|
 2007.11.30.
Adventi előkészület
"Amikor
az Egyház minden évben megünnepli advent liturgiáját,
jelenvalóvá teszi a Messiás iránti vágyakozást. Egyesülve a
Megváltó első eljövetelének hosszú előkészületével, a hívek
megújítják Krisztus második eljövetelének égő vágyát."
(ld.
Jel 22, 17)
Kedves
Testvérek! Közeleg az advent, kapuban áll az Úrra, Jézus
Krisztusra való várakozás ideje, amely bűnbánati idő, de örömteli
idő is egyben: kiemelt időszaka ez annak, hogy letehetjük bűneinket,
és már az adventi időben is találkozhatunk életünk értelmével,
az Úristennel. Advent ugyanakkor az egész egyházi év kezdete
is. Vége egy óévnek és kezdete egy újnak. Befejeződés és
újrakezdés, mérlegkészítés és új reménység ideje is. Mélyedjünk
el megújulni vágyó lélekkel, mit is jelent, mit is kell hogy
jelentsen számunkra az Advent, egyénnek és közösségnek,
kezdettől a kiteljesedésig… „Advent” latinul annyit
jelent: „eljövetel”. Maga az időszak teljes nevén Adventus
Domini, az Úr eljövetele. Kettős tartalmat hordozó idő: készülődés
Krisztus első eljövetelének megünneplésére, és megújítása
Jézus Krisztus második, dicsőséges eljövetele iránti vágyakozásnak.
Nem a távoli múlt és apokaliptikus jövő ünneplése ez, hanem
miközben felidézzük az arról szóló ismereteinket, felszítjuk
a vágyat, és felkészítjük a szívet, hogy a Lélek jelenvalóvá
s örömünneppé tegye saját, közös életünkben a Megváltó
dicsőséges eljövetelét. A levegő tele van vágyakozással. A
harsonák készenlétben állnak, de most még mindent betölt a várakozás
izgalomtelt csöndje. A boldog készenlét ideje ez, a vágyakozásé,
hogy részesei lehessünk a Jelenések könyvében elénk tárt látomás
beteljesedésének: „Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem
leszáll a mennyből, Istentől. Föl van díszítve, mint a vőlegényének
feldíszített menyaszszony” (Jel 21, 2) A várakozás csendjében
kihallani a végső idők hívó szavát, amint a Lélek és a
Menyasszony, az Egyház, aki várja a Vőlegény eljövetelét, vágyakozva
szól: »Jöjj el!«. Romano Guardini így vall minderről:
„Kimondhatatlan vágyakozás van ebben a szóban. A Lélek szava
ez és a menyasszonyé. A menyasszony a teremtés, amely egykor a
kezdet kezdetén beleszületett a szeretetbe, és ráébred erre a
szeretetre. A Lélek pedig az, aki ezt a szeretetet adja.” Az
Advent Isten népének közös ünnepe. Az egész Advent lényegi
sajátossága, hogy benne az Egyház együtt vágyakozik és készül
Krisztus eljövetelének ünnepére. Közösen! Nem külön-külön.
Jézus eljövetele nem az én vagy a te ünneped, hanem az egész
Egyház közös ünnepe. Nem véletlen a támadás, a vásárlási
hajsza miatt éppen ebben az időszakban vannak sokszor leginkább
elválasztva egymástól a hívő közösségek és a nagycsaládok.
Nem ér rá senki semmilyen közös alkalomra. A családokon belül
ez ugyanúgy igaz. Olykor minden adventi lelkigyakorlat ellenére
is… Máriával együtt várjuk Jézus megszületését. Vágyunk,
hogy társai lehessünk a Mennyei Édesanyának utolsó napjaiban,
s ezért együtt készülünk Vele a Gyermek megszületésére. A
házastársak, a család számára milyen egyértelmű, hogy együtt
várják az új testvérke jöttét, és azt is, aki várva várt
vendégként érkezik a házhoz. Így kell lennie ennek az Egyházban
is. Ezt hivatottak szolgálni a Rorate-misék is, hogy élő valósággá
válhassanak számunkra is Izajás próféta szavai:
„Harmatozzatok egek onnan felülről, is ti felhők hullassátok
az igazat!” Ezek a hajnali szentmisék, a Máriával való várakozás
szentmiséi, vágyva várva az Igazra, hogy jöjjön, és egészen
betöltsön minket. A szentmisék elején ezt a vágyakozást
szeretnénk kifejezni minden alkalommal az Úr angyala ima
szavaival. A Rorate-szentmisék az adventben – a Margit körúti
ferenceseknél - idén reggel 6 órakor kezdődnek, egyrészt azért,
hogy mi is adjunk valamit magunkból: virrasztást, korán kelést,
fáradtságunkat.
Fr. Wildner Dénes és Achilles OFM
(forrás: Hírharang)
|
