|
 2007.06.22.
Multiknak kedvező postaliberalizáció
Június
6-án, koradélután befejeződött a postai dolgozók országos
munkabeszüntetése. Az ország különböző pontjain húsz
hivatal volt zárva szerda déltől, egy órán át. A Postás
Szakszervezet így akarta felhívni a figyelmet arra, hogy a
jelenlegi feltételek mellett nem értenek egyet a 2009-re
tervezett piacnyitással. Az érdekképviselet egyebek mellett azt
kifogásolta, hogy nem tisztázták, milyen feltételekkel és
milyen fizetésért alkalmaznák a dolgozókat a piacra lépő új
szolgáltatók, illetve milyen színvonalú szolgáltatásokat
kell nyújtaniuk. A megmozdulásban a megyeszékhelyek főpostái
és a budapesti Nyugati téri hivatal vett részt, postánként
100-150 dolgozóval. Az ügyfelek megértéssel fogadták a postások
akcióját, senki nem reklamált az egy órás zárva tartás
miatt - mondta a sajtó képviselőinek Tomecskó Tamás a Magyar
Posta szóvivője.
A
magyarországival egy időben hasonló akciókat tartottak más
európai országokban is, hiszen az európai postásszakszervezeteket
tömörítő UNI Posta nemzetközi kezdeményezése volt a
figyelmeztető demonstráció. Külföldi, tőkeerős cégek
szabad benyomulása a magyar piacra végzetes következménnyel jár
a postás dolgozókra nézve. Erre sem a 2009-es, sem az elcsúsztatott,
2012-es nyitás nem készíti, nem készítheti fel a dolgozókat.
Főleg azért, mert sem a kormány, sem a Posta vezetése semmit
nem tesz a postai dolgozók védelmében, a hazai piac megtartása
érdekében. A korábbi intézkedéseik pontosan azt mutatják,
hogy a Posta meggyengítése, versenyképtelenné tétele a cél,
bármivel is magyarázzák a döntésüket. A korábbi intézkedések
közé tartozik a postahivatalok bezárása, a mobilposták
bevezetése és az ún. jóléti intézmények eladása. A
postaliberalizáció előtt is azt teszik, mint az egészségügyi
„reformok” bevezetését megelőzően. Akkor az orvosok ellen
próbálták hangolni a közvéleményt, most meg a postai dolgozók
vannak célkeresztben. Tudjuk jól, hogy a posta ellehetetlenítése
miatt ha nem elsőbbségivel adunk fel egy levelet egyik településről
a másikba, akkor a küldemény 5-6 munkanap alatt érkezik a címzetthez.
Ilyenkor legtöbbször a postásokat szidják, és sokan nem tudják,
hogy mindez a kapacitáshiány miatt történik. Ha piacnyitás
lesz, akkor nem fordulhat elő ilyen – mondják a liberalizáció
mellett kardoskodók. Néhány médium pedig ironikusan megjegyzi,
hogy már most féltik a munkahelyüket a postások. Persze, hogy
féltik. Hiszen – bármit is mond a gunyoros mondás – nem hülye
a postás. Tudják, hogy a nemzetközi és hazai kimutatások
szerint már a nyitás évében a posta az eddigi piacának közel
50%-át elveszíti. Ez 37000 postai dolgozó majdnem felének az
elbocsátását jelenti. Emellett egyik szakszervezet sem mehet el
szótlanul! Ezeknek a dolgozóknak jelentős része koránál, végzetségénél
fogva vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tud új
munkahelyen elhelyezkedni. Családok ezrei kerülhetnek így egyik
napról a másikra a létbizonytalanság határára, köztük
olyan dolgozókkal, akik hosszú évtizedeket húztak le a posta
szolgálatában, nemegyszer postások generációit adva a cégnek.
