|
 2007.10.19.
"SMS-t
küldök a Jóistennek"
Ifjú
éveimtől kezdve fontos helye volt ennek az imádságnak lelki életemben.
Elkísért engem örömben és próbatételben egyaránt. Sok-sok
gondomat bíztam rá, és mindig bátorítást találtam benne -
fogalmazott öt évvel ezelőtt, a rózsafüzérről kiadott
apostoli levelében II. János Pál pápa. A gyakorló lelkipásztor
megérzésével felmérte, hogy a harmadik évezred embere számára
is jentős mondanivalója van ennek a szenteket termő imának. A
rózsafüzér apostola, a XIX. század első felében született
BoldogBartolo Longo úgy tekintette ezt az imaformát, mint édes
láncot, mely Istenhez kapcsol minket. Most, 2007-ben, a technika
világában egy hívő édesanya, amikor el akarta magyarázni a
gyermekének, hogy mi is a rózsafüzér, egyszerűen így
fogalmazott: sms-t küldök a Jóistennek! Valóban, a legkülönbözőbb
élethelyzetekben, naponta akár több tucat sms-t is küldünk
egymásnak, sokszor csupán azért, hogy tudassuk, jól vagyunk,
élünk, sikerült, amit kiterveltünk. Az Istent se hagyjuk ki a
gondolatainkból. Miközben ujjaink között a rózsafüzért
pergetjük, harmóniába kerülünk Szűz Máriával, az üdvözlégy
elmondásakor pedig, lelki szemeink előtt elvonulnak Jézus életének
örvendetes, fájdalmas és dicsőséges eseményei. Ahogyan a
negyedik rózsafüzért nevezzük, világosság, fény árad szívünkbe,
amely a legkilátástalanabb helyzetekben is képes kivezető utat
mutatni.
Aki a rózsafüzért imádkozza, nem menekülni akar a világból.
Éppen ellenkezőleg. Felismeri, hogy a hétköznapokban
tapasztalható, megannyi emberhez méltatlan, megdöbbentően
durva, kilátástalan helyzet egyáltalán nem jelent elkerülhetetlen
kényszert. Az imádkozó ember lelkierőt gyűjt, hogy felelős,
nagylelkű szeretettel tudjon közeledni a körülötte felbukkanó
negatív körülményekhez, és képes legyen átalakítani
azokat. A rózsafüzér tizedeibe belefoglalhatjuk mindazt, ami
egy személy, egy nemzet, az egyház vagy az emberiség életét
alkotja. Az egyéni gondokat éppúgy, mint a felebarát, vagy a
szívünkhöz különösen közel állók problémáit.
Egyházunk a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot
tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeiben bizalommal imádkozta.
Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került
veszedelembe, elődeink a megmenekülést a rózsafüzér erejétől
várták, utána pedig úgy köszöntötték Rózsafüzér királynőjét,
mint a szabadulás kieszközlőjét. Ott volt a rózsafüzér
Hunyadi János kardjának markolatán, mint ahogy Boldog XXIII. János
pápa is a rózsafüzért imádkozta a zsinat meghirdetése előtt.
Mi az, amit ma, Magyarországon ennek az imádságnak a hatékonyságára
bíznánk? A családok egységének ügyét, az élet védelmét,
a társadalmi békét, az új pogányságtól való szabadulást?
Bizonyára minden egyes üdvözlégyre találnánk egy-egy szándékot,
melyet most októberben még buzgóbban imádkozhatunk egymásért.
Papp Tamás
(forrás: Új Ember)
|
