|
 2007.11.30.
Újra
napirenden a vízlépcső
Szlovákia
nyomást akar gyakorolni Magyarországra, hogy az 1977-es államközi
szerződésnek megfelelően fejezze be a dunai vízlépcsőt,
vagyis építse meg Nagymarosnál a duzzasztóművet. Az illetekések
elkészültek a szlovák oldalon keletkezett károk feltérképezésével,
amit a környezetvédelmi tárca számszerűsíteni fog. Ezt követően
kétoldalú tárgyalást kezdeményeznek. „Nem vezetnek eredményre
a szakértői szintű 10 éve tartó kormányközi egyeztetések”
– állítja Gabriel Jenčík. A bősi vízlépcső kormánybiztosa
szerint a problémák többsége a hágai nemzetközi törvényszék
ítéletének eltérő értelmezésében gyökeredzik.
Magyarország
úgy gondolja, a végzés mentesítette őt a nagymarosi vízlépcső
megépítése alól és meg van győződve arról, hogy joga van
bizonyos kiváltságokra, amiért szomszédja előzetes egyeztetések
nélkül döntött az úgynevezett C variáns – a dunacsúnyi
duzzasztó és a vízi erőmű egyoldalú megépítése mellett. A
szlovák környezetvédelmi minisztérium szerint ez óriási tévedés.
A károk ugyanis Szlovákiát érték, az 1977-es szerződés be
nem tartása miatt és nem is akármilyenek. A szaktárca ezeket
hamarosan papírra veti és kormány elé terjeszti. Dušan Muňko
államtitkár szerint szégyen, hogy 8 évig szinte semmi sem történt,
ami részben a magyar pártból származó ex-környezetvédelmi
miniszter, Miklós László felelőssége.
Miklós
elutasítja a kritikát, mert a bősi vízlépcső kormánybiztosa
nem ő volt, hanem Kocinger, s ebből kifolyólag miniszterként
csak azzal tudott foglalkozni, ami a környezetvédelemet illeti.
Viszont minisztersége idején állandó kapcsolatban volt magyar
kollégáival. Miklós szerint az egyik fő probléma volt az is,
hogy miniszterkedésének ideje alatt öt magyarországi kollégáját
váltottak le, s mire az új miniszter megismerkedett volna a
problémakörrel, addigra már leváltották.
(Forrás: Pátria, felvidek.ma) |
