2007.05.04. 

Az SZDSZ védencei

Jogállamban magától értetődő természetességgel kell biztosítani a kisebbségeket megillető jogokat, a törvény szigorával fellépve a faji vagy nemzetiségi alapú hátrányos megkülönböztetés bármely formája ellen. Ugyanakkor a kisebbségi népcsoporthoz való tartozás nem igazolhatja, legalizálhatja az antiszociális magatartást, a bűnözői életvitelt. Márpedig az SZDSZ-hez kötődő úgynevezett roma jogvédők szinte minden esetben olyan személyek érdekében, védelmében lépnek fel, akik súlyosan sértik a civilizált emberi együttélés legalapvetőbb szabályait, zaklatják, fenyegetik és kirabolják a szomszédságukban élőket, tönkreteszik, lepusztítják lakókörnyezetüket.

Vannak persze rendezett életvitelű, az ismerőseik által megbecsült és tisztelt cigányok is – csupán bőrszín, fajtajegyek alapján ezért nem alkothatunk elmarasztaló véleményt embertársainkról -, a baj csak az, hogy a romák zömére nem ez a jellemző.  A cigányok tömeges megjelenése egy területen törvényszerűen együtt jár a közbiztonság romlásával és a lakóépületek lepusztulásával.

A romák túlsúlyba kerülésének egyik szemléletes példája a kőbányai Hős utcában található lakótelep. Az ottani szoba-konyhás lakások eredetileg szerényebb jövedelmű magyar családoknak épültek, ám az évtizedek alatt – fokozatosan – Budapest egyik legvisszataszítóbb roma gettója alakult ki a területen. A 80-90 százalékban cigányok által lakott telepről szinte teljesen hiányzik a növényzet. Szürke por és szeméthalmok borítják a házak közötti területet. A graffitiktől hemzsegő falakról hullik a vakolat, a kosz és mocsok a lépcsőházakat is elborítja.

Mostanság fehérbőrű embert már alig találni a Hős utcában. A telep csekély számú magyar lakosságát főleg kisnyugdíjasok alkotják, akiknek alacsony jövedelme nem volt elég a meneküléshez. Ők rettegve élnek berácsozott ajtóik mögött, míg a cigányok többsége a gyalázatosan rossz körülmények ellenére is jól, otthonosan érzi magát. Sokszor 10-12 ember lakik egy szoba-konyhában, és éjjel-nappal bömböl a roma mulatós zene. A cigányok nyugalmát legfeljebb a rendszeresen ismétlődő rendőrségi razziák zavarják meg, mivel a Hős utca lakói között az országos átlagot messze meghaladó arányban képviseltetik magukat a bűnözők.

Nem valószínű, hogy az SZDSZ csupán díszcigányokkal érintkező áljogvédői gyakran keresnek fel putrikat, vagy a lakók jóvoltából elputrisodott lakásokat. Pedig a Józsefvárosban – különösen a Mátyás tér környékén – nagy számban találni ilyen otthonokat. Józsi és élettársa, Margit például hat éve költöztek be népes családjukkal a Koszorú utca egyik földszinti lakásába. Jelenleg a 28 négyzetméteres önkormányzati ingatlanban tízen élnek, de egy nagyobb vendégeskedés esetén a húszat is megközelíti az ott alvó emberek száma. Szomszédaik szerint lakásuk korábban jó állapotú volt, de mára egy romhalmaz lett az egész. A bűz szinte elviselhetetlen, a falakról hullik a vakolat, háziállatként pedig csótányokat és patkányokat tartanak. A vécé az udvarról nyílik, hiányzik róla az ülőke, lehúzni nem lehet és vastagon borítja a rászáradt ürülék.

Józsi nem dolgozik, a család abból a pénzből él, amit az anya, a nagyobbik lány, valamint az egyik menyük prostituáltként keres. Vanda, a lányuk egyébként apácának készült, aztán meggondolta magát és kurva lett. Jani, a kisebbik fiúk még csak 15 éves, de már többszörösen bukott iskolakerülő. Viszont rendőrségi ügye – lopás, rablás, hajléktalanok megverése – már három is van. A család minden tagja szenvedélyes gépező. Amikor segélyt kapnak vagy a nők valamelyikének összejön egy jobb üzlet, felkeresik a közeli játéktermet, és egészen addig ott tartózkodnak, amíg valamennyi forintjukat elverik. Aztán pedig magyar szomszédaiktól kunyerálják össze a zsíros kenyérre valót. Lakásuk rendben tartása, gyermekeik, unokáik tisztességes ellátása a legkevésbé sem érdekli őket.

