vissza a főoldalra

 

 

 2007.10.05. 

Európa kulturális egységének pillére

Tizenöt éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem

 Tizenöt éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem - mondják sokan, s a közvélemény hajlamos ezt elfogadni. Ha azonban egy pillantást vetünk az 1997-ben Klotildligeten (Piliscsaba) elhelyezett emléktáblára, azon a következőket olvashatjuk: az egyetem újraalapíttatott az Úr 1992. esztendejében. Mikor is kezdődött az egyetem élete?

A középkori magyarországi egyetemalapítási kísérletek után - mint Török József egyháztörténész professzor írja - "folytatódott a küzdelem a királyi Magyarország területén a felsőfokú oktatásért, illetve a magyarföldi egyetemért a tizenhetedik század során. A Szent István király uralkodása kezdetén, az 1001-ben megszervezett Esztergom mint a magyar egyház anyja és feje kapta örökül a felállítandó egyetem gondját."

Mégsem Esztergomban, az érseki székhelyen jött létre az egyetem 1635-ben, Pázmány Péter alapításával, hanem Nagyszombatban. Ennek az volt az oka, hogy az ország jelentős része - beleértve Esztergomot is - török megszállás alatt állt, s annak idején az érsekség az északabbra fekvő Nagyszombatba menekült az iszlám hódítás elől. Pázmány Péter 1635. november 13-án, keddi napon délelőtt a Szentlelket hívó misét énekelte a nagyszombati Szent Miklós-székesegyházban, számos előkelőség jelenlétében, melynek végeztével Dobronoki György jezsuita rektornak átnyújtotta az egyetem alapító oklevelét és az alapítást megerősítő királyi okiratot. Nagyot ugorva az időben, emlékeztetnünk érdemes egy 2005-ben tartott nemzetközi konferenciára, amelynek középpontjában "az egyetem mint Európa kulturális egységének pillére" gondolat állt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyetem intézményének a huszonegyedik század Európájában is a kultúra, a tudomány és a szellemiség meghatározó pillérének kell maradnia, akárcsak a megelőző évezredben. Ehhez - tették hozzá - a katolikus egyetemeknek, köztük a Pázámány Péter Katolikus Egyetemnek, egyházi küldetésükből fakadóan különleges módon is hozzá kell járulniuk. Elsőként a teológiai fakultás nyitotta meg kapuit 1638. november 3-án. Közel harminc esztendő múlva, 1667. január 16-án a teológiai, majd bölcsészeti kar mellett harmadikként a jogi fakultás is megkezdte működését. A teológián három fokozatot lehetett szerezni, ezek: baccalaureatus, licentiatus és doctoratus. A mai egyetemi és tudományos fokozatok tulajdonképpen követik a régi mintát, illetve annak felelnek meg. Közben létrejött a szeminárium is az egyetem mellett, illetve az elengedhetetlen könyvtár és nyomda. Milyen legyen a jövő katolikus egyeteme? - több alkalommal rendeztek ezzel a kérdéssel foglalkozó kerekasztal-beszélgetést az elmúlt tizenöt évben. Egy 2004-es tanácskozáson Kránitz Mihály rektorhelyettes kifejtette: a katolikus egyetem tanárai magukénak vallják a keresztény gyökereket, és nemcsak ebben a szellemben tanítanak, hanem életpéldát is adnak diákjaiknak. Megfogalmazódott az is, a keresztény elitréteg kinevelésével ezt a szellemiséget mind szélesebb körben képviselhetik a hallgatók és végzettek a társadalomban. A Pázmány alapítású egyetemen 1769. július 17-én megalakult az orvosi kar. Ezzel zárult le az érseki egyetem korszaka, s kezdődött el a királyi egyetemé, ugyanis Mária Terézia az egyetem új tanulmányi szabályzatának (a Norma Studiorumnak) a megjelenésével egyidejűleg az egyetemet királyi rangra emelte. 1773-ban súlyos válságot élt át az intézmény: XIV. Kelemen pápa (Bourbon nyomásra) föloszlatta az univerzitást addig vezető jezsuita rendet. Nem sokkal később, 1777-ben a királynő az egyetemet Budára helyezte át, ahol 1780-ban megkezdődött az oktatás. A Nagyboldogasszony-templom mellett álló, volt jezsuita épület adott otthont az intézménynek. Az újjáalakult egyetem fennállásának tízéves évfordulóján, 2002-ben Fröhlich Ida, a bölcsészettudományi kar dékánja így foglalta össze törekvéseik lényegét: A katolikus egyetem bölcsészkarát keresztény szellemiségnek, erkölcsnek és minőségnek kell meghatároznia, csak így lehet sziget a kommercializálódás és az igénytelenség mindent elöntő áradatában. Ekkoriban két és fél ezer hallgató tanult a bölcsészet különböző területein.

