| 
               2007.11.25. Hamiskártyások
              tisztessége Szúrós
              tekintetű, szigorú ember benyomását keltő bíró néz le ránk
              a kormány által megrendelt óriásplakátokról. Kezében
              nyugta, szájában síp és mellette a felirat: „Mindig adj, és
              mindig kérj!” 
              
               Ennek
              a plakátnak a közterületeken való elhelyezése is része annak
              az akciósorozatnak, amivel a kormány ösztönözni kívánja a
              tisztességes üzleti magatartást és az adók maradéktalan
              befizetését. Ez eddig rendben is lenne, ha nem maguk a megrendelők
              – a kormány tagjai, élükön a miniszterelnökkel – mutattak
              volna nagyon rossz példát a társadalomnak. Milyen alapon kér például
              tisztességes üzleti magatartást a magyar állampolgároktól az
              a Gyurcsány Ferenc, aki érdemi ellenszolgáltatás nélkül lett
              a balatonőszödi kormányüdülő egy részének tulajdonosa, lakóházának
              luxus célú felújításakor pedig bonyolult üzleti lépések
              sorozatát hajtotta végre – Fittelina Kft.-ügy – az adóelkerülés
              érdekében. A bűncselekménygyanús ügyletek sokaságában érintett
              kormányfő pénzügyminiszteréről, Veres Jánosról a közelmúltban
              derült ki, hogy a 90-es években egy számlagyártással, áfacsalással
              foglalkozó cégnek volt társtulajdonosa és ügyvezetője, az
              uniós pénzek elosztásáért felelős Bajnai Gordon pedig több
              ezer libatenyésztőt tett földönfutóvá, amikor az általa irányított
              cég nem fizette ki az átvett állatok ellenértékét. Azután
              ott van Magyar Bálint, aki a lakáshitelek szigorításáról szóló
              kormánydöntést megelőzően – miután miniszterként ismerte
              a kormányzati szándékot – nagy összegű kedvezményes kölcsönt
              vett fel palotaépítésre. Hosszasan lehetne még sorolni a
              Gyurcsány-kormány tagjainak törvénysértő és tisztességtelen
              üzelmeit, de már az említett esetek is elegendőek annak megállapításához,
              hogy semmiféle erkölcsi alapjuk nincs a tisztességes üzleti
              magatartás ösztönzésére. Hiszen az ő eltávolításuk és
              felelősségre vonásuk nélkül nem sok esélye van az üzleti
              fair play megvalósításának. Elképesztő, hogy teljességgel
              hiteltelen személyek, kétes törvényességű üzleti akciókkal
              meggazdagodott milliárdos politikusok akarják tisztességre tanítani
              a napi megélhetési gondokkal küszködő embereket.
              
               
               Varga Imre
              
               |