2007.03.16. 

(El)ár(v)ult egészségügy

Sajtóértesülések szerint kiverte a biztosítékot az MSZP-frakcióban az egészségbiztosítókról szóló tervezet, amely nyíltan a több-biztosítós modell mellett foglal állást, holott a miniszterelnök többször is nyomatékosította, hogy ez még nincs eldöntve. A felzúdulás állítólag elegendő volt ahhoz, hogy az Egészségügyi Minisztérium jogi osztálya az alternatív (egy biztosítós) szisztéma kidolgozásába is belekezdjen. Ez tulajdonképpen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) átfogó reformját jelentené. Kérdés persze, hogy annál a megoldásnál egyeztetnek-e az OEP szakértőivel, a már elkészült jogszabálytervezet megfogalmazásakor ugyanis – a korábbi ígéretekkel ellentétben – sem a biztosítók, sem pedig az egészségpénztárak szempontjait nem vették figyelembe.

A több-biztósítós rendszerről, a vizitdíj bevezetéséről és a szakorvosképzés átalakításáról dr. Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára tájékoztatta lapunkat.

 -Először tisztázzuk a fogalmakat. Mit jelent az egy, és mit a több-biztosítós modell?

 -Ez egy fontos kérdés, mert az, hogy egy biztosító van, vagy több, az még önmagában nem jelent semmit, hiszen Németországban több-biztosítós rendszer működik, de másként, mint, amit nálunk akarnak bevezetni. A szolidaritás elvű biztosító múltja Bismarck koráig vezethető vissza. Akkor még nem volt egységes német állam, és mindegyik kis államocskákban létrehoztak egy szolidaritási elvű biztosító társaságot. 1883-ban fogadta el az akkor még birodalminak nevezett parlament a kötelező egészségbiztosításról szóló törvényt. E szerint minden munkavállaló kötelezően tagja egy betegpénztárnak, s a járulékot a munkaadó és a munkavállaló fele-fele arányban fizeti. Pontosan így van ma is: az állami felügyelet alatt működő, összesen 253, úgynevezett „törvényes” betegbiztosító részben területi alapon, részben szakmák szerint szerveződve jött létre, de az ezer főnél többet foglalkoztató cégek létrehozhatnak saját pénztárat is. Régebben nálunk is volt a vasutasoknak külön biztosítása. Most azt az egészségügyi intézményt akarják elvenni tőlük, amit az ő biztosítási díjaikból alakítottak ki. Ezért fenyegetnek sztrájkkal a vasutasok. A több biztosító azt is jelentheti, hogy nem csak egy olyan szolidaritási elven működő társadalombiztosítás működik az országban, ami nálunk névelegesen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Az OEP-et a rendszerváltást követően úgy tervezték, hogy valóban egy klasszikus, szolidaritási elven működő pénztár lesz, ehhez viszont vagyont kellett volna kapnia. Volt neki ugyan egy önálló döntéshozó apparátusa – az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat -, amit azonban 1998-ban megszüntettek. Az OEP státusza így sosem lett olyan, mint egy igazi biztosítóé, hiszen nem volt vagyona, amiből pufferelhette volna a különböző kiadások növekményéből származó esetleges többletköltségeket. 1945 előtt a biztosítók vagyonnal is rendelkeztek, igaz, csak a pénztártagok ellátását biztosították. Miután a díj befizetése megtörtént, a betegek ellátása nem az általuk befizetett összeg határáig, hanem a szolidaritási elv alapján történt. Ha viszont ún. üzleti biztosítók jelenének meg nálunk – mint Szlovákiában, ahol meg is bukott az üzleti rendszer - akkor a „több biztosítás” más értelmet nyerne. A társadalombiztosítás Szlovákiában nem szolidaritási, hanem üzleti elvre épült, s a létrejött biztosítási társaságok szedték be a lakosságtól járulékokat. A biztosítók fele az első évben csődbe ment, és a hozzájuk befizetett összeg gyakorlatilag eltűnt. Tehát az lakos, aki egy ilyen csődbe ment biztosítónál „vette meg” az egészségügyi ellátásának egyfajta fedezetére szolgáló biztosítást, úgy járt, hogy kezelését nem fizette senki.

