Függetlenség

Február elsején, hosszan tartó, súlyos betegség után 93 éves korában elhunyt a Budai Gyermekkórház alapító igazgatója, Dr. Lukács László, nyugdíjas egyetemi docens. Szeretett betegei és rokonai február 26-án búcsúztatták a Farkasréti temetőben. 1956 novemberének első napjaiban Dr. Lukács László tanár urat bízták meg a Heine-Medin Utókezelő Kórház megszervezésével és vezetésével. Igen nehéz körülmények között, a forradalom harcaiban megsérült épületekből rövid idő alatt működő kórházat hozott létre. Most ez a kórház agóniára van ítélve. A Budai Gyermekkórházat ugyanis sikerült megmenteni a bezárástól, de műtéteket nem végezhet, ha egyetlen ágya sem marad. A gyógyító személyzet áprilisban még megkapja a fizetését, de hogy mi lesz azután, arról nincs információjuk.

Az 1950-es években ismételten előforduló Heine-Medin (gyermekparalízis) járványok nagy számban szedték áldozataikat, és eredményeztek olyan tartósan mozgássérült, illetve tartós lélegeztetési nehézségben szenvedő betegeket, akiknek az utógondozását meg kellett oldani. Itt kezdődik a kórház története. Lukács Lászlónak sikerült 1955-ben a volt menhely helyén lévő Heim Pál Gyermekkórházban 30 Heine-Medin-utókezelő ágyat kapni, amelyet gyakorlatilag csak a kórház folyosóján tudtak elhelyezni. Ez természetesen nem volt elegendő. Önálló kórház kellett a beteg gyerekek kezelésére. A forradalom idején kiürült a Rózsadombon lévő, és az ÁVH tulajdonában lévő Rákosi Mátyás Gyerekotthon. Ez az intézmény egyfajta kollégium volt a pártfunkcionáriusok gyerekei számára. Lukács ezeket a megüresedett házakat szerezte meg a beteg gyerekek számára a forradalom napjaiban. Itt nem csak jóval több ágyat tudott elhelyezni, mint a Heim Pál Gyermekkórházban, hanem egy egyedülálló ortopédiai utókezelő intézetet fejlesztett ki. Mind a bent fekvő, mind a bejáró betegek számára megoldotta a kezelést. Az esetenként felutazó gyerekek ebédet, uzsonnát kaptak. Sajnos az állam később megvonta ezt a lehetőséget. Igénybe vette a svédek és a svájci Vöröskereszt segítségét a gyógyító eszközök tekintetében. Dr. Lukács Lászlót nagy energiákat fektetve a szervezésbe, megfelelő számú orvost, gyógytornászt, nővért toborozva a László Kórház hathatós szakmai segítségével megteremtette a Heine-Medin Utókezelő Kórházat, melynek ő volt az igazgatója. A munka 226 ágyon kezdődött meg, és hozzátartozott az épületegyütteshez egy külön épület, amelyben nővérszállást létesítettek. Az intézmény döntően gyógytornán és lélegeztetésen alapuló, valamint ortopédiai műtéti kezeléseket végzett. Ez a kifejlesztett Heine-Medin Utókezelő Kórház Európában akkor a legfelszereltebbnek bizonyult. Lukács doktor további érdeme, hogy a Sabin-cseppek adásának gyors megszervezésével a járvány továbbterjedését kívánta megakadályozni. A kórházban tornaterem is volt, ahol gyógytornával próbálták elsődlegesen korrigálni a deformációkat, sőt száraz és vízi masszázst is alkalmaztak. A kórházigazgató az ágyhoz kötött betegekhez tanárokat hívott, akik bejártak a gyermekekhez és felkészítették őket a különböző vizsgákra. Kiemelendő: dr.Lukács László még szakmához is segítette a hosszan mozgáskorlátozottságra ítélteket. Pl. bőrdíszművesek jártak be oktatni a betegeket. A vezetőség arról is gondoskodott, hogy a kórházból hazaérők méretre elkészített orvosi segédeszközökkel utazhassanak haza. Az igazgató korát jóval megelőzte, amikor azért vizsgálta meg a kis pácienseket, hogy nem csípőficamosok-e. Az igazgatása alatt működő kórházban volt csecsemő-és gyermekosztály, gégészet, röntgen, műtők gipszelővel. Csak 1993-ban, jóval nyugdíjazása után kaphatta meg elismerését, a Köztársaság Kiskeresztjét.

