2007.05.11. 

Kedves ballagó diákok, fiatal testvéreink!

Nehéz és hálátlan feladat ebben a harsogó tavaszban, egyházi, azaz józan és bölcs szavakkal szólni Hozzátok érettségitek és ballagásotok alkalmával. Akármilyen hihetetlen, de ezekben a májusi napokban minket, pedagógusokat, lelkészeket is, akik kilométerekkel előttetek ballagunk az élet országútján, ugyanúgy magával ragad a megfiatalodott természet, az ünneplő élet izgalma, mint Titeket. Tudjuk, milyen nehéz ebben a kihívásokkal teli, esetleg feszült időben másra irányítani a figyelmeteket, hiszen most minden nap tele van közvetlen kihívással, izgalommal. Hogy sikerül majd az érettségi? Hol tanulok tovább? Milyen lesz az az új világ, új élet, ahova most indultok?

A mi felnőttes, májusi izgatottságunk abban különbözik a Tiétektől, hogy az izgalom mellett a szívünkben aggodalommal tekintünk rátok. Ez az aggodalom azonban nem csak azt jelenti, hogy aggaszt minket a jövőtök, hogy féltünk titeket a csalódásoktól, a sikertelenségektől vagy a tragédiáktól. Azért aggódunk, és keresztyénekként éppen azért imádkozunk, hogy tartson meg Titeket az Úr egész életetekben örvendezőknek, remélni tudóknak, ahogy most nyitottan az eljövendő életetekre tekintetek. A lelkészi és pedagógusi munka legnagyobb tanulsága ugyanis az, hogy ahhoz a boldogsághoz, amit most keresni indultok, és ahhoz az értelmes élethez, amit megtalálni vágytok, éppen az a bátor reményteljes előretekintés kell, ami most bennetek megvan, és ami a mi immáron közössé váló, felnőtt világunkból olyan nyomasztóan hiányzik. Elsősorban köszönjük Nektek tehát ezt az örömöt, és buzdítunk Titeket, hogy elindulva, tanítsátok meg immáron közös, felnőtt világunkat erre a titokra, és ne mondjatok le róla soha, hanem tegyetek mellé tudást, bátorságot és kitartást. Legyetek szabadok, szolgáljátok a hitet a világban!

Veletek együtt köszönjük szüleiteknek, pedagógusaitoknak és lelkészeiteknek azt a szolgálatot, ami testi, lelki gyarapodásotokat szolgálta. A most megnyíló hosszú út előtt állva hirdetjük nektek az Úr Jézus Krisztus üdvözítő erejét, ahogy ez Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levelében előttünk áll:

 "Mert az Isten Országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált." (Róm. 14.17-18.)

 Budapest, 2007. május 03.

 Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke

 Dr. Nagy Sándor főgondnok, a Zsinat világi elnöke

(forrás: reformatus.hu)