 -A miniszterelnök viszont azt mondta: az állam garanciát vállal abban az esetben, ha tönkremenne egy biztosító.

 -Minden olyan állam garanciát vállalt, ahol ezt az üzleti biztosítási modellt vezették be, így Szlovákia is. Az USA-ban is üzleti biztosítás van, s ennek eredménye: 48 millió biztosítatlan ember. Magyarország egy kis ország, s nem engedheti meg, hogy kb. 3 millió lakosát kihagyja a rendszerből, vagy csak szegény-alapon lássa el, mint Dél-Amerikában. Ott gyakorlatilag szegény -és gazdag-ellátás alakult ki. Szlovákiában pedig arra panaszkodtak a kórházigazgatók : az üzleti biztosítóval kötött szerződés alapján tisztességesen lejelentették, hogy mit teljesítettek, de ennek csak 70-75%-át fizették ki nekik. Tehát nesze neked piaci verseny! Az állami garanciára lehet hivatkozni, de az abszolúte nem biztosíték semmire. A kötelező társadalombiztosítás esetén valósulhat meg leginkább a biztosítottak közötti szolidaritás. Ez újraelosztást jelent. A nagyjövedelmű, egészséges emberek befizetéseiből jut a szegényebb betegeknek az ellátására, miután a befizetés jövedelemarányos, a szolgáltatásokból való részesedés pedig az orvos által megállapított szükséglettel arányos. A társadalombiztosítás nincs kitéve a piaci működés zavarainak (csődök, fizetésképtelenség, tulajdonosváltás). Felelős politikát folytató demokratikus jogállamban a biztosítottnak joga megfelelő intézményeken keresztül ellenőrizni, hogy társadalombiztosítója közbizalmat kiérdemlően működik-e.

 -Kiknek kedvez az üzleti modell?

 -Megtanultuk már a magyar és a külföldi példákból, hogy a politikát mindig megvásárolják bizonyos gazdasági erők. Nyílt titok, hogy Clintonnak melyik gyógyszergyár, Bushnak melyik vegyipari konszern volt a támogatója. Ezek az erők megveszik a politikát, s így a törvénykezésben olyan rendeletek jelennek meg, mellyel csak jól járhatnak. Ez nálunk is így van. Többen csodálkoztak, hogy Magyarország kisebbik kormányzópártja fúja a passzátszelet ebben a kérdésben. Ez nem azért van, mert nagy támogatottsága lenne a túlzottan liberális eszméknek, hanem mert az SZDSZ-nek ez a gazdasági érdeke. Úgy hirdetik az üzleti modellt, mint a liberális ideológia részét. Pedig az igazi liberális ideológiára nem az a jellemző, hogy a szegény embereket még rosszabb helyzetbe hozza. Régebben 3 millió koldusról beszéltek, nem sokára 3 millió hátrányos helyzetű ember országa leszünk. Az is félő, hogy az üzleti biztosító a profitja érdekében nem fogja biztosítani a drága ellátásokat. Pedig nem biztos, hogy én „tehetek róla”, hogy egy bizonyos betegségben szenvedek. Nem kérhetek a kasszánál egy könnyű kis betegséget, ami olcsón gyógyítható. Bizony több esetben a betegek gyógyítása meg lesz tagadva, hiába tudja az orvos a megfelelő kezelési módot. Rajtunk, orvosokon csattan az ostor, mert nekünk gyógyítóknak kell megmondani a betegnek, hogy nem lehet – és nem azért, mert képtelenek vagyunk rá, hanem az üzleti szemlélet miatt – meggyógyítani őket. Vagy pedig a lehető legolcsóbb kezelési módszert kell alkalmazni egy-egy esetben, úgy, mint Angliában, ahol a biztosító konkrétan megmondja a kezelőorvosnak, hogy mit adhat a betegnek. Az Angliában dolgozó magyar orvosok – ők nagyon jól érzik magukat „jövedelmi szempontból”, hiszen havi 6000 fontot keresni ott igen szép summa – azért utálják az ottani rendszert, mert – szándékosan mondok most az adott betegséghez nem passzoló gyógyszert – ha egy betegnek tüdőgyulladást diagnosztizálnak, Maripent kell adniuk, mert csak azt fizeti a biztosító. Ha más gyógyszert írnak fel, olyat, amitől meg is gyógyul a beteg, akkor a biztosító közli velük: ez volt az utolsó húzásuk, még egy ilyen eset, és szerződést bontanak velük. Angliában a betegre nem hajlandó költeni a biztosító, s mikor az orvos közli, hogy más gyógyszer kell, különben az illető meg fog halni, akkor vállat vonva felelik: senki sem él örökké. Az üzleti biztosító azért spórol, mert működési költségét, és a profitját is ki kell termelni.

