2007.03.30. 

Bankárdiktatúra

Megbízunk egymásban – hirdeti óriásplakátokon, tévéreklámokban az OTP szlogenje, ám a legnagyobb magyarországi kereskedelmi bank számára a bizalom, mint elvárás meglehetősen egyoldalú. A bank ugyanis igényt tart a megértésre, esetleges tévedéseinek elnézésére, de lakossági üzletfelei részéről még a legapróbb – vélt vagy valós – szabálytalanságot is hihetetlen pitiánerséggel párosult brutális agresszivitással torolja meg. Nyilvánvalóan a kényszerből banki ügyfelekké tett kisemberek eltulajdonított forintjaiból milliárdokat összeharácsoló bankvezérek – élükön Csányi Sándorral – döntése áll annak a hátterében is, hogy újabban az OTP már ezer forintnyi vélt tartozás esetén is fenyegető levelekkel kedveskedik lakossági ügyfeleinek. Olyan szolgáltatásokért követelve pénzt, amikért a banknak semmiféle munkát nem kellett végeznie.

Csányiék kisstílűségére példa annak a fiatalasszonynak az esete is, akit munkáltatója kötelezett bankkártya kiváltására, mivel csak ennek birtokában juthatott hozzá keresetéhez. A kártya kiadásakor azonnal levonták tőle az éves használati díjat, majd a munkájáért átutalt pénzösszegek részletekben történő felvételekor rájött, hogy – visszájára fordítva a régi reklámszlogent – az OTP-ben minden forint kevesebbet ér. Az automatákból történt pénzkivétel ugyanis minden alkalommal komoly százalékok levonásával járt együtt.

Más lehetőség híján a rokkantnyugdíjas férjéről és két kisgyermekéről is gondoskodó asszonynak persze el kellett tűrnie az OTP által kirótt sarcot, ám gondjait tetőzte, hogy az elmúlt év nyarán felmondott neki munkáltatója. Szerencsére rövidesen sikerült új állást találnia, ahol lehetősége volt munkabérének készpénzben történő felvételére is, így a bankkártya használatáról teljesen megfeledkezett. A kártyára nem érkezett pénz és kivétel sem történt róla, hónapokon keresztül nulla volt a pénzforgalma.

Március elején azután meghökkentő tartalmú levelet küldött ügyfelének az OTP. Az értesítés tárgya számlaszerződés felmondás volt, amit az ezer forintot alig meghaladó tartozásra hivatkozva látott indokoltnak a legnagyobb magyarországi kereskedelmi bank. A durván fenyegető hangvételű felszólítás szerint: „Sajnálattal állapítottuk meg, hogy korábbi felszólításaink ellenére sem rendezte számlatartozását, melynek tárgyhavi nyitóegyenlege a nyilvántartásunkhoz beérkezett és feldolgozott adatok szerint 1385 forint. (…) Felhívjuk figyelmét, hogy amennyiben jelen levelünk kézhezvételétől számított 15 napon belül nem rendezi tartozását, hivatkozva a lakossági forintszámla szerződésnek fedezethiányról, illetve szerződés szerint lejárt és ki nem egyenlített fizetési kötelezettségről szóló pontjára, jelen levelünket annak kézbesítésétől számított 15. napra szóló azonnali felmondásnak tekintjük és követelésünk behajtása érdekében a szükséges jogi, végrehajtási és egyéb intézkedéseket megtesszük. (…) Felhívjuk továbbá figyelmét, hogy amennyiben tartozását a megadott határidőn belül nem rendezi és a számlához kapcsolódó bankkártyáját a fenti határidőig nem adja le Bankunknál, kénytelenek vagyunk azt letiltani, melynek költsége Önt terheli.

Korábbi levelünkben már jelzetteknek megfelelően ismételten felhívjuk figyelmét arra, hogy a megjelölt tartozás megfizetésének elmulasztásának esetén – az 1996. évi CXII. törvény 130/C §-ában foglaltak feltételének fennállása esetén – adatait átadjuk a pénzügyi intézmények által működtetett központi hitelinformációs rendszernek (KHR), melynek következtében a későbbiekben – más pénzügyi intézményeknél is – korlátozottabbak lesznek hitel-, kölcsönfelvétel és bankszámlanyitási lehetőségei.”

A Csányi-féle bank által megfenyegetett kétgyermekes anya egyébként soha semmiféle kölcsönt vagy hitelt nem vett fel az OTP-től. Amikor bankkártyáján megszűnt a pénzforgalom, az körülbelül még 600 forint többletet tartalmazott. Bár a levélben többször is hivatkozik az OTP a korábbi értesítésekre és felszólításokra, ilyet a megfenyegetett ügyfél egyetlen alkalommal sem kapott.

Tehát a követelt tartozás valamiféle kezelési költség lehet, amit a nulla pénzforgalommal járó banki munka ellentételezéseként számolt fel az OTP. Méghozzá olyan visszataszító, aljas és kicsinyes módon, ami jogállami viszonyok között tűrhetetlen és vérlázító.

Elképesztő, hogy a milliárdokat eltékozló magyarországi bankrendszer havi sokmilliós jövedelemmel rendelkező irányítói micsoda kegyetlen kíméletlenséget tanúsítanak a nekik kiszolgáltatott kisemberrel szemben. Olyan hangnemet megengedve maguknak, amitől még a pártállami diktatúra kiváltságosai is tartózkodtak.

Varga Imre