2007.03.23. 

Tiborc panasza

Február 22-én Borkai Zsolt, Győr város polgármestere ismertette a határozatot, amely szerint Győr Megyei Jogú Város közgyűlése fegyelmi eljárás megindítását rendeli el Korcsmáros Györggyel, a Győri Nemzeti Színház igazgatójával szemben a gazdálkodási területen tapasztalt ismétlődő nagyszámú és jelentős súlyú hiányosság, valamint jelentős mértékű túlköltekezés miatt. A közgyűlés fegyelmi vizsgáló biztosnak Kalmár Ákos képviselőt jelölte ki, akinek harminc napon belül kell a jelentését a közgyűlés elé terjesztenie. Korcsmáros Györgyöt a belső ellenőrzés megállapításai alapján a fegyelmi eljárás idejére állásából felfüggesztik. A fegyelmi eljárást lezáró közgyűlésig, de legfeljebb kilencven napig Forgács Pétert bízzák meg a színház igazgatói feladatainak ellátásával. A közgyűlés után Németh Zoltán alpolgármester rendkívüli sajtótájékoztatót tartott. Visszatekintett az elmúlt évekre, egészen 1998-ig visszamenőleg. Mint mondta, 1998 decemberében döntött a közgyűlés, hogy Korcsmáros Györgyöt újra igazgatóvá választja. 1999. július 27-én a testület már fegyelmi eljárás kezdeményezéséről tárgyalt. Akkor a fegyelmi eljárás mellőzésével végül írásbeli figyelmeztetésben részesítették az igazgatót és önkormányzati biztost jelöltek ki. 1999 október 28-án fegyelmi eljárást indítottak gazdálkodási okok miatt. Akkor Wernerné Csordás Évát jelölték ki fegyelmi vizsgáló biztosnak. Decemberben megállapították, hogy az igazgató fegyelmi vétséget követett el, megszegte a gazdálkodási fegyelmet, ezért megrovásban részesítették. Ezután néhány év nyugalom következett – fogalmazott az alpolgármester. 2002 augusztusában a közgyűlés ismét fegyelmi felelősségre vonásról szóló javaslatot tárgyalt, és ismét kijelölték a fegyelmi vizsgáló biztost. 2003 áprilisában utóvizsgálatot rendeltek el. A közgyűlés végül elfogadta a jelentést, és kötelezte az intézményt a gazdálkodási fegyelem betartására. Most ismét a gazdálkodási problémák miatt rendeltek el fegyelmi vizsgálatot. Az alpolgármester kiemelte, mint látható, ciklusoktól függetlenül több városvezetés alatt is előkerült ugyanaz a visszatérő probléma, vagyis semmiképpen nem politikai szándékú a döntés. ( Egyes sajtóhírek szerint néhány szocialista képviselő is a felfüggesztés mellett voksolt.) A különbség csupán, hogy ezúttal jelentősebb összegű túlköltekezésről van szó. Akik azt gondolták, ezután elcsitulnak a színházi ügyek, tévedtek. Február 23-án a Győri Nemzeti „beindult" és meg sem állt a városházáig. A színháziak szóvivője Bede Fazekas Csaba és Margitai Ági volt. A művészek petíciót adtak át a polgármesternek, s közölték vele: szeretnék megmenteni a színházat és annak vezetőjét, ebben kérik a polgármester segítségét. Borkai erre reagálva kifejtette : „Magam a művészeti munkába soha nem szóltam bele, nem is fogok. A jogszabályok azonban mindenkire vonatkoznak, s ha azok ellen vét valaki, akkor felelnie is kell érte.” A színháziak közül többen azt kérték ezután, hogy hagyatkozzon az ártatlanság vélelmére, és amíg a vizsgálat tart, helyezze vissza – ebben a nehéz időszakban: szerződtetések, jövő évad kialakítása – pozíciójába Korcsmáros Györgyöt. A polgármester válaszában elmondta, a közgyűlés döntését nem bírálhatja felül, amennyiben azonban az eljárás során kiderül, hogy vétlen az igazgató, akkor nyilván lépni fognak majd az ügyben. Pályafutásáról, a győri „királydrámáról”, s „Tiborc utódairól” Bede Fazekas Csabát, a Győri Nemzeti Színház örökös tagját kérdeztük.

