjelenést és címet. A koncert címe: A kelet - és összeurópai rock sámán felkeresi Bécset a nyugati kultúra megtisztítása végett. Ez nagyon tetszett a menedzsernek. Az volt az ötletünk, hogy az egyik bécsi sétálóutcán egy jellegzetes kelet-európai autó hátán tartunk egy kis figyelemfelhívó koncertet. Válogattunk az autótípusok közül, s végül a Velorexnél kötöttünk ki.

 -Azt hiszem, hogy az a jó és szerencsés életpálya, ha valaki a szakmáján belül tudja megvalósítani azt, amire hivatott, és amire legbelül gondol. Neked ez megadatott?

 -Ha a zenét tekintem a szakmámnak, akkor igen.

 -A visszajelzések mennyire befolyásolnak?

 -Nem érdekelnek. Egy belső, lelkiismereti hangra hallgatok. Ezért némelyek tán önfejűnek tartanak…

 Medveczky Attila