 -Molnár Lajos miniszter szerint a verseny javítja a szolgáltatás színvonalát. S legtöbbször a bankokra hivatkozik…

 -Ez nem igaz, mert az üzleti biztosító nem abban érdekelt, hogy a beteg jó szolgáltatást kapjon, hanem abban, hogy jó profitot tudjon szerezni. Mondhatnám: egy orvosnak teljesen mindegy – ha jól megfizetik -, hogy egy vagy több biztosító van Magyarországon. Mi, amikor tiltakozunk ez ellen, a betegek érdekében tesszük.

 -Mi lesz a vizitdíj következménye?

 -Egyre több veszélyeztetett beteg lesz, olyanok, akik pénzhiányból nem keresik fel orvosukat. Már csak krónikus állapotban fognak hozzánk fordulni, így csökken a gyógyulás esélye. A vizitdíj egy olyan technika, mellyel az állam az egészségügyből hatalmas összegeket tud kivonni. A háziorvosok bevétele függ a vizitdíj beszedésétől, hiszen állami támogatásukat már januárban csökkentették, mintegy kényszerítve őket, hogy a vizitdíjból pótolják a csökkentett összeget. A kényszer alapja a működésképtelenséggel való fenyegetés. Tehát magukkal tolnak ki, ha nem szednek vizitdíjat, és az állami támogatás csökkentése miatt el fogják fogadni a hálapénzt is. Viszont nincs olyan orvos, aki a vizitdíj beszedésének üzleti oldalát támogatná, tehát azt keresné, hogyan tud magasabb díjat kifacsarni a betegből. Az orvosoknak külön problémát jelentett, hogy a vizitdíj bevezetése előtt egy hónappal, ötven-kilencvenezer forinttal csökkentette a háziorvosoknak havonta járó kifizetést az Országos Egészségpénztár. Megszüntették ugyanis az eddigi havi huszonöt-harmincezer forintos amortizációs támogatást, illetve 162 forintról 153 forintra csökkentették a betegek után az orvosoknak járó úgynevezett kártyapénzt, ami önmagában átlagosan harmincezer forintos kiesést jelent. A gáz, az energia, a gyógyszer árának emelkedését vagy az inflációt sem építették be a költségvetésünkbe, ahogy egyetlen fillért sem az emelt összegű ügyeleti díjra. Úgy gondolják, hogy a kiesést majd a vizitdíj ellensúlyozza. A háromszáz forintos orvoshoz fordulási díj jó, ha a veszteségek felét visszahozza. A vizitdíj után adózni is kell, az állam tehát még itt is bevételhez jut. Lassan úgy néz ki, hogy mi fizetünk azért, hogy elláthassuk a betegeket. Hiába fogalmaztuk meg a törvény súlyos hibáit, semmibe vették.

 -E miatt lesz kevesebb magyar orvos hazánkban?

 -Ezek a bevezetett eszközök nem vonzzák a pályára a fiatalokat, mert látják, hogy mit követelnének tőlük. Az orvosok pedig kényszerből maradnak a pályán. Az alapellátásban 54 év az átlagéletkor, így 5-10 év múlva az orvosok között demográfiai katasztrófára számíthatunk. Nem lesz utánpótlás. Ráadásul egy felmérés szerint a rezidensek 65%-a Nyugat-Európában akar dolgozni, mert nem akar éhen veszni.