Józsi és Margit javára írandó ugyanakkor, hogy nem tanúsítanak agresszivitást a környezetükben élőkkel szemben, és többnyire meg sem lopják őket. Vannak viszont olyan roma családok is, melyek elképesztő pimaszsággal zaklatják magyar szomszédaikat. Például Tímea és Zoltán néhány hónapja vásárolt egy alig 35 négyzetméteres lakást Kőbánya szélén, a börtön és temető szomszédságában. A hat éves kislányukat nevelő házaspárnak több évi albérlet után sikerült saját otthont teremtenie.

Örömüket azonban nagyon hamar megkeserítette, hogy az udvaron játszó kislányukra

rátaláltak a szomszédos lakótelepről érkező cigánygyerekek. Először egy Magduska nevű nyolcéves lány bukkant fel, aki el akarta venni a hat éves Bettina rollerét, majd az őt rendre utasító édesanyának azt mondta, hogy miért nem adja nekem, úgyis el fogom lopni. Később megjelent egy Pumuklinak becézett tíz év körüli fiú is, aki a nadrágját tolta le a hatéves Bettina előtt, majd – obszcén stílusban – szexuális kapcsolat létesítésére szólította fel a kislányt.

Ezt már nem tűrhette az édesanya, ám a cigány kisfiú szóbeli felelősségre vonása után csapatostul támad rá a gyermek népes rokonsága. Bár a szomszédok a rendőrséget is felhívták, ők nem tartották fontosnak a helyszínen való megjelenést, és a gyermeke védelmében fellépő fiatalasszony még örülhetett, hogy néhány kék folttal az arcán, komolyabb sérülés nélkül úszta meg a cigányok támadását.

A házaspár szomszédságában lakó nyugdíjas nénik elmondták, hogy a környéken van néhány valóban rendes cigánycsalád, ám többnyire elképesztően szemtelenek a roma gyerekek. Szemetelnek, az udvar füvén végzik el testi szükségleteiket és ellopnak minden őrizetlenül hagyott értéktárgyat. Nem lehet bírni velük, a szüleik pedig még ösztönzik is őket a magyarok zaklatására. A rendőrség sem foglalkozik a cigánygyerekek által elkövetett kisebb-nagyobb bűncselekményekkel, így a folyamatos fenyegetettségben élő magyarok kénytelenek elviselni szociopata viselkedésüket.

Évek óta tapasztalható tendencia a cigányság egy részének agresszív elszemtelenedése, a magyarokkal szembeni brutális fellépése. Elsősorban az SZDSZ-hez kötődő áljogvédők tevékenységének következményeként, akik folyamatosan uszítják a cigányságot, gerjesztik a feszültséget. Ahelyett, hogy a becsületesen élő és dolgozó cigány családokat állítanák követendő példaként a romák többsége elé, védelmükbe veszik a társadalomellenes magatartást tanúsító személyeket, úgy mutatva be őket, mintha vétlen áldozatai lennének a faji megkülönböztetésnek. Már a rendőrök is félnek, hiszen nagyon könnyen megkaphatják a rasszista címkét, ha kötelességüket teljesítve igyekeznek fellépni a többségi lakosságot terrorizáló cigány bűnözők ellen.

Tény, hogy a cigányság nagy részében állandósult és újratermelődik a deviáns magatartás, aminek elsődleges oka a kulturális és értékrendbeli különbözőség. A magyarsághoz asszimilálódott, a többségi társadalom szabályait elfogadó cigányokkal viszont problémamentes az együttélés. Politikai indítékú feszültségkeltés, a rasszizmus rémképével való alaptalan riogatás helyett az európai civilizáció értékrendjének és életmódjának a cigányokkal való elfogadtatása hozhatná el a magyarok és a legnagyobb hazai kisebbség közötti ellentétek feloldását.

 Varga Imre