|
 2007.10.05.
Elhunyt
Sellei Zoltán
A
MIÉP és a Magyar Út Körök nagy – márciusi és októberi -
ünnepein nem hallhatjuk többé érces bariton hangját. Ezeken a
rendezvényeken irodalmunk óriásainak műveit olyan magas művészi
fokon és mély átéléssel tolmácsolta, hogy egy-egy vers
befejezése után másodpecekig néma csönd töltötte be a
teret, és csak ezután zúgott fel az elismerést kifejező taps.
A jelenlévők lelkét nemcsak a költemények üzenete fogta meg,
hanem az az ihletett előadásmód is, ami Sellei Zoltánnak
olyannyira sajátja volt. Sellei Zoltán jóval több volt egyszerű
előadóművésznél. Tanárként is tevékenykedett, pedagógia
– magyar nyelv és irodalom szakon végzett. Általános, közép-vagy
főiskolai katedrán, vagy a pódiumon állva is tanított és
nevelt. Mindezt személyes példájával és az irodalom erejével
tette. „Rendhagyó irodalmi órát” számos iskolában
tartott, és ráébresztette fiatal hallgatóságát arra, hogy a
vers az bizony sokkal több annál, mint egy „elemezni muszáj”,
száraz tananyag. Önálló műsorai követték irodalmunk
nagyjainak évfordulóit, ezekkel az előadásaival nem csupán a
trianoni maradék országot járta be, hanem az elcsatolt területek
magyarságát is, de az Amerikában szórványban élőkhöz is
eljutott. A Püski Kiadó gondozásában, Dunakeszi Város Önkormányzata
segítségével „Tornyot raktam” címmel jelent meg CD-én és
kazettán a magyar irodalom legszebb költeményeiből összeállított
válogatása. Sellei Zoltán hitvallása szerint a versmondásnak
az esztétikai örömszerzésen kívül az a feladata, hogy nemes
eszményekre, magasabbrendű értékekre hívja fel a figyelmet,
ezért azok a versek, amiket mondott, mindig az anyanyelvről, az
édesanyáról, Istenről, a hazaszeretetről, értékőrzésről
és erkölcsi tartásról szóltak.
Dr. Petővári Ágnes
|
