vissza a főoldalra

 2007.11.16. 

Áttelelünk

Ha jön a hideg, bizony fűteni kell. De korán sem mindegy, hogy mivel. A fatüzelés a legolcsóbb, s a villany a legdrágább. Az sem mindegy, hol lakik az ember, hiszen a távhő díja aszerint is változik, melyik távhőszolgáltató adja a meleget. Szinte városonként különböznek a díjak, attól függően, hogy honnan és mennyiért szerzi be a szolgáltató a földgázt, és attól is, mennyire korszerű a helyi fűtési rendszer. A Pécsi Távfűtő Kft. összehasonlította a százezernél nagyobb lélekszámú városok fűtésdíját – mindenütt egy kétszobás lakás éves fűtésdíját számították ki áfa és támogatás nélkül. Ezek alapján a legolcsóbb város Győr, ahol egy évben 92 326 forintot kell fizetni, a legdrágább pedig Budapest, ahol 141 331 forintba kerül a téli meleg. Azt ígérik, hogy a fővárosiak számára olcsóbb lehet jövőre a tél, legalábbis a távfűtött lakásokban, de csak akkor, ha a főleg importból származó gáz ára nem nő jelentősen. Ez viszont az oroszoktól, illetve a gázt szolgáltató Gazprommal folytatandó tárgyalásoktól függ. Hiába mentek ki az ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet csapatok, a gazdasági kötöttség megmaradt, s ez kihat a pénztárcánkra is. Hazánkban a 2,6 millió háztartás 70 százalékát gázzal fűtik, s a fennmaradó 15 százaléknyi házban, lakásban használnak fás vagy szenes kazánt, avagy villanyt, illetve palackos gázt.

                Az évi kb. 100 000 forint igen magas összeg, ha azt vesszük figyelembe, hogy a hazai társadalmat egy elmélyülő szociális válság gyötri. Gondoljunk csak bele: tartós és mély szegényégben él 1,2 millió és a létminimum alatt 3,4 millió magyar. Itt tartunk EU-tagként egy „szociálisan érzékeny” kormány idején. Elszomorító, hogy hazánkban majdnem 60 százalékban élnek a „szükségleti fogyasztás” szintjén. Nekik annyira sérülékeny az anyagai helyzetük, hogy egy adott tényező- pl. munkahely elvesztése- könnyen a legalsó jövedelmi csoportba sorolhatja őket. Több leszakadó értelmiséginek szinte megalázó a különböző segélyekért sorban állni. A hideg idő bizony a nyugdíjasokat is megviseli. Több olyan kisnyugdíjast ismerek, akik áldják az Istent, hogy szomszédjaik fűtenek, mert így - a hideg radiátor mellett - pulóverben, két paplan alatt aludva a kinti mínusz 10 fokig bírják a telet. Ennyit ér 30-40 év munkája…A hazánkban élő 3,3 millió nyugdíjas több, mint kétharmadának 50 ezer forint alatt van a nyugdíja. Jövőre pedig a nyugdíjba vonulók 8-10 százalékkal alacsonyabb ellátásra számíthatnak, azaz a teljes 13. havi nyugdíjnak megfelelő összeggel kapnak kevesebbet, mint azok, akik még az idén mehetnek nyugdíjba. A Gyurcsány-kabinet pont akkor csökkentette a nyugdíjakat, amikor jelentősen emelték a gáz, az élelmiszerek, a gyógyszerek árát. Ide kívánkozik: a megnövekedett gabonaárak miatt a malomipar is emeli a liszt árát, így a pékségek is kénytelenek emelni. A nagycsaládosok pedig még szorultabb helyzetben vannak, hiszen egy gondos szülő megpróbál mindent megtenni azért, hogy gyermeke ne dideregjen a téli hónapokban. A szülők – ha megtehetik – két, három munkát is bevállalnak, no nem egy új autóért, hanem, hogy gyermekei minél kevesebbet nélkülözzenek. Mindeközben a szocialista kormányzat megszüntette a családi adókedvezményt, s egészségügyi hozzájárulást fizettetnek az inaktív édesanyákkal. A sajtó előtt bemutatják küzdelmüket a gyermekszegénység ellen, s elfelejtik azt, hogy a gyermek optimális esetben nem egyedül kóborol az utcán, hanem családban él. Tehát családszegénységről beszélhetünk. A fogyatékosokért sem tettek semmit. Rehabilitációról beszélni pofátlanság, mert képtelenség a növekvő 400 ezres munkanélküli tömeg mellett munkát adni 450 ezer rokkantnyugdíjasnak. Tény: a megszorítások miatt a belső fogyasztás és a kereslet visszaesett, a magyar gazdaságot egyedül 2007-ben az exportmutatók javulása mentette meg, - de azt is jól tudjuk, hogy ehhez az igazi magyar gazdaság, a kis- és középvállalkozók érdemben semmit sem tudtak hozzátenni. A nemzetközi nagyvállalatoknak az exportteljesítménye az, ami ilyen szempontból megmenti a magyar gazdaságot. Ha ez nem lenne, vagy szerényebb lenne, akkor olyan recesszióban lenne az ország, mint a kis- és középvállalkozói gazdaság. A két és fél év megszorításának az eredménye, hogy magyar családok millióinak a szociális biztonsága veszett el, és reményük sincs arra, hogy középtávon valami más perspektívát lássanak maguk előtt. Kérdés: A nélkülözők, a napról-napra élők Tiborcként meddig fogják tűrni békésen jobbágy sorsukat? Tiborc legalább tudott kinek panaszkodni…Könnyű helyzetben volt: magyar volt a király és helyettese is. Egyik Árpád, a másik Bor véréből származott.

 Medveczky Attila