|
 2007.11.09.
Nyílt
levél Simon Peresz államelnök úrnak és Izrael budapesti Nagykövetségének
A
Mááriv héber nyelvű izraeli napilap tudósított Simon Peresz
államelnök Tel-Aviv-ban, október 10-én a Kereskedelmi Irodák
Szervezetének éves közgyűlésén elhangzott felszólalásáról.
E szerint a súlyos pangásokat kiheverve, „manapság Izrael
precedens nélküli gazdasági eredményeket ért el – mondotta
Peresz. Az izraeli gazdaság virágzik… Manapság gyarmatok létesítése
és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmat építeni”.
Mégpedig cégbefektetésekkel, akiket „nem kötnek gúzsba korlátozások”.
„Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek
példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk
gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant,
Lengyelországot és Magyarországot”.
Az idézeteket a Magyar Nemzet október 13-i száma közölte.
A Peresz-szöveg hitelességét pár nap múlva megerősítette Büchler
András, Izrael budapesti nagykövetségének szóvivője, aki
„a szóhasználatot azonban („felvásárlás”) egyszerre
nevezte „szerencsétlennek és korrektnek”.
Izrael gazdasági-pénzügyi sikereinek örülünk. Mint
minden más, szívósan dolgozó tehetséges nép hasonló sikerének.
Külön örömmel tölthet el bennünket, hogy az ötmilliós
Izrael tiszteletre méltó eredményeiben osztoznak a több százezret
számláló, a trianoni ország és a trianonin kívüli magyar
királyság területéről kivándorolt és a zsidó államban hazára
lelt egykori honfitársaink vagy azok leszármazottai. Előre kell
bocsátanunk azt is, hogy Simon Pereszt, aki hat évtizedes közéleti
tevékenységével szerte a világban ritka és jogosan megérdemelt
tekintélyt vívott ki magának, mértéktartó, józan és
egyenes gondolkodása, cselekedetei alapján – Jichak Rabin
mellett – mint a zsidó állam és nép igen nagyra becsült államférfiját
tiszteljük mi magunk is. Amit azonban a mai eszközökkel történő
birodalom-építésről, vagyis a felvásárlás, a pénzen való
megvétel lehetőségéről mondott, néhány kérdés megfogalmazására
ösztönöz bennünket. Annál is inkább, hiszen beszédében nem
csupán egy világváros centrumát, a New-York-i Manhattant, de
mellette két európai országot is mint az izraeli cégek által
felvásárlás alatt álló országot említi. S ez bizony
szokatlan, történelmileg nézve is egyedülálló bejelentésnek
tekinthető.
Kérdéseink a következők volnának:
1.Megtudhatnánk-e, milyen stádiumban tart Magyarország
felvásárlása? Mikor és céltudatosan vagy spontán módon kezdődött-e,
s várhatóan mikor fejeződik be?
2.Megtudhatnánk-e, milyen területekre terjedt eddig és
terjed ki a jövőben ez a felvásárlás? A gazdaságon és pénzvilágon
kívül (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, bankvilág),
közvetve vagy közvetlenül, kiterjed-e a kultúra, média, közoktatás,
tudományok, egészségügy etc. területeire is?
3.Megtudhatnánk-e, hogy a kifejezés – „Magyarország
felvásárlása” – túl a gazdasági, társadalmi és szellemi
szférákon, az ország teljes intézményi és irányítási
rendszerét, a politika teljes világát is (pártok, parlament,
kormány, önkormányzatok etc.) magában foglalja-e?
4.Megtudhatnánk-e, hogy miért esett Európa államai közül
Lengyelország mellett éppen Magyarországra az izraeli felvásárlási
szándék? Vannak-e mögötte történelmi, múltbeli inspirációk?
Legfőképpen: mi a célja a totálisnak tűnő országfelvásárló
elképzeléseknek? Puszta üzlet? Katonai vagy másfajta bázis létrehozása?
Népmozgalmi, bevándorlási, illetve kitelepítési, beolvasztási
elgondolások?
5.Megtudhatnánk-e, hogy az elmúlt időszakban (s
megannyiszor korábban is) országunkat vagy annak bizonyos köreit
fasisztának, antiszemitának, rasszistának, nacionalistának
kikiáltó hazai (pl. a minap tett kormányfői kijelentések),
továbbá a zsidó világszervezetek és a világsajtó bizonyos
orgánumaiban gyakran hangoztatott hasonló nézetek netán
valamilyen összehangolt, „felvezető”, amolyan igazoló, „ürügy-adó”
akcióknak volnának nevezhetők, vagy az egybeesések csupán véletlenszerűek
lennének?
Szeretnénk minden rossz szándékú gyanakvásnak, netán
újabb vád- és rágalomözönnek elejét venni. Éppen ezért
hangoztatjuk: a Nyílt Levél aláírói demokraták és magyarok.
Olyan magyar demokraták, akik a 20. század utolsó harmadában
évtizedeken át súlyos megpróbáltatások alatt – egy
kommunista birodalom megszállását szenvedve és a szétdarabolt
népközösség sorvadását látva – igen következetesen vállalták
magukra a magyarság megmaradásának szolgálatát.
Megpróbáltunk minden lehetőséget felhasználni az ország
állami szuverenitásának visszaszerzése, biztosítása
(amennyire persze ez a különböző erőterek korlátai közepette
elérhető, megszerezhető) és a veszélyeztetett, elszakított
nemzeti kisebbségeink megmentése ügyében. Ha valakik ebben a
bonyodalmas világban szándékainkat, önmaguk helyzetéből
kiindulva, igazán ismerhetik, azok éppen a hasonlóan
szorongatott népek, köztük az izraeli állam és a zsidó népközösség
tagjai és politikusai lehetnek. Volna tehát elegendő alap a kölcsönös
megértéshez.
S ez az, ami egyben bátorít, sőt feljogosíthat bennünket,
hogy aggodalmas kérdéseinket feltegyük.
Budapest, 2007. október 30.
Tisztelettel: Az 1987-es lakiteleki találkozó szervezői:
Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF alapító elnöke,
Csoóri Sándor Kossuth- és Herder-díjas költő, a Márciusi
Cartha alapítója,
Csurka István író, a MIÉP elnöke,
Fekete Gyula író, a Százak Tanácsának elnöke,
Für Lajos történész, az Antall-kormány honvédelmi
minisztere,
Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, az Írószövetség
Választmányának tagja,
Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő, a
Nemzeti Fórum elnöke.
|