 -A szakorvos képzés átalakítással gondolom még többen hagyják el hazánkat…

 -A szakvizsga rendszer lényege, hogy a rezidensnek az első két évét az állam finanszírozta, azaz tőle kapott fizetést, azon az egyetemen keresztül, ahová bejelentkezett szakorvosjelöltnek. Csak az utolsó időre kellett neki egy munkáltatót keresni, aki alkalmazta őt. Az új terv szerint csak a kormány által hiányszakmáknál lesz a képzésük állítólag ingyenes. Igazából még az alapellátás is hiányszakma. Ennek is az a célja, hogy még több pénzt szedjenek ki a legnagyobb kasszából, az egészségügyből. Úgy gondolják, hogy a legegyszerűbb módja a gazdasági egyensúly megteremtésének ez : vegyünk el évente az egészségügy milliárdjaiból egy negyednyi szeletet. Mindent megmozgatnak a cél érdekében, és szakszerűtlenül. Erre egy példa: előbb rúgták ki a mentősöket, s szüntették meg a mentőszolgálatokat, mint kitalálták volna a területi kórházakat és az ágyszám-leépítéseket. Holott fordítva kellett volna. Nem az a fő baj, hogy a betegnek 60-70 km-t kell utaznia a kórházmegszüntetések miatt, hanem az, hogy egy súlyos betegség (pl. szívinfarktus) esetén nincs, aki beviszi a kórházba. Ezzel az intézkedéssel is veszélyeztetik a betegek életét. Első dolog itt is a pénzszerzés volt. Ide tartozik, hogy ’90 után az első kormány azért kezdte el fejleszteni az alapellátást, mert az a legolcsóbb. Az alapellátás kasszája csupán 60 milliárd forintnyi összeget tartalmaz. A 60-hoz hozzátenni 20-at, az hatalmas fejlődés lenne az alapellátásban. A baj, hogy a kórházbezárások mellett az alapellátást is nehezíti a rendszert. Míg a fővárosban sokszor „kihagyják” a háziorvost a betegek, s rögtön szakorvoshoz mennek, a vidéki emberek rá vannak utalva. Nekem régebben, vidéken úgy kellett dolgozni, olyan eszközökkel felszerelni a rendelőmet, hogy minél ritkábban küldjem el a betegeket vizsgálatokra a nagyvárosba. Egy parasztembernek egy teljes napja kiesik ilyen esetben, holott maga a vizsgálat csak másfél óráig tart. Fontos, hogy elérjük: az alapellátásban a beteg menedzselve legyen. Tehát apró dolgok miatt ne menjen el a szakellátásba, egyrészt, mert messze van, másrészt: drágább. Sajnos, mivel elvették az amortizációs alapot tőlünk, ezt nehéz teljesítenünk. Az általam elmondott sok apró mozaikból összeáll egy kép: a teljes egészségügyet romba döntik.

 -A kiemelt kórházakkal kapcsolatban régebben csupa jókat ígértek.

 -Persze, mondták: ott meglesz a kellő személyzet, és felszerelés. Ez egy üres duma, hisz a kiemelt kórházak egy fillérrel sem kapnak többet, mint régebbi státuszukban. Az sem igaz, hogy egy bezárt, vagy egy átprofilozott kórházban az akut ágyról „felszabaduló” sebész, el tudna menni egy olyan kiemelt kórházba, ahová kéne sebész, mert annak nem emelték meg a finanszírozását, így nem tud plussz embereket felvenni. Az elmondottakból következik: a jelenlegi egészségügyi vezetés nem tud rendszerszerűen gondolkodni, hanem csak azzal törődik, hogy a pénzt milyen indokkal vonja ki. Azzal nem törődik, hogy ezzel egy visszafordíthatatlan, katasztrofális helyzetet idéz elő. Ha még az üzleti jellegű biztosítási modell is bejön, akkor Isten mentse a magyar állampolgárokat. Persze, az aki gazdag ember, mondhatja: kimegyek nyugatra és ott kezeltetem magam. De az átlagembernek nem ez a járható út. Mi pedig, jó érzésű orvosok az átlag betegért aggódunk, mert belőlük van több, s meg szeretnénk gyógyítani. Tudjuk, van megoldás. S nem örülünk neki, ha azt halljuk: hiába, nem adunk pénzt a gyógyításra. Ez valójában nem más, mint a genocídium finomított változata.

