2007.05.25. 

A mártír felvidéki magyar politikusra emlékeztek

Gróf Esterházy János halálának 50. évfordulója alkalmából április 19-én nemzetközi emlékkonferenciára került sor a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai kongresszusi termében, a budai Várban. A kongresszust az MTA és a Rákóczi Szövetség közösen rendezték Molnár Imrének, a Külügyminisztérium munkatársának, a jeles Esterházy-kutatónak hatékony közreműködésével.

A rendezvényt Sólyom László köztársasági elnök is megtisztelte jelenlétével, aki egyúttal rövid nyitóelőadásban fejezte ki nagyrabecsülését a mártír felvidéki magyar politikus iránt. „Tiszteletünk alapja az – mondta többek között az államfő -, hogy Esterházy Jánosnak elvei voltak, szilárd erkölcse, és ezekből semmit sem engedett”. A köztársasági elnök azt is kiemelte nyitóelőadásában, hogy a humanista és keresztény gondolkodású Esterházy volt a szlovák Nemzetgyűlés egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én nem volt hajlandó megszavazni a zsidók deportálásáról szóló törvényt, ennek ellenére a háború után háborús bűnösként mégis kötél általi halálra ítélték, amit életfogytiglani börtönre változtattak. Az elnök kifejtette azon óhaját: Következzék már el Szlovákiában is a szembenézés a múlttal, és rehabilitálják a háborús bűnösnek nyilvánított Esterházyt. „Hogy néz ki az, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst – fogalmazott Sólyom László köztársasági elnök -, hivatalosan a politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán”.

A köztársasági elnök nyitóelőadása után két felvidéki magyar politikus – Csáky Pál és Duray Miklós – kért és kapott szót. Ezután vette kezdetét a konferencia szakmai része. A délelőtti előadók a következők voltak: Ádám Magda, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, Vadkerty Katalin, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa, Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. Mindhárom előadó más-más jellegzetességét domborította ki Esterházy tevékenységének és a kornak, amelyben történelmi szerepvállalására, majd mártíromságára sor került. Ádám Magda az Esterházy ellen lefolytatott koncepciós per továbbélésének hátterét igyekezett megvilágítani, Vadkerty Katalin a szlovákiai népbíróságok magyarellenes represzáliáit mutatta be az 1945 és 1949 közötti években, Szarka László pedig Esterházy cseh-szlovák és magyar kormányközi kapcsolatait elemezte. A délelőtti ülés levezető elnöke Izsák Lajos történészprofesszor volt, az ELTE tudományos rektor-helyettese.

A délutáni órákban hat előadást hallgatott meg a mindvégig nagy érdeklődést tanúsító szép számú közönség. Először lengyel, szlovák és cseh előadók következtek. Ők csak néhány üdvözlő mondatot mondtak saját anyanyelvükön, előadásaik, magyarra fordított szövegét magyar egyetemista diáklányok olvasták fel. A lengyel Arkadyusz Adamczyk a lengyel történetírás Esterházy-képével ismertette meg a hallgatóságot, kollégája, Dariusz Rogut pedig az Esterházyéval rokon kelet-európai sorstragédiákra mutatott rá előadásában. Mindkét előadásából kiviláglott, hogy Esterházyt a lengyelek részben sajátjuknak is tartják, elvégre édesanyja lengyel arisztokrata család gyermeke, János gróf tehát apai ágon magyar, anyai ágon azonban lengyel származású.

A szlovák Robert Letz, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára a szlovák történetírás még mindig agyonpolitizált és torz Esterházy-értékeléséinek okait elemezte, Petruszka Sustrová cseh történész pedig ugyanezt tette meg a cseh történetírás szemszögéből.

A lengyel, szlovák és cseh történészek után ismét két felvidéki magyar következett. Először Popély Gyula – e sorok írója -, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára léett a pulpitushoz, és tartotta meg előadását „Esterházy János gróf életének tíz esztendeje. Egy felvidéki magyar politikus útja a mártíromságba” címmel. (Az előadás teljes szövege olvasható lesz a Havi Magyar Fórum júliusi számában). A délutáni program Simon Attilának, a komáromi Selye János Egyetem tanárának előadásával zárult. Referátumának címe: „Esterházy János és az Egyesült Magyar Párt Csehszlovákia 1938-as válságának idején”. A délutáni ülés levezető elnöke Molnár Imre volt.

Az emlékülésen a mártír politikus leánya, báró Malfattiné Esterházy Alice grófnő is részt vett, és az utolsó előadás elhangzása után ő tartotta meg a rendezvény rövid, de velős értékelését.

 Popély Gyula