A külföldi befektetők által átvett munkaerő a korábbinál
sokkal rosszabb szociális és munkakörülmények közé kerül,
teljes kiszolgáltatottságban, hiszen a multinál már nem lesz
szakszervezet, aki az érdekeit védhetné. Azt is látnunk kell,
hogy a megmaradó, és teljesen legyengített Posta nem lesz képes
a versenyt felvenni a tőkeerős konkurenciával, és ez rövidtávon
a Magyar Posta megszűnéséhez vezet, ami a postai
szakszervezetek megszűnését is jelenti. Ezért most szükséges
a postai szakszervezetek összefogása, tömörülése, fellépése
a nemzetközi tőke nyomása ellen. Azért is szükséges, mert az
elmúlt 17 évben a szakszervezeti mozgalom sokat veszített
tekintélyéből. Ez elsősorban a szakszervezetek egységének
megbontásának, munkaadókhoz való dörgölődzésnek, és a
szakszervezeti vezetők megalkuvásának köszönhető. Közös
fellépéssel nem csak a dolgozók tekintélyét lehet újra
visszanyerni, és munkahelyeit megtartani, hanem nemzetközi fellépéssel
a neoliberális rombolásnak is gátat lehet szabni.
A
hosszas vitafázis után immár eldöntött tényként kezelhető
postai liberalizáció és a 2009-re tervezett teljes postai
piacnyitás (hangsúlyozzuk, hogy sok tagország, így hazánk is
korainak tartja e dátumot, így szeretne még legalább két-három
év haladékot, ám a munka szempontjából hasznos a legkorábbi
időpontra készülni) élénken foglalkoztatja az EU tagországok
postai szolgáltatóit, a postás munkavállalókat és természetesen
a postás szakszervezeteket is. Az Európai Bizottság 2006 őszén
javaslatot nyújtott be, amelynek célja, hogy az EU tagországai
postai piacaikat 2009. január 1-jétől teljes egészében
megnyitják a verseny előtt. Az Európai Parlament és Tanács
97/67/EK számú postai irányelve, amelyet 1997. december 15-én
fogadtak el, az első szabályozás, amely kötelezővé tette a
tagállamoknak a nemzeti szabályozó hatóság kijelölését
(Magyarországon Nemzeti Hírközlési Hatóság), továbbá az
egyetemes postai szolgáltatások ellátásra kötelezett szolgáltató
megnevezését (Magyarországon egyedül a Magyar Posta Zrt.), az
egyetemes szolgáltatások körét és a szolgáltatási kötelezettséget
(küldemények kezelése bizonyos súlyhatárig, küldemények
teljes körű házhoz kézbesítése). Az egyetemes szolgáltatási
körbe tartozó nem fenntartott szolgáltatások ellátására a
Nemzeti Hírközlési Hatóság egyedi engedélyt adhat más társaságnak
is. Az egyetemes szolgáltatás díjainak költségeken kell
alapulniuk. Évente egyszer teljesítményellenőrzést kell végezni
független szervezet bevonásával, amelynek megállapításait
jelentés formájában közzé kell tenni. Tájékoztatni kell az
ügyfeleket az egyetemes szolgáltatás konkrét feltételeiről (ár,
minőségi szabvány, panaszkezelés). A postai irányelv átültetése
a hazai jogi szabályozásba megtörtént (Postatörvény 2003. évi
CI törvény 79//2004. Kormányrendelet).
A
postai irányelv 2002/39 EK számú módosítása többek között
a levélküldemények korábbi súlyhatárának 50 grammra csökkentését
vezette be (az egyetemes szolgáltató részére fenntartott terület).
Az Európai Bizottság a postai irányelv előírásainak megfelelően
jelentésben számolt be az Európai Parlamentnek és Tanácsnak
az irányelvben foglaltak végrehajtásáról és teljesüléséről.
Ennek során megállapították, hogy a tagállamok mindegyike
(beleértve a 2004-ben csatlakozott országokat is) átültette a
nemzeti szabályozásba a postai irányelvet. A házhoz kézbesítés
idejének mérésével azt is megállapították, hogy jelentősen
javult a postai szolgáltatások minősége. Ugyanakkor hangsúlyozták,
hogy az engedélyezési rendszerek, a postai díjszabás és könyvelés
területén az egyes tagállamok között eltérő a megvalósítás,
ami akadálya lehet a teljes piacnyitásnak.
A
jelentés beszámolt arról is, hogy az EU szabályozási
keretrendszerét jelentősen meghaladva az Egyesült Királyság
2006. január 1-jétől teljes mértékben megnyitotta postai piacát,
csatlakozva ezzel Svédországhoz és Finnországhoz, amelyek jogi
szempontból már teljes mértékben megnyitották a postai ágazatot
a verseny előtt. Németország és Hollandia szintén megerősítette,
hogy az előirányzatnál gyorsabban nyitják meg postai
piacaikat.