Abba érdekelt az állam, hogy csak 6 millióan legyünk. Jelenleg „túl sokan” vagyunk. Hadd hulljon a férgese. Több ultraliberális közgazdász közölte, hogy Magyarország maximum 6 és fél millió embert tud eltartani. És tessék mondani: hogyan válogassunk össze 4 millió embert? És ezt, mi orvosok, hagyjuk? Önöknek, a sajtó munkatársainak azért nagy a felelőssége, mert ezeket az összefüggéseket kell az olvasók elé tárni. Egy laikussal ugyanis mindent meg lehet etetni. Azt is, hogy mindent megtesz a kormány a betegekért. Ezt mondja Molnár Lajos is. Ami nem igaz, hiszen minden lépése a betegek ellen irányul. Igaz, a miniszter nagyon okosan taktikázik, mert a vizitdíjnál azt gondolták, hogy ha lesz is lakossági elégedetlenség, az az egészségügyi dolgozók ellen fog irányulni, hiszen azok a „szemetek” szedik be a pénzt. Az első napokban a betegek teljesen szolidárisak voltak az orvosokkal: doktor úr, megértjük magát – mondták.

 -Az egyik vád önök ellen: az egészségügy pazarol.

 -Ezen csak röhöghetünk, hiszen a hivatalos bérek balkáni szinten vannak. Amerikában, valóban az orvosok mesés jövedelmet kapnak a biztosítótól, ott megkapják azt a pénzt, ami a befektetett tudás és felelősség alapján jár. Nálunk az orvosok ügyeletre vannak kényszerítve, hogy nettó jövedelmük ne 100, hanem 150 ezer forint legyen. Sőt elvárják tőlük, hogy tovább képezzék magukat és autójuk is legyen. Nagyon sokan próbálják követni ezeket az elvárásokat, csak éppen szinte belepusztulnak. Azok az emberek, akik eddig kimentek a kamarán keresztül nyugatra, mind egzisztenciális menekültek. A fiatalok tudják, hogy egy jó pacientúrával bejáratott szakorvos kb. 45 éves korára lehet. Mit lát: bankos gyerek, közgazdasági végzettséggel, 25-30 éves korára havi milliót kereshet, és családot alapíthat. Egy orvos legfeljebb úgy tud megélni, hogy a családját nem látja, mert állandón ügyel. Emiatt az átlag életkornál korábban hal meg, és szétmehet a házassága is. Ezt nem kompenzálja az állam. Sőt a kórházleépítések terén sem. Mechanikusan gondolkodik a minisztérium. Azt mondja: a fővárosban felszabadul kb. 500 orvos, ők majd oda költöznek, ahol orvoshiány van. Ez így papíron jól hangzik. Lemegy az orvos pl. Nyíregyházára, ott kap egy közalkalmazotti alapfizetést. De miből vegyen lakást, főleg, ha családjával együtt költözik oda? Ilyen alacsony kereset -196 ezer ft. bruttó - mellett nem kap hitelt sem. Ilyen esetben sokkal egyszerűbb kimenni külföldre. Ha valaki nem tudja az adott ország nyelvét, kivesz fél év fizetés nélküli szabadságot, minden pénzét nyelvtanulásra költi, ami külhonban hamar megtérül. Ezért nem igaz az, hogy a Budapesten felszabadult orvosok fogják a vidék orvoshiányát megoldani.

 -A Kormány elfogadta a „minőségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzéséről” szóló 17/2007. Kormányrendeletet. Önök szerint ez a tervezet orvosellenes. Miért?

