|
 2007.11.30.
Megbecsülni áldozatukat - a közösség feladata...
Munkácson
a Rákóczi-kastély udvarán kialakított emlékhelyen tartottak
megemlékezést november 18-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség (KMKSZ) szervezésében. A helyi magyarság és németség
a hagyományokhoz híven azon a helyen gyűlt egybe, ahonnan 63 évvel
ezelőtt hozzátartozóikat, ismerőseiket lágerbe hurcolták.
Munkácson
Gajdos Olgának, a KMKSZ helyi alapszervezete elnökének megnyitó
szavai után Kovács Miklós (felső képen), a szövetség elnöke
beszédében emlékeztetett, hogy a magyar és a német férfilakosság
elhurcolásáról döntőket nem személyes indulatok vezérelték,
hanem a birodalmi elnyomó politika, melynek célja a megfélemlítés,
a megtörés volt. Nem az áldozatul esettek voltak az intézkedés
elsőszámú célpontjai, hanem az egész magyar közösség - elődeink,
utódaink, s mi magunk is -, "hiszen a félelmet kellett elültetni,
a tartást, a nemzeti büszkeséget kellett megtörni egyszer s
mindenkorra" - mutatott rá a szónok. Mint kifejtette, a kérdés
számunkra az, képesek vagyunk-e úgy feldolgozni ezt a nemzeti
tragédiát, hogy az erősítsen, s ne gyengítsen bennünket?
"A másik fél célja az volt, hogy a magyarok féljenek,
akkor se merjenek majd felegyenesedni, amikor erre talán majd
lehetőségük lenne. Ameddig ez a félelem benne van a lelkünkben
(...), addig azt lehet mondani, hogy a gyilkosok és hóhérok, a
hideg fejjel számoló terroristák akarata érvényesül; még
azután is, hogy ők maguk már rég elporladtak" - mondta a
KMKSZ elnöke.
A
megemlékezésen jelen volt s beszédet mondott Lengyel Zoltán, a
Munkácsi Városi Tanács titkára, szólt a jelenlévőkhöz Gulácsy
Lajos nyugalmazott református püspök és Babály András római
katolikus plébános. A helyi németség nevében Kizman Zoltán
mondott beszédet.
A
több száz emlékező előtt felléptek a helyi nyugdíjasok, a
református és a római katolikus gyülekezet kórusai pedig
zsoltárokat adtak elő.
 Szolyván
az egykori gyűjtőtábor temetőjének helyén kialakított emlékparkban
szervezett megemlékezésen Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark
Bizottság vezetője köszöntötte a megjelenteket. Brenzovics László
(alsó képen), a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke mártírjainkra
emlékezve beszédében sok fájó és nehezen megválaszolható kérdést
tett fel: "Mi lett volna akkor, ha ez nem történik meg? Ha
ezek az emberek, akiknek a nevei itt olvashatók ezeken a táblákon,
családot tudtak volna alapítani, fel tudták volna nevelni a
gyerekeiket, hiszen ez a több ezer férfi a kárpátaljai magyarság
színe-virága volt, akiknek gyalázatos körülmények között
kellett elpusztulniuk. (...) Az 1944-es év sorsfordító év volt
egész Kárpátalja számára, hiszen egyszerre minden megváltozott,
tönkrement, és azokból a súlyos gondokból, amelyek akkor
keletkeztek, máig nem tudunk kivergődni. (...) Nem történt meg
teljes egészében ezeknek az embereknek a rehabilitációja,
annak ellenére, hogy nagyon fontos előrelépésnek tartom azt,
hogy a megyei tanács hatalmas többséggel elfogadott egy olyan
határozatot, mely szerint legalább itt, Kárpátalján megtörtént
a rehabilitáció."
Beregszászban
november 18-án emlékeztek meg a kárpátaljai magyar és német
férfilakosság hatvanhárom évvel ezelőtti elhurcolásáról.
Az emlékezők az 5. sz. középiskola, az egykori pénzügyőrség
épülete előtt gyülekeztek, ahonnan az 1944 novemberében kezdődő
deportálások első hulláma elindult, majd az itt elhelyezett
emléktábla megkoszorúzása után a gyászünnepség az
elhurcoltak közeli emlékművénél folytatódott. Itt Horkay Sámuel,
a KMKSZ Beregszászi Városi Szervezetének elnöke köszöntötte
az emlékezőket.
Brenzovics
László, a KMKSZ és a megyei tanács alelnöke beszédében a
44-es deportálásokról s a máig nem rendeződött rehabilitáció
kérdéséről szólt, amit a megyei tanács határozata sem old
meg. A jövőt illetően elmondta: "Jelenleg, amikor az ukrán
állam vezetése - különösen Viktor Juscsenko államelnök -
olyan nagy súlyt fektet arra, hogy az egész világon
elismertesse azt a tényt, miszerint az 1932-33-as ukrajnai éhínség
halottai a sztálini népirtás áldozatai voltak, remélem azt,
hogy mindenki egyforma mércével fog majd mérni ebben a kérdésben,
s az ukrán parlament el fogja fogadni azt a törvényt is,
amelyben rehabilitálja az 1944 őszén ártatlanul elhurcoltakat
is."
Badalóban
a helyi református templomban tartott istentiszteletet követően
a Mártírok emlékparkjában gyülekeztek a megemlékezők, ahol
elsőként Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke
méltatta a 63 évvel ezelőtt elhurcoltak emlékét. Baráth Imre
helyi lelkész áhítatban emlékezett az áldozatokról, majd
Nagy András, Badaló polgármestere szólt néhány szóban az
elhurcoltak emléke ápolásának fontosságáról. Végezetül a
gróf Gvadányi József nevét viselő helyi általános iskola növendékeinek
tolmácsolásában hangzottak el az eseményhez illő versek és
emlékdalok, majd a Szózat eléneklését követően az emlékmű
talapzatánál helyezték el a megemlékezés virágait.
(Forrás: Kárpátalja)
|
