2007.05.04. 

Április 27-én lezárult a Vatikánban a klímaváltozásról rendezett konferencia

A Szentszék nem fogalmaz meg hivatalos álláspontot a klímaváltozás és a fejlődés közötti kapcsolatról, de újra előterjeszti a katolikus egyház társadalmi tanításának néhány nélkülözhetetlen alapelvét, amelyeknek a környezetvédelmi kérdések megítélésében viszonyítási pontként kell szolgálniuk. A kétnapos tanácskozáson a tudósok, politikusok, szakértők és egyházi személyek szenvedélyes vitát folytattak és elmélyítették a klímaváltozáshoz kapcsolódó témákat. Renato Martino bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke záróbeszédében hangsúlyozta: a Szentszék alapvető érdeke, hogy felhívja a figyelmet: az embert kell a környezetvédelmi kérdések középpontjába állítani. El kell ismerni mindenekelőtt, hogy létezik a fejlődéshez és az egészséges környezethez való alapvető jog, és mind a kettőt együttesen kell elősegíteni, anélkül, hogy az egyiket előtérbe helyezzük a másik hátrányára. A bíboros emlékeztetett az Egyház társadalmi tanításának Kompendiumára, amely egy teljes fejezetet szentel a környezeti kérdéseknek, továbbá annak tudatosítására, hogy „a természet az emberért van, aki pedig Istenért létezik”. A természet „az ember felelős és körültekintő kezeire bízott gazdagság”. Az embernek nincs abszolút joga a természet felett, hanem annak megőrzésére és fejlesztésére kapott küldetést a föld javainak egyetemes elrendeltetése szerint. Az Egyház bízik az emberben és abban a mindig megújuló képességében, hogy a történelem által előidézett problémákra megoldást találjon. Ugyanakkor Martino bíboros erős támadást intézett beszédében a természetimádás mai különböző formái ellen, amelyek szem elől tévesztik az embert. Ennek következményeként olyan népesség csökkentési politikát kívánnak bevezetni, amelyhez a természettel szemben álló eszközöket használnak fel, mint az abortusz vagy mint a szegény országokban a tömeges sterilizálás. A természetvédelemben is az etikának kell elsőbbséget biztosítani – figyelmeztetett. Az ökológiai probléma tehát tulajdonképpen etikai jellegű.

Beszéde végén Martino bíboros a humán ökológia koncepciójára, amelyet 1999-ben II. János Pál pápa fogalmazott meg és amellyel arra kívánt rámutatni, hogy a probléma eredete antropológiai jellegű. Az antropológiai tévedés az, hogy az ember Isten helyére saját magát teszi és ezáltal az inkább zsarnoki módon semmint gondosan kezelt természet lázadását provokálja ki önmaga ellen. Az Egyház társadalmi tanítása szempontjából az ökológiai vészhelyzet nemcsak természeti, hanem antropológiai is egyben. A világgal való kapcsolat függ az ember önmagával való kapcsolatától – emelte ki végül a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke.

 (forrás: Vatikáni Rádió)