 - Négy gyermeke közül három a színpadot választotta. Ön is szüleitől örökölte a színház és a zene szeretetét?

 -Annamária és Szabolcs hivatásos színész. Legkisebb gyermekem, Máté – aki jelenleg másodéves gimnazista - igen fiatalon lépett fel a győri színházban, és ún. fiúszerepeket játszott. A rendezők szerint nagyon ügyes és tehetséges. Ezt be is bizonyította többek között a Nyomorultak, Hattyú, a Nép ellensége, a Tosca, a Valahol Európában, A Mennyei Híd és a Vöröslámpás ház c. darabokban. Az viszont majd kiderül, hogy hogyan tovább. A kérdésre válaszolva: a színház szeretetét nem. Vidéken éltünk, így a színházról elég keveset tudtam. A zenéét igen, mert apám kiváló csellista volt. Akadémiát végzett, Schiffer Adolf növendéke volt. A zenélés számára egyfajta hobbit jelentett, mert hivatásos katonatiszt volt, még a Horthy-rendszerben. Édesapámat az I. világháború után vitézzé is avatták. Nagymamám pedig kitűnően zongorázott, így nálunk a házi muzsika szinte mindennapos volt. A színházzal sokkal később -amikor Pestre kerültem- találkoztam. Osztályidegeneknek tituláltak bennünket, így munkaszolgálatos lettem. A munkaszolgálat alatt ismerkedtem meg egy pécsi fiúval, Antal Károllyal, aki később orvos lett. Ő sokat tudott a színházról. Első színházi élményem a Carmen volt. Emlékszem: Kenéz Ernő alakította Don Jose-t. Olyan ramaty ruhában voltunk, és olyan büdös volt a csízmánk a rákent kenőcstől, hogy pillanatok alatt kiürült a páholy. Ez az 1950-es évek elején történt. A katonaságnál volt egy nagyon humánus századparancsnokom, Fehér Lajos, aki megengedte, hogy énekelni tanuljak. Ennek előzménye: Molnár Imre professzor út írt neki egy levelet, amiben az állt: hangi adottságaim –melyek szép reményekre jogosítanak - arra predesztinálnak, hogy képezzem magamat ezen a téren. Ennek alapján adtak nekem egy állandó kimenőt, s a Kertész utcai Gyakorló Iskolában énekelni tanítottak végzős főiskolások.

 - Akkor már eldöntötte, hogy zenei pályára fog lépni?

 -Akkor még nem. Vidéki gyerekként mezőgazda szerettem volna lenni. Erre otthon sok lehetőség már nem volt, hisz földünket, mindenünket elvették tőlünk. Mikor aztán 1956 után végre tanulhattam –mert addig a középiskolák kapui zárva voltak előttem – kerestem egy olyan iskolát, ahol nem kell oroszul tanulni. Így kerültem a Maglódi úti mezőgazdasági technikumba levelező tagnak. Azért választottam a levelező tagozatot, mert apám halála után dolgoznom kellett. 1961-ben kaptam meg mezőgazdászi oklevelemet. Tehát még tanultam a technikumban, amikor 1957-ben beiratkoztam a pesti konzervatóriumba, ahol máris felvettek a második osztályba. Amikor elvégeztem a konzit, felvételiztem a Honvéd Művészegyüttesbe, az Operaházba kóristának és szólistának is, de sehova se vettek fel. Kerülő úton mindig megtudtam, hogy az önéletrajzom miatt. Ezután majdnem három évig kabinosként dolgoztam a Gellért Szállóban, s ott valaki felfedezett, s elhívott az Állami Déryné Színházba. Akkor már rendelkeztem egyfajta színházi rutinnal, mert konzis koromban az Operaházban statisztáltam. Érdekes volt, mert a statisztériában találkozhattam a hajdani némafilmek nagy sztárjaival.

 -A Déryné Színházban milyen műfajban játszott?

 -Különböző zenés darabokban léptem fel. Tanultunk versmondást, és színészmesterséget is Ascher Oszkártól, de én akkor a hangom miatt csak zenés produkcióban szerepeltem. Az volt a trend, hogy betanultunk egy darabot, s azzal jártuk végig az országot. Játszottam – többek közt - Az ezred lánya, a Cigánybáró, a Denevér, János vitéz. Mária főhadnagy c. előadásokban.

