2007.06.22. 

Bekeményít az ELMŰ

Annak ellenére, hogy nemzetközi példák sokasága cáfolja az SZDSZ által előszeretettel hangoztatott neoliberális dogmákat, a kisebbik kormánypárt makacsul ragaszkodik a közszolgáltatások teljes magánosításához. Pedig azokon a területeken, ahol nem érvényesíthető a piaci versenyhelyzet, teljességgel ésszerűtlen, a társadalom érdekeivel ellentétes a privatizáció. Ráadásul a magántőke csakis a minél nagyobb nyereség megszerzésére törekszik, ám – az adófizetők pénzéből gazdálkodó közintézményekkel ellentétben – nem kell figyelembe vennie a szociális és emberiességi szempontokat. Amióta az áram- és gázszolgáltató vállalatok részben külföldi tulajdonba kerültek, a szolgáltatási díjak jelentős mértékben emelkedtek, és a privatizált cégek a korábbiaknál sokkal nagyobb szigorúságot tanúsítanak a fogyasztókkal szemben. Az persze természetes, hogy fel kell lépni a csalók és a jelentős összegű tartozást felhalmozók ellen, ám a lakosság által használt energia szolgáltatói sokszor indokolatlanul, vitatott esetekben is elzárják a gázt vagy az áramot, méghozzá meglepetésszerűen, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. Ez a korábban nem jellemző szigorúság pedig elsősorban azokat az alacsony jövedelmű embereket sújtja, akik igyekeznek pontosan fizetni számláikat, de kényszerűségből néha ennek ellenére is felhalmoznak néhány ezer forint tartozást. Kati néni például a szívműtétjével együtt járó rendkívüli kiadások miatt nem tudta kifizetni márciusi villanyszámláját. Ám a józsefvárosi Práter utcában élő idős asszony felhívta a Budapesti Elektromos Művek Nyrt.-t, és ígéretet tett arra, hogy május végéig mindenképpen rendezi tartozását. Május közepén ennek ellenére is megjelentek nála az ELMŰ emberei, hogy kikapcsolják az áramot. Kati néni éppen indulni készült a kórházba, ahová felülvizsgálat céljából volt berendelve, így nem kívánt vitatkozni. Közölte a szerelőkkel, hogy tegyék a dolgukat, csak siessenek, mert előre megbeszélt időpontban kell a kórházi vizsgálaton megjelennie. Tartozása egyébként 9014 forint volt, amihez hozzájött kétszer 195 forint kamat is.

Míg a villanyóra előzetes értesítés nélküli kikötése pillanatok alatt megtörtént, az áramszolgáltatás visszaállítása már jóval nehezebb feladatnak bizonyult. Amint Kati néni lánya értesült az idős asszony által büszkeségből eltitkolt tartozásról, azonnal átadott édesanyjának 10 ezer forintot, ám a pénz befizetése meglehetősen hosszú időt igényelt. Kati néninek személyesen kellett felkeresni az elektromos művek ügyfélszolgálatát, ahol hihetetlen lassúsággal folyt a munkavégzés. A szívbeteg idős asszonynak déltől este 6-ig kellett várakoznia, amíg sorra került, és el tudta intézni az áram visszakötéséhez szükséges adminisztratív feladatokat. Tartozását viszont nem rendezhette, mivel délután 5-kor a pénztár bezárt. Így másnap reggel is fel kellett keresnie az elektromos műveket, hogy befizesse a pénzt. A négy napig áram nélkül élő kisnyugdíjas néninek végül is visszakötötték a villanyóráját, a jelzett időponthoz képest több órás késéssel megérkező szerelők, ám ez a művelet 6324 forintjába került. Ennyit számolt fel az ELMŰ a szolgáltatás visszaállításáért. Kati néni elsősorban azt sérelmezi, hogy előzetes értesítés, figyelmeztetés nélkül kapcsolták ki nála az áramot. Pedig ő telefonon jelezte az elektromos műveknek, hogy május végéig mindenképpen rendezni fogja tartozását a kamatokkal együtt. Ám a profitérdekelt szolgáltató is logikusan cselekedett. A privatizált, részben külföldi tulajdonba került közszolgálati vállalatok miért is lennének tekintettel a kisjövedelmű, a napi megélhetés gondjaival küszködő fogyasztóik igényeire, szempontjaira.

 Varga Imre