Becslések
szerint 2007 végére az EU levélpostai forgalmának körülbelül
60%-a válik szabaddá a verseny előtt. Ma a levélpostai küldemények
87,5%-át (EU-szerte) nem egyének, hanem vállalkozások és
szervezetek küldik, azaz a postai piac továbbra is az egyirányú
küldemények piaca irányába fejlődik, távolodva ezzel a
hagyományosabb kétirányú kommunikációs modelltől. Ez a megállapítás
a postai ágazat egészére nézve optimizmusra adhat okot, hiszen
növekedési potenciált rejt (otthonról történő vásárlás,
e-kereskedelem, hibrid posta, egyéb új szolgáltatások). Általában
megállapítható, hogy a postai reform pozitív hatásai között
szerepel a szolgáltatások jobb ügyfél-orientáltsága. A többi
közérdekű szolgáltatáshoz képest a postai szolgáltatásokat
a fogyasztók az elégedettségi skálán igen magasra helyezik.
Felvetődik a kérdés, hogy a 2009. január 1-jei tervezett
teljes postai piacnyitást támogatók számoltak-e azzal, hogy a
jó minőségű postai szolgáltatások garantálása - mindenki
számára elérhető árakon, tekintet nélkül arra, hogy hol
lakik - jelenleg egy igen korlátozott fenntartott terület (50
grammot meg nem haladó levélposta) révén történik. Számoltak-e
azzal, hogy a postai szolgáltatások összehangolt belső piacának
megteremtése egyenlőtlen játékteret hoz létre, mivel különböző
tagállamokban különböző versenyfeltételek léteznek? Számoltak-e
a foglalkoztatást érintő várható következményekkel - a
munkahelyek számát és minőségét illetően egyaránt?
Az
EU Bizottság azt állítja, hogy a 2009-es teljes liberalizáció
nem érinti az egyetemes szolgáltatás ellátását, és javítani
fogja a foglalkoztatási helyzetet a postai ágazatban. Megállapításait
a postai irányelv alkalmazásáról szóló jelentésre és olyan
háttér tanulmányokra alapozza, melyek a postai piac 2009-es
megnyitásának egyetemes szolgáltatást érintő következményeiről
készültek. A jelentés azt állítja, hogy a piacok teljes
megnyitása több és jobb állást fog teremteni. Ez az állítás
szemben áll azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket azon országokban
szerezhetünk, ahol már részben vagy egészben megtörtént a
postai piac megnyitása. A svéd posta munkavállalóinak száma a
90-es évek létszámához képest felére csökkent. Németországban
az új szolgáltatóknál nőtt a foglalkoztatás, azonban a
Deutsche Post levélüzletágában csökkent a munkahelyek száma.
A végeredmény: 15 000 munkahellyel kevesebb a postai ágazatban
ez ideig. A német postás szakszervezet által végzett vizsgálat
megállapította, hogy az új levélpostai szolgáltatóknál
nagyon alacsonyak a bérek, rosszak a munkakörülmények és nyomásgyakorlást
alkalmaznak, ha a munkavállalók üzemi tanácsot akarnak alapítani.
Az új foglalkoztatók többsége olyan üzleti modellt követ,
amely mindenekelőtt a kétes foglalkoztatás költségelőnyeire
épít. A részfoglalkoztatások aránya az új szolgáltatóknál
eléri a 60%-ot, és elterjedt a határozott idejű foglalkoztatás,
amely bizonytalanságot, instabilitást okoz. Ami a béreket
illeti, megállapították, hogy a kezdő kézbesítők bére az
új szolgáltatóknál 40-50%-kal alacsonyabb, mint a Deutsche
Post által foglalkoztatott kezdő kézbesítők bére. Azt is megállapították,
hogy ha sor kerül a postai piac további és teljes megnyitására
és a liberalizáció nem jár együtt megfelelő szociális intézkedésekkel,
akkor a postai ágazatban erőteljesen folytatódik a foglalkoztatás
elbizonytalanítása. Az ismertetett példák nem támasztják alá
az EU Bizottság jelentésében foglaltakat a postai munkahelyek
számának liberalizációt követő növekedéséről. Ha a németeknél
ez a helyzet állt elő, akkor vajon mire számíthatunk, mi
magyarok?
|