 -Mennyire szólt bele a hivatásos kultúrpolitika abba, hogy milyen darabokkal járják a vidéket?

 -Nem emlékszem arra, hogy felülről megszabták volna a műsorpolitikát. Mi a falusi közönségnek játszottunk, s számukra nem lehetett nagyon átnevelő célzatú darabokat játszani. A prózai társulatokat nem ismertem annyira, így nem tudom, hogy nekik milyen produkciókkal kellett járni a vidéket. A Déryné Színházban sok majdani híres színész megfordult, s olyanok is játszottak ott, akiket, mondhatni büntetésből „vezényeltek” oda.

 -A „Déryné” után miért a győri színházat választotta?

 -Egyszer Téten játszottuk a János vitézt, amiben én a Bagót énekeltem, s, Kőműves Sándor leánya, a Borika játszotta a boszorkányt. Ő szeretett volna minden áron Győrbe jönni. Megkérte az akkori igazgatót, Váradi Györgyöt, hogy jöjjön el a téti előadásra, s hallgassa meg őt a darabban. A direktor és Gulyás Sándor, a színház karmestere, kijöttek Tétre. Borikát nem szerződtették le, hozzám viszont bejöttek az öltözőbe, s megkérdezték tőlem: nem lenne-e kedvem Győrbe jönni. Azért mondtam igent a felkérésre, mert régen szerettem volna kőszínházhoz, állandó társulathoz kerülni. Döntésemet az is befolyásolta, hogy édesanyám és nagymamám Győrben éltek. Ők tárt karokkal vártak engem, s istápoltam őket, mert akkor már nagyon elesettek voltak. Azóta is abban a lakásban lakom, ahol velük éltem, s ahová édesanyám szülei akkor költöztek, amikor Nyitráról kitelepítették őket.

 -Kezdetben, Győrben milyen szerepeket kapott?

 - Először Huszka Jenő Bob herceg operettjében kaptam meg Lancaster szerepét. Később bonviván szerepkörben is játszottam, s a magasabb hangokat transzponáltam. Tehát győri pályafutásom elején csak zenés művekben léptem fel. Győrre már jellemző volt az, amit a kultúrpolitika iránymutatásáról kérdezett a Déryné Színházzal kapcsolatban. Elég sok orosz darabot játszottunk, így Miljutyinnak szinte az összes operettjét. Dunajevszkij műveket is színre vittünk. Később Váradi „felfedezett” a próza számára is. Nagyon sok prózai szerepet játszottam, még görög drámák előadásában is kaptam feladatokat. Az operettben amúgy is elég sok szöveg van, jól kellett tudni beszélni, s emellett énekelni. Elég nehéz azt megtanulni, hogy természetesen, szépen beszéljünk a színpadon, de ugyanakkor, ha elkezdünk énekelni, mindjárt a helyére kerüljön, „ansatzban legyen” az a hang, mindenféle manír nélkül.

 -A győri éveket megszakította egy rövid debreceni „intermezzo”. Összeveszett a színház vezetőségével?

 -Nem erről volt szó. Lejöttek Debrecenből, s megnéztek egy előadásban. Utána magasabb fizetést ajánlottak és operalehetőséget. Akkor már szerettem volna operát énekelni, de Győrben még akkor nem játszottak operaelőadásokat. A cívis városban az évadnyitó előadás akkor a Bánk bán volt. Megkértem a vezetőséget, én is szerepelhessek benne. Meghallgattak Endre király szólamában, s megkaptam a szerepet. Később bekerültem a Traviatába és a Lakmébe is. Akkor még kisebb bariton szerepeket osztottak rám, hiszen volt egy színházi hierarchia, egy rangsor, s sokáig ugyanaz a helyi énekes vitte a bariton prímet. Prózai szerepeket is kaptam, így játszottam az Antonius és Cleopátrában, és Csurka István Az idő vasfoga c. darabjában Kenézt alakítottam. Mikor Győrben felépült az új színház, visszajöttem a kisalföldi megyeszékhelyre, ahol azóta a társulat magánénekese vagyok. Minden évben volt egy operabemutató, s Győrben a nagy baritonszerepek közül, csak a Simon Boccanegra címszerepének eléneklésére nem volt lehetőségem, viszont olyan szerencsém volt, hogy 2002-ben Szegedre engem hívtak le ennek a Verdi-hősnek a megformálására. Egyedül a Falstaff maradt ki a repertoáromból. Régebben a Parasztbecsület - Bajazzók „operapárosban” mindkét nagy baritonszerepet elénekeltem egy este alatt. Lehet, hogy ma is képes lennék rá, de 73 évesen féltem az egészségemet. Hangilag kétségtelen, hogy intakt vagyok, de már a test, a fizikum nem ugyanaz, mint régen volt. Nem szégyellem: éneklés közben gyakrabban veszek levegőt, de mindig ott, ahol ezt a prozódia megengedi.