A technológiai-informatikai kar professzora, akkori dékánja, Roska Tamás ekként összegezte a humán tudományokhoz képest újdonságnak számító természettudományos oktatás megjelenésének lényegét: "Az elektronika új hullámával állunk szemben. A mikroprocesszor és a távközlés - azaz a személyiszámítógép-ipar és az internet-ipar forradalma - után egy új hullám következik, amelynek meghatározói az olcsó szenzorok - érzékelők. Ezekkel hihetetlenül gazdagon tudjuk érzékelni környezetünket, s nemcsak érzékelni, hanem módosítani is. Mindez az érzékelés és beavatkozás az élő és élettelen világ kapcsolatában is megvalósul, ezt nevezik bionikának." Az egyetem történetében a Budára költözés nem jelentett végleges megtelepedést. Pozsonyi száműzetésnek nevezik azt a korszakot, amikor a budai teológiai kar - 1784-ben - Pozsonyba került. Ez a II. József-féle felvilágosodás eszmei zűrzavarával függött össze. A kar könyvtárát például kötetenként átvizsgálták, s a "maradinak" ítélt műveket, mai szóval, bezúzták. I. Ferenc király idején, 1805-ben került az egyetem Pestre, a mai Központi Szemináriumnak helyet adó egykori pálos kolostor épületébe. A későbbiekben egyre bővült az intézmény, felvette az alapító nevét. A második világháború után, 1948. június 16-án az iskolák államosítása a Pázmány Péter Tudományegyetemet is súlyosan érintette. A hittudományi kart kizárták az egyetemből (az orvosi karból önálló egyetemet hoztak létre), és Eötvös Loránd nevét vette föl az intézmény. A magyar katolikus püspöki kar Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia néven szervezte újjá a teológiai fakultást, amely - különlegességnek számított más felekezetek hasonló intézményeivel szemben - megőrizte tudományos fokozatok adásának lehetőségét. A rendszerváltás új helyzetet teremtett. Bár voltak olyanok, akik a korábbi egyetemi struktúrát szerették volna helyreállítani Pázmány Péter Tudományegyetem néven, 1992. január 30-án a püspöki kar - az Apostoli Szentszék előzetes engedélye birtokában - megalapította a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. A hittudományi kar mellett először a bölcsészettudományi kezdte meg működését Piliscsabán, a volt szovjet laktanya területén egyetemi campust építve ki. A Szentkirályi utcában található a rektorátus, s ez a jogi kar épülete, az információs-technológiai kar pedig a Práter utcai új épületben talált otthonra. Időközben a hittudományi kar a Központi Szeminárium épületéből a közeli Veres Pálné utcai otthonba költözött. Mindezek mellett létrejött a fakultás jellegű Kánonjogi Intézet, ahol posztgraduális képzés folyik.

Az új egyetem első rektora, Gál Ferenc teológus professzor a katolikus egyetem hivatásával kapcsolatban a következőket fogalmazta meg 1992-ben: "A katolikus egyetem, mint bármely más egyetem, szervesen épül az emberi társadalomba... Kutatási tevékenységei közé tartozik a súlyos kortárs problémák tanulmányozása olyan területeken, mint az emberi élet méltósága, a mindenki iránti igazságosság előmozdítása, az egyéni és a családi élet minősége, a világbéke és a politikai stabilitás keresése, a világ erőforrásainak igazságosabb elosztása és egy új gazdasági-politikai rend, amely jobban szolgálja majd az emberi közösséget nemzeti és nemzetközi szinten... Amennyiben szükséges, a katolikus egyetemnek rendelkeznie kell azzal a bátorsággal, hogy kimondjon a közgondolkozásnak kellemetlen igazságokat, és ezáltal is a közösség valódi javát védelmezze." A rektorként őt követő Erdő Péter egyházjogász professzornak, később bíboros prímás, esztergomi érseknek elévülhetetlen érdemei vannak az egyetem fejlesztésében, a hit és a tudomány elkötelezett párbeszédének magas szintű megteremtésében. Egyik beszédében hangsúlyozta: a hit és a tudomány nem két külön világ, hanem mélységesen összetartoznak. Ezért a hitnek és a tudománynak is párbeszédre, harmonikus egységre van szüksége. A katolikus egyetem az ilyen dialógus számára mindig otthont jelent.

 E. I.  

(forrás: Új Ember)