 -Ez egy szépen megfogalmazott szöveg, de szedjük le róla a sminket, s nézzük, mi van mögötte. Ez egy negatív ösztönzés. Arról van szó, amit az angliai példánál említettem. A legolcsóbb gyógyszert kell adnom. Ha orvos vagyok, és rám van bízva a beteg, azt mondom: a legjobb tudásom és a paciens egyéni adottságai szerint fogom meggyógyítani. Tudom: mire allergiás az illető, mit tolerál az egyén szervezete. Bizonyos esetekben hosszú folyamat eredménye, és több gyógyszert is ki kell próbálni, míg elérjük azt, hogy ne legyenek mellékhatások, és az alapbetegséget is meggyógyítsuk. Ez a rendelet nem csak orvos, hanem betegellenes is. Ha én mégsem a legolcsóbb gyógyszert adom a betegnek, akkor megbüntet a TB, pedig csupán a munkámat végeztem. Nem mondanék igazat, ha azt jelenteném ki: ami a legolcsóbb, az eleve nem jó. Csak éppen nem lehet átlagolni. Nem igaz, hogy azért írja fel a drágább gyógyszert az orvos, mert a gyógyszergyáraktól kenő pénzt kap. Ha én egyszer beállítottam egy vérnyomást, senki sem tudott meggyőzni, hogy más gyógyszert írjak fel. Külön probléma, hogy állandó adminisztrációs munkára késztetik az orvost. Egy betegre alig marad háziorvosként 3-4 percem, mert a rendelőben töltött többi időt elviszi a vizitdíj -és a gyógyszerfelírási adminisztráció. Ugyanis azt írja a rendelet: ha én mégsem a biztosító által ajánlott gyógyszert írom fel a betegnek, akkor igazoltatnom kell a beteggel, hogy felvilágosítottam róla, hogy ez mivel jár. Így az orvos-beteg nexus is megromlik.

 -A kötelező tagság eltörlését mindhárom kamara támadta, a jogszabályt azonban Sólyom László köztársasági elnök ennek ellenére aláírta. A MOK elnöke ezután bejelentette, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak a törvény miatt. Megszületett már a döntés?

 -Természetesen nem. Az Alkotmánybíróság a mi beadványainkat nem szokta gyorsan elbírálni. Erre egy példa: 1996-ban az akkori ügyeletet szabályzó közalkalmazotti törvény rendelkezéseit alkotmányellenes volta miatt kifogásoltuk, de az Alkotmánybíróság csak 10 év múlva hozta meg döntését. A kamarai döntéssel elvették tőlünk az etikát, s ráerőszakolták az ÁNTSZ-re. Ott azt hitték, hogy két-három havonta lesz egy-egy ügy. S miután elmondtuk, hogy csupán a MOK országos etikai bizottsága másodfokon „egy megyei bíróság ügyanyagával” foglalkozik nap mint nap, akkor megdöbbentek. Ugyanis a miniszter ehhez a feladathoz pénzt nem adott nekik. Mi nem azért ragaszkodunk az etikához, mert nekünk az egy „buli”, hanem azért, mert mi legalább jól tudjuk csinálni.

 -Sokan politikai bosszút emlegetnek.

 -Mi szakmai, az ellenzék pedig politikai kritikát gyakorol. Amikor a kormánynak nincs szakmai ellenérve, hisz a jogszabály kimondja, hogy a kamara kifogásait a miniszternek meg kell válaszolni, akkor azt mondják: politizálunk. Szilvásy miniszter mondta egyszer : az a bajunk magukkal, hogyha valamit mondanak a rádióban, akkor másnap a Mikola ugyanazt mondja. No és? Ebből nem következik az, hogy én fideszes vagyok. Régebben Kökény Mihályék hallgatták, mit mond a kamara, és azt felhasználva támadták a kormányt. Ebből következik, hogy 1998 és 2002 közt én, személy szerint, aki mindig ugyanabból a megközelítésből beszélek, kommunistának, majd később Fidesz-bérencnek lettem kikiáltva. A kötelező kamarai tagság eltörlésének legfőbb oka az volt, hogy mi következetesek vagyunk. Ezért „bemostak nekünk”. Cél: váltsa le az orvostársadalom a vezetőségét. Viszont az orvosok azt látják, hogy ez a kormányzat és Molnár Lajos orvos-és betegellenes, így nem fordulnak saját vezetésükkel szembe. S amire nem számolt a miniszter: régi tagságunk 70%-a újra belépett hozzánk.

Medveczky Attila