 -Sok művész panaszkodik arra, hogy a televízió kiszorította a színházat. Csak azok a színészek ismertek, akik filmekben is szerepelnek. Azt is tudjuk: Magyarország főváros-centrikus. Némi túlzással azt is mondhatom: aki nem budapesti színész, arról hallgat az országos média. Ez nem zavarja?

 -Nem különösen. A szakma azért tudja, hogy ki vagyok. Amikor azt hittem, hogy az Operaházban elfelejtkeztek rólam, kiderült: szó sincs róla; beszélnek rólam, s vendégként szerepeket is adnak nekem. Jól érzem magam Győrben, és nekem ez a fontos. Nem hiszem, hogy a boldogsághoz az kell, hogy a médiában állandóan a csúcson legyünk. Egyeseknek a hiúságát kielégíteti az, hogy mindig róluk beszélnek, de ez rengeteg megalkuvással, fáradtsággal, sokszor jellemtelenséggel is jár.

 -Jelenleg Tiborc szerepét alakítja Győrben és Budapesten. Miről panaszkodna korunk Tiborca?

 -A szomorú az, hogy semmi nem változott. Tiborc ugyanúgy elmondhatja a panaszait ma is, mint a dráma idejében, a XIII. században. Az emberiség technikailag sokat fejlődött, már nem kell dárdával hadakoznunk, hanem egy gombnyomással megsemmisíthetjük az ellenfeleinket, erre egyesek büszkék is lehetnek, de egyébként, mi emberek nem változtunk semmit. A kapzsiság miatt, a pénzért, a hatalomért mindenre képesek vagyunk. Ez az egész közel-keleti fenyegetés is egy hazug dolog. Nem az iszlámtól kell nekünk félni, hanem a tőkétől, a globalizációtól.

 -Tiborcot Magyarország nagyura hallgatta meg. Nem talált süket fülekre mondandója. Most lenne kinek elmondani a panaszát?

 -Jó kérdés. Egyre kevesebben vannak olyanok, kik megértenék őt. Pedig mindig, így most is aktuális az, amit Katona József Tiborc szájába ad. Színházunk helyzetére is rímel a drámai panaszáradat. A Győri Nemzeti Színházban van egy bizonyos költségvetési túllépés. Ezért itt most fejeket követelnek. Ha nekem 20 ezer forintos adóhátralékom van, azonnal fejemre csap az APEH. Tudjuk, az országot vezetők több ezer milliárdos költségvetési hiányt produkáltak. Hát ott, miért nem követelnek fejeket? Miért van az, hogy alsó szinten mindig mindenki felelős, fenn, a csúcson pedig, általában senki?

 -A sajtóban február 23-án lehetett olvasni egy közgyűlési döntéséről, amely szerint fegyelmi vizsgálat indult, Korcsmáros Györggyel, a Győri Nemzeti Színház igazgatójával szemben, akit a vizsgálat idejére felfüggesztettek állásából. A közgyűlés előtt 2 nappal társulati ülést tartottak a színházban, ahol Ön egy petíció aláírására kérte a színház tagjait. Mit tartalmazott a dokumentum?

 -Az volt benne, hogy olyan színezete van a döntésnek, mintha politikai háttere lenne. Nem azt mondtuk, hogy ez egyértelműen politikai döntés. Megtaláltuk az interneten a városi fenntartású intézmények pénzügyi helyzetére vonatkozó dokumentumokat, s kiderült, hogy 53 intézmény lépte túl a költségvetési keretet. Ebből az 53-ból, hét, az arányokat nézve, jobban, mint a színház. Tény: az ellenőrök megérkezése előtt jöttek olyan jóindulatú figyelmeztetések a jobboldalról, hogy jó lesz az igazgató úrnak egy kiváló ügyvédet keresni, mert rezeg a léc.

