vissza a főoldalra

 2007.11.09. 

Három százalék

Várkonyi Nándor Az elveszett paradicsomban leírja, milyen sorrendben omlik szét az emberi személyiség, ha narkózis mérge éri. Először a tudatos zónák esnek szét. Legelőbb az idő- és térérzékelés szűnik meg, majd jön sorban a logika, az okság, aztán az érzékelés, hallás, látás, tapintás. Majd a képzelet, az énzóna. Az éntudat megszűnése után a tudattalan rétegei következnek az automatizmusok, az ösztönök, izomműködés, bélmozgások, a légzés. Legvégül a szív áll le.

Eddig az élettan, de Várkonyit nem ez érdekli. Az ő következtetése egy negáció: egy hiány megállapítása. Sehol a lélek, azt mondja. Mikor álltak le a lelki működések? Nincs nyoma. Az orvosok nem tudják megmondani.

Mi következik ebből? Egy anyagelvű, hitetlen elme számára nyilván az, hogy nincs lélek. (Remélhetőleg azért közben érez egy kis lelkifurdalást…) A helyes következtetés viszont csak egy lehet. Ha a lelki funkciókat nem tudta megtámadni és elpusztítani a narkotikum, mint a szervezetet, akkor az ép és sértetlen maradt. Miért? Mert halhatatlan. Akkor a lélek nem anyag, és nem az anyag működése, hanem valami más. Az ember pedig, aki kétségtelenül tapasztalja magán a lélek létezését, ennek a halhatatlan és egyetemes, transzcendens (isteni) entitásnak működő eszköze. Mint a tévékészülék, amely a sugárzást képpé alakítja.

                De ha Várkonyi Nándor még azt hitte, hogy van lélek, most meggyőződhetne róla, hogy nincs. Vagy hamarosan nem lesz, ha az SZDSZ három százalékos javaslata átmegy a Parlamenten. A világnézeti szabadság lelkes élharcosai rendszeres feladatuknak tekintik a vallásos világnézet lehető legintenzívebb és állandó támadását, fojtogatását, ellehetetlenítését. Most azzal rukkoltak elő, hogy az állam ne adjon több pénzt az egyházak hitéleti tevékenységére – ideértve a nem egyházi iskolákban folyó hitoktatást is. Elvégre szekularizáció van. Az alkotmány rögzíti állam és egyház szétválasztását. Ellenben a hívek a személyi jövedelemadó eddigi egy plusz egy százaléka helyett adjanak hármat, ha akarnak, vagy valamely egyháznak, vagy civil szervezetnek.

Az ötlet jellegzetesen liberális. Más szóval ördögi. Úgy teszünk, mintha adnánk, s evvel mindent lerombolunk. Lássuk, hogyan. A keresztény egyházak hívei hetvenöt százalékukban idősebb, nyugdíjas emberek. Náluk eleve nincs három százalék, mivel nem fizetnek szja-t. A fennmaradó egynegyed hívő kereső korú – de egyáltalán nem biztos, hogy van jól fizető állása, amelyből három százalékot adhatna. Mondjuk olyan, mint Demjáné, aki csak a tavalyi évben 180 milliárd forinttal növelte jövedelmét. Azaz naponta keresett ötszázmillió forintot (kerekítve). Kétnaponta egymilliárdot.

Mifelénk Endréden a férfiak leginkább alkalmi munkákból élnek az erdészetben vagy a földeken. Esetleg feketén dolgoznak – mert nem tehetnek mást. Ha nem akarnak felfordulni a télen, úgy kell dolgozniuk, ahogy lehet: ők is megélhetési bűnözők… Mármost miből tartsuk el a papot, a hitoktatót, a templomot? Évek óta gyűjtögetjük a keserves kétmillió forintot a fűtés kialakítására, mert telente megvesz az Isten hidege. A püspökségnek se telik mindenre, a legsürgősebbet, a tetőjavítást állták. A helyi reformátusok még rosszabbul állnak, hiszen jóval kevesebben vannak. Hogy fogja bírni az a néhány tucat hívő a lelkész, a felesége és a gyerekeik költségeit, a templom tatarozását? A téesznyugdíjakból? Előbb mutassa meg Kóka, abból hogy tudna megélni.

Állam és egyház szétválasztásának fogalmának manipulálásával a szokásos liberális narkotizálás folyik. Ez ugyanis csak annyit jelent, hogy az egyház nem vesz részt az állam irányításában – de azt nem jelenti, hogy az államnak nem kutya kötelessége a legnagyobb társadalmi szervezet fenntartása, támogatása! Minden embernek alkotmányban biztosított, alapvető emberi joga a szabad vallásgyakorlás. A fizikai szabadság mellett az emberi méltóság másik alapvetése. Ettől anyagi ellehetetlenítéssel nem foszthatja meg őket az állam. A lelki élet, hitélet gyakorlásának biztosítása éppolyan kötelező állami feladat, mint az egészségügyi és öregkori nyugellátási szolidaritás biztosítása. Ha ezekből az alapvető feladatokból kivonul, államra nincs többé szükség. Akkor majd ki-ki valóban eltarthatja öregeit, gyerekeit, kórházát és templomát. Telik majd abból a horribilis mennyiségű adóból, amit addig az államnak juttatott.

A templom, a pap, a közös hitgyakorlás és hitoktatás a társadalom egészségének létfeltétele. Még akkor is, ha számszerűen csak kisebbsége gyakorolja rendszeresen közösségi formában. De éppen akkor a legfontosabb! A templomi gyökerek elvágása a nem gyakorló, de magát így-úgy mégis a hívek közé számító többség esetében járna a legsúlyosabb következményekkel.

Az ember mindenekelőtt lelki lény – még mielőtt állampolgár vagy pártszimpatizáns lenne. De ha amúgy is gyenge transzcendens gyökérzetét elszakítjuk, egyszeriben elénk támad teljes, önző lelketlenségében. A laissez-passer liberális elve szerint.

Vasvári Erika