2007.06.22. 

Elmaradt a magyar nyelvű papszentelés

10 évvel ezelőtt a pozsonyi dómban hosszú várakozás után első ízben kerülhetett sor magyar nyelvű papszentelésre. Akkor öt áldozópapot szentelt fel Mons. Dominik Tóth segédpüspök a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye szolgálatára. Mint azt a szentelő püspök akkor megemlítette, most már lehetséges a magyar nyelvű papszentelés, hiszen már kaptak magyar nyelvű szertartáskönyvet…

Az ezt követő években már hagyománnyá vált a magyar nyelvű papszentelés, amelyet általában Pozsonyban végzett el valamelyik magyarul tudó segédpüspök. Sajnos, idén ez a hagyomány megszakadt. Arra hivatkozva, hogy a szlovák püspökök Rómába mennek ad limina látogatásra, csak szlovák nyelvű szertartást engedélyeztek, s így a két magyar diakónust és két áldozópapot is ennek keretében szentelték fel. (Az ad limina apostolorum szó szerint azt jelenti: az apostolok küszöbéig.) A magyar hívek sajnos ismét csak morzsákat kaptak az Úr asztaláról, 1 olvasmány, könyörgések s némi magyar nyelvű magyarázat formájában.

Nem kellene mondvacsinált okok miatt elsorvasztani a szép hagyományt, s megakadályozni a magyar híveket abban, hogy együtt ünnepelhessék a papszentelést a saját nyelvükön, azokkal a magyar papokkal, akiknek a hivatásáért oly sokat imádkoznak! Sajnos, sok magyar közösség hiába várja a nyelvét értő s beszélő, gondjaiban osztozó lelkiatyát, miközben lassan újra gyakorlattá válik, hogy fiatal magyar papokat színtiszta szlovák egyházközségekbe helyeznek…Mennyivel követendőbb lenne Christoph Schönborn bécsi érsek hozzáállása, aki nemrégiben a bécsi Gardekirche-templomban az ottani lengyel közösségnek lengyel nyelvű szentmisét mutatott be, és kifejezte háláját a Bécsi Főegyházmegyében működő mintegy 180 lengyel papnak. Milyen jó lenne, ha a felvidéki magyar őslakosok is legalább olyan bánásmódban részesülnének, mint a Bécsben bevándorlóként letelepedett lengyel közösség tagjai!

Szent Cirill és Metód ünnepéhez közeledve jó lenne visszaemlékeznie az illetékes egyházi hatóságnak, mit is mondott VIII. János pápa, aki 880-ban jóváhagyta az általuk olyannyira tisztelt két hithirdető kérésére a szláv liturgiát, kijelentve: “Aki a főnyelveket, tudniillik a hébert, a görögöt és a latint teremtette, ugyanaz teremtette a többi nyelvet is saját dicséretére és dicsőségére.”

(forrás: felvidek.ma)