 -Önről sokan tudják, hogy a jobboldallal szimpatizál. Az 1994-es fiaskó után a TV-ben elkeseredett hangon szólt arról, hogy a nép visszaszavazta régi urait, elvtársait…2002-ben és 2006-ban pedig a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt rendezvényein lépett fel. A sajtó szerint sokakat meglepett, hogy szembement a fideszes többségű képviselőtestülettel…

 -1994-ben azt is elmondtam, ha fiatalabb lennék, legszívesebben elhagynám az országot, de ahogy ’56-ban nem tettem, most se fogok elmenni. Mást is mondtam volna, de elvették tőlem a mikrofont, mert annyira féltek a szerkesztők. Én nem a képviselőtestület ellen vagyok, hanem a művészetért állok ki. Úgy érzem, ez a színház most annyira jó, s ez Korcsmáros 15 éves munkájának eredménye, hogy nem kéne tönkretenni. Tegyük mérlegre az erényeket és a hibákat. Ha az előbbi a súlyosabb, akkor tán nem kéne elmenni az igazgatóváltásig. Mindig elítélem, ha egy választás után a győztesek jogán eltávolítják azokat, akik jól végzik a munkájukat. Ezt a gyakorlatot a Fidesz esetében különösen nem tartanám elfogadhatónak, és nagyon bízom benne, hogy nem is erről van szó. Sok olyan levelet kapok, jobbról és balról is, melyben leírják: nagyra becsülnek a színházért való kiállásomért.

 -Korcsmáros nélkül rossz lenne a színház élete?

 -Nem biztos, hogy rossz, de más. Tapasztalatból mondom, hisz átéltem néhány igazgatóváltást: egy ilyen változásnál általában jön egy mélyrepülés – remélem ezt el tudjuk kerülni - , aztán rendeződnek a sorok, elkezdünk felfele kapaszkodni, s közben esetleg két-három szezon is „elmegy” mellettünk. A petíció aláírásakor arra is gondoltunk: jöhet olyan igazgató is, aki egy más tematikájú színházat szeretne, s ahhoz nem biztos, hogy ez a társulat kell neki. S az új teátrumot nem biztos, hogy a győri közönség befogadja. Erre is oda kell figyelni. Állítom, hogy a színház jó, s Korcsmáros kiváló szakember!

 -Igaz, hogy a február 20-ai társulati ülésen, miután Györgyfi József a színház vezetőitől a tisztességes gazdálkodást kérte számon, majdnem tettlegességre került sor? Ekkor a művész megemlítette az apartmanok ügyét. Ugyanis a színház közismerten súlyos anyagi helyzetében apartmanok harmincéves bérleti jogát megvásárolni a bükfürdői Birdland Apartmanházban több mint 23 millió forintért.

 -Ez túlzás. Györgyfinél nem azzal volt a baj, amit mondott, hanem, ahogy mondta. Ő egy szangvinikus ember, de barátságunk több évtizedes! Úgy tudom, hogy lemond majd ezekről az apartmanokról a színház, s ezzel is néhány milliót meg fogunk tudni spórolni. Ezeket nem kellett volna a színháznak megvenni, ha nincs rá pénze. Kiemelendő, hogy Magyarországon a gazdasági élet is állandóan változik. Az áfa-változástól a konvergencia-programig sok tényező okozta a hiányt. A színház hiába tervez egy évre, ha közben megváltoznak az adózási viszonyok. Tudomásunk szerint senki egyetlen egy fillért nem tett el, túlköltekezésről lehet „csak” beszélni és ez a mai, országos pénzügyi viszonyok ismeretében igencsak pozitívum!

 -A február 23-ai petíció ezt is tartalmazta: „Színház dolgozói nevében azt kérjük, a vizsgálatok időszakára, önkormányzati, gazdasági szakembert nevezzenek ki, Korcsmáros György urat állítsák vissza státuszába”. Kinek a helyére, s milyen feladatok ellátására kéne ezt a szakembert kinevezni?

