2007.06.15. 

„A négy folyóba hullanak a könnyek”

Június 3-án 18 órakor Szarvason, a történelmi ország közepén a Történelmi Országközép Emlékműnél trianoni megemlékezést szervezett a Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány Kuratóriuma. A rendezvényen köszöntőt mondott Babák Mihály polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője. Beszédet tartott dr. Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke és dr. Kovács László a MIÉP országos elnökhelyettese.

 -Szarvasnak Fideszes a polgármestere. A híradásokból tudjuk, hogy törvényjavaslatot nyújt be a parlamentben a Fidesz és a KDNP, hogy június 4-e, a trianoni békeszerződés aláírásának emlékére legyen a Nemzeti Összetartozás Napja. Németh Zsolt, a külügyi bizottság Fideszes elnöke azt mondta: a méltóságteljes megemlékezés nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az ország fel tudja dolgozni az I. világháborút lezáró békeszerződést. Ez eléggé lájtos dolog, hiszen Trianont ezzel nem lehet feldolgozni. Babák úr más vonalon haladt?

 -Igen. Köszöntőbeszéde egy Fideszeshez képest nagyon kemény és radikális volt. A lényege: végett kell vetni az ijedtség, a gyávaság, a félelem, a hazudozás, a visszahúzódás korszakának. „Ki kell mondani, hogy mocskos dolog történt Trianonban. Nem kell állandóan attól félni, hogy mi ezért irredentának, antiszemitának, szélsőségesnek leszünk kikáltva…Az Árpád-sávos lobogó tiszta, nem beszennyezett, ősi történelmi zászlóról van szó, melyre felesküszik a parlament minden tagja. Senki ne merészelje bántani ezt a zászlót.”- mondta –többek közt – a polgármester.

 -Elnökhelyettes úr miről beszélt?

 -Azzal indítottam, hogy vannak boldog népek, akiknek a történelme csupa győzelemről szól. Mi sajnos nem tartozunk közéjük. A magyar lelkiséggel szorosan összefügg, hogy nem csak a sikereinkről, hanem a kudarcainkról is megemlékezünk. Az utóbbiak közé tartozik a trianoni ország-feldarabolás is, amit nem tudunk és soha nem is akarunk elfelejteni. De vajon ma hányan tudják Trianon okait, s a békediktátumhoz vezető utakat? Felsoroltam tehát Trianon belső, külső, anyagi és érzelmi okait. Elmondtam, hogy „hentesbárddal” az ország 2/3-ad részét levágták törzséről. Magyarország lakosságának száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. Bár az elcsatolt területek nagy részének lakossága nem magyar nemzetiségű volt, az új határok mélyén belevágtak a magyar nemzet testébe. Ennek következtében 3,2 millió magyar került a szomszéd országok határai közé, tehát a Kárpát-medencében élő magyarság több mint 1/3-a, s ennek fele az új határok mellett zárt tömbökben élt. A külső okok között megemlítettem az I. világháborút, melyben Magyarországnak gyakorlatilag semmi keresnivalója nem volt. A meggyilkolt trónörökös, Ferenc Ferdinánd ugyanis gyűlölte a magyarokat. Tisza István ellenezte ezt a háborút, a veszteséget mégis a nyakába varrták. A világháború célja a szabadkőműves világ újra felosztása volt. A belső okok között felsoroltam Károlyinak, az ütődött grófnak, Jászi Oszkárnak és a Galileli –körnek a szerepét, szellemi bomlasztó tevékenységét. Ide tartozik még az ún. őszirózsás forradalom és a kommün politikája is. A külső okok közt még Benesnek és Masaryknak a Magyarország elleni áskálódása is említésre méltó. Voltak, igaz nem sokan, akik mellettünk szólaltak fel. A legismertebb Lord Rothermer, angol sajtómágnás neve. Soha nem volt államok – Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia elődje, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság - jöttek létre úgy, hogy megkapták hazánk egy-egy területét. A mesterséges, a kreált államok Románia kivételével mind megszűntek. A Szovjetunió és Jugoszlávia darabjaira hullott szét. Csehszlovákia kettévált, a két német állam pedig egyesült. Csak Magyarország a földkerekség egyetlen olyan országa, amely mindenütt saját magával határos. Sajnos a kommunizmus alatt nem lehetett Trianonról beszélni. Irredenta, soviniszta, nacionalista volt, s mai is az, aki megemlíti az országcsonkítást. Ez az oka annak, hogy sokan az erdélyi magyarokat románoknak, a felvidékieket cseszkóknak, a kárpátaljaiakat ruszkiknak mondják. Milyen ismeretek hiányoznak? Miért van az, hogy én másként viszonyulok Trianonhoz és a kinnrekedt magyarokhoz? Amikor megtanultam olvasni, láttam az ajtófélfánkra kiírva: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. Maradhat ez így? Nem, nem, soha!” Édesanyám a téli estéken énekelte a Krasznahorka büszke várát, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarországot, és még sorolhatnám. Sőt egy olyan irredenta dalt is, melyet még senki mástól nem hallottam. Íme a szövege:

 „Ma gyönyörű mesét mesélek néked,

Figyelj hát rám, bohó, kicsiny fiam.

Ne hallgassuk a gyászdalát a szélnek,

Mely odvas törzsű fák között rohan.

Csak vedd elő a régi földrajzkönyvet,

S lapozd fel.

Szegény magyar hazánk!

A négy folyóba hullanak a könnyek,

Mert fenn az égben sír Árpád apánk.

Piros hajnal, fehér álom, zöld remény,

Zöld remény. Koldus magyar temetőből jöttem én.

A sírok közt süvít a szél, mint egy sötét gyásztó,

Leng-e még a Kárpátokon háromszínű zászló?

Piros hajnal, fehér álom, zöld remény,

Zöld remény. Koldus magyar temetőből jöttem én.”

Meg kéne ismertetni mindenkivel a magyar fájdalom verseit. Ady, Juhász Gyula, Wass Albert, Reményik, József Attila ide vonatkozó költeményeit.

 -Az EU-hoz való csatlakozásunk sem enyhített veszteségeinken…

 -Sőt, a mi új „Trianonunk” az Európai Unió. Azt mondták majd spiritualizálódnak a határok, minden rendeződni fog. Közben mit tapasztaltunk? Az EU szemétlerakóhelye lettünk. A mezőgazdaság támogatása csak az egynegyede annak, amit a többi uniós országban erre a célra adnak. Az unió nem összeköt, hanem a shengeni határokkal elválasztja a délvidéki és kárpátaljai testvéreinket tőlünk. Tőlünk, akik 2004. decemberében megtagadtuk őket. Nem segítjük – helyesebben fogalmazva egyetlenegy kormány sem segítette - a külhoni magyarság autonómiatörekvéseit. Ezért nem jött még létre sem kulturális, sem pedig területi autonómia az elcsatolt területeken.

 Medveczky Attila