Miután a ’60-as évek elején a Salk majd Sabin oltások rendszeressé válásával a poliomyelitis (gyermekbénulás) járványszerű megjelenése megszűnt, és az utógondozó-utókezelő munka kitűnő eredményű volt, az ott lévő betegek száma fokozatosan csökkent. Ez is lehetővé tette, hogy 1964. július elsejétől a Heine-Medin Utókezelő Kórház átminősüljön szakosított gyermekkórházzá Budai Területi Gyermekkórház néven. Ebben az időszakban ugyanis az aktuális egészségügyi kormányzat felismerte, hogy a gyermekellátás legmagasabb, kórházi-klinikai szintjén, az európai gyakorlatnak megfelelően a szakosított gyermekkórházaké a jövő. A szakosított gyermekkórházak koncentráltan tudják biztosítani mindazokat a szakmai feltételeket, amelyek a 0-18 éves korosztály számára kórházi ellátás szintjén érvényesek. Ez magyarázza, hogy a már működő Heim Pál Kórházon túl, ebben az időszakban még további három gyermekkórház létesült Budapesten. Ezek közé tartozik a Budai Területi Gyermekkórház is. Ez az új kórház 242 ággyal kezdte meg működését. A három gyermekgyógyászati osztályon kívül 50 ágyas ortopédiával, 24 ágyas gyermek gégészettel, valamint a Heine-Medin Utókezelő Kórház igényeiből maradva 42 úgynevezett légzésrehabilitációs ággyal rendelkezett. Jelenleg a kórház Budapest XII. kerületének a kivételével a teljes budai oldal, valamint öt pilisi község, összességében évente háromezer fekvő- és 150 ezer járóbeteg gyermekének az ellátását végzi. Tavaly ősszel szellőztette meg a sajtó, hogy a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő, több milliárd forintot érő kórházat az egészségügyi reform megvalósítása részeként be akarják zárni. Többek tudni vélik, hogy egy magánkézben lévő részvénytársaság, elsőként az országban, fizetős magángyermekkórházat szeretne ott működtetni. A budai gyermekkórházban a fekvő- és járóbeteg-ellátás szerkezetét 1982 és 1995 között, többnyire a kórház kezdeményezésére, jelentősen átalakították. Az ágyszámot 242-ről 130-ra csökkentették azért, hogy a fekvőbeteg-ellátás komfortosabbá váljék. (Az 1995-ös ágyszámcsökkentés, újabb 55 ágy, már csak részben az intézmény egyetértésével, nem a tényleges számszerűségek alapján történt.) A korábban néhány ezer főnyi ambuláns forgalom a kilencvenes évek elején már meghaladta az ötven-, később pedig a százezret. A korábbi néhány profil helyett fokozatosan kereken húszra emelkedett a speciális rendelések száma, az allergológiától, az audiológiától kezdve a pulmanológiáig, a szemészetig. Ezekhez két-három-féle szakképesítéssel is rendelkező orvosok, szakasszisztensek munkacsoportjainak kialakítására volt szükség. A százezres nagyságrend egészen máig tartotta magát. Megtörtént tehát az a reformlépés, amelyről manapság sokat hallhatunk, vagyis a fekvőbeteg-ellátás átrendeződése a járóbeteg-ellátás irányába. Jó tíz évvel ezelőtt felvetődött a kórház bezárásának gondolata azzal az indokkal, hogy több utcában, villaépületekben működik, ami nem gazdaságos. A szakma, az érintett lakosság, az önkormányzatok egyértelmű kiállása a szakosított gyermekkórház továbbfejlesztése mellett oda vezetett, hogy 1997–98-ban megépült a főváros legújabb, gyermekbeteg-ellátás céljára tervezett, nívódíjjal elismert színvonalon megépített új központi épülete a Bolyai utcában, amely az elmúlt közel tíz év alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Évtizedek óta a szegedi gyermekklinikán és a budai gyermekkórházban történik az összes magyar újszülött veleszületett anyagcsere- és endokrinbetegségeinek szűrése, a kiszűrt babák gondozása.

A Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet 2005. október elsejétől közhasznú társaságként működik. Az intézmény vezetője, dr. Badacsonyi Szabolcs már több alkalommal felemelte a szavát a kórház esetleges bezárása ellen. Az intézmény megmentése ügyében az ügyvezető igazgató – aki egyébként SZDSZ-es önkormányzati képviselő –, Láng Zsolt, a II. kerület fideszes polgármestere, valamint Takács Beáta, a főváros MSZP-frakcióvezetője február 14-én közös sajtótájékoztatót tartottak, ahol hangot adtak azon véleményüknek, hogy az intézménybezárásoknak nem szabadna pártideológiák alapján eldőlniük. Talán közös tiltakozásuknak köszönhető, a Budai Gyermekkórház ideiglenes megmenekülése. Ám ezzel sok minden nincs megoldva. A Budai Gyermekkórházban dolgozók például csak azt tudják biztosan, hogy az összes ágyuk harminc százalékát krónikus, hetven százalékát pedig rehabilitációs célra kell fordítaniuk a jövőben. Minden más kérdéses. A gyógyító személyzet áprilisban még megkapja a fizetését, de hogy mi lesz azután, arról nincs információjuk. Az is csak találgatás, hogy hány orvost és ápolót bocsátanak el. A szakemberek szoronganak saját jövőjük miatt, s a szülőkkel együtt a beteg gyerekekért aggódnak. Kérdéses továbbá a kórházhoz tartozó szakrendelő sorsa is. Nincs világos tájékoztatás arról sem, hová kerülnek a betegek, akiket eddig ez a kórház vett fel. Kérdéses, miként zajlanak a kivizsgálások, amelyekre már most is több száz gyermek vár, nem beszélve a beavatkozást igénylő esetekről. A Budai Gyermekkórház évente sok ezer gyermeket fogad, egyes osztályokon májusra is van előjegyzés. Az orvosok és a szülők is tanácstalanok a jövőt illetően, így címet, telefonszámot cserélnek, hogy végszükség esetén ismét megtalálhassa egymást gyógyító és páciens. A kórház tehát lassú és fájdalmas halálra van ítélve. Eközben az egészségügyi kormányzat vezetői úton-útfélen arról beszélnek: minden reform a beteg érdekében történik. Csak remélni tudjuk, hogy Dr.Lukács Lászlót nem fogja követni „teremténye” a sírba.