 -Vagy a gazdasági igazgató helyére, vagy annak ellenőrzésére. Hiszen itt valami gazdaságilag nem ment jól. De pénzlenyúlásról nem beszélhetünk, ezt még a szigorú, mondhatnám rosszindulatú revízió sem tudta bizonyítani! A harmadik negyed évre elköltöttük az összes pénzt. Be kellett volna menni az önkormányzatba, s elmondani: elfogyott a pénzünk, s ha nem kapunk még, akkor bezárjuk a színházat.

 -Valaki azért biztos hunyó a színháznál ebben a kérdésben…

 -Úgy van. Valakinek már az első forintnál, szólni kellett volna. S nem akkor, amikor már 50 milliós túllépés van. Viszont: a művészet érdekében költekezett a színház. Korcsmárosnak, akinek egyszemélyi felelőssége van a színházzal kapcsolatban, annyit rónék fel csupán, hogy nem nézett jobban utána a gazdasági ügyeknek.

 -Nem csupán arról van szó, hogy a színészek a saját egzisztenciájukat féltik? Egy új igazgató új embereket hozhat, és elküldhet néhány régi tagot.

 -Elképzelhető, hogy ilyen színészek is vannak köztünk. A többség védi azt az erkölcsi, művészi és kulturális értéket, tőkét, melyet az elmúlt évek alatt kemény munkával felhalmozott.

 -A fegyelmi eljárást lezáró közgyűlésig, de legfeljebb kilencven napig Forgács Pétert, a színház tagját, bízta meg a városvezetés a színház igazgatói feladatainak ellátásával. Ellene van valamilyen kifogásuk a petíciót aláíróknak?

 -A felszólalásomat a legutóbbi társulati ülésen azzal kezdtem, hogy nem Forgács Péter ellen, hanem Korcsmáros György koncepciója, és az általa kialakított művészeti tevékenyég mellett emelek szót. Azt is hozzátettem: ebben az esetben - ha már így alakult a helyzet - a legjobb megoldást választották, amikor „házon belül” bíztak meg valakit az igazgatói teendők ellátásával, egy olyan embert, aki évek óta népszerű tagja a színháznak. Forgács Péter egy országosan elismert jó művész, s bízom benne, hogy mindent megtesz a színházért, és lényegében, ahogy ígérte, a korcsmárosi vonalat viszi tovább.

 -Na igen, de erre maximum 90 napja van, amiből már 20 el is telt…

 -Ebben a 90 napban én nem hiszek. Úgy gondolom, Péter nem olyan ostoba, hogy úgy vállaljon el egy ilyen iszonyúan nehéz feladatot, hogy ne kapott volna bíztatást a jövőre nézve.

 -Tehát már eldőlt, hogy Korcsmárosnak semmi esélye?

 - Háromesélyes a „mérkőzés”. A petíció átadásakor Borkai Zsolt polgármester úr úgy nyilatkozott: amennyiben Korcsmáros György tisztázza magát, még vissza is kerülhet székébe!

 -A fővárosban meg akarják kurtítani a színházaknak szánt támogatás összegét, veszélyben a Pesti Magyar Színház, s itt a győri botrány. Nem érzi úgy, hogy mostohagyerek a kultúra és a színház Magyarországon?

 -A kultúrától és a színháztól sokszor vettek már el kisebb-nagyobb összegeket. Hiszem: a színház, egy olyan organizmus, ami lélegzik, él, és a jövőben is élni fog. Ott, ahol művészeink szeretettel és hittel dolgoznak, az anyagiak fontosak, de nem a legfontosabbak. Most egy kicsit összébb kell húznunk magunkat, de bízunk benne, hogy jön egy jobb korszak is. Mindenütt van kurtítás, hiszen „elkúrták”. Fontosabb volt nekik egy választási győzelem, mint az ország állapota.

 -Közeleg március 15. Tud-e még ünnepelni a magyarság? (az interjú március 9-én készült)

 -Tud! Csak az a baj, hogy nálunk minden politikai síkra van terelve. Jelenleg minden tömegmegmozdulástól retteg a kormány, mert érzi: nem támogatják politikáját annyian, mint régebben. Ráadásul még hazudnak is, mert terrorveszélyről és antiszemita-veszélyről szónokolnak. Tudjuk, ez nem más, mint mellébeszélés, s figyelemelterelés.

Medveczky Attila