|
 2007.10.19.
Bölcskei
Gusztáv püspöki jelentése
A
Tiszántúli Református Egyházkerület 2007. október 11-12-én
tartotta éves rendes közgyűlését.
Dr.
Bölcskei Gusztáv Istennek hálát adva köszöntötte a közgyűlés
résztvevőit és továbbította a Tiszáninneni, a Dunamelléki
és a Dunántúli Egyházkerületek püspökeinek áldáskívánását.
Püspöki jelentésének alapját az egyház egyetemességéről,
a Heidelbergi Káté 54-ik kérdés-felelete képezte. Mi úgy
tekintünk az anyaszentegyházra, mint arra a közösségre,
amelyet az örökkévaló Isten kezdetektől fogva egybegyűjtött
és kiválasztott, amelynek azt ígéri Isten, hogy Szentlelke és
Igéje által oltalmazza és megőrzi. A Káté felelete azzal a
személyes bizonyságtétellel zárul: "Hiszem, hogy annak én
is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok." Ez a
kiindulópontja az egyház egyetemességének és egyben ez az
egyház univerzalitásának igénye is, amely térben és időben
meghatározhatja visszatekintésünket a mögöttünk álló időszakra.
A
Tiszántúli Református Egyházkerület 2006. szeptember 21-22-én
tartott éves rendes közgyűlése óta eltelt esztendő a
"szélsőségek időszaka" - mondta Bölcskei püspök.
A történelem úgy alakította, hogy pár nappal a tavalyi közgyűlés
után,- szeptember 24-én került nyilvánosságra a hazugság-beszéd.
A szélsőségek időszakát érhettük meg minden értelemben.
A
szélsőségek időszaka ott volt az időjárásban, a politikában,
a közéletben, a hazugság-beszédben, a rendőri brutalitásban,
az októberben megsebzett ünnepben, a fagykárban, a hőségben,
de ott volt a vihar által megtépett épületekben, intézményekben
is. Ott volt a szélsőséges indulatokban, amelyek sokszor az
egyházat sem kímélték. Ezek között a külső és belső szélsőségek
között telt el ez az esztendő.
A
továbbiakban Bölcskei püspök kiemelte egyházunk és egyházkerületünk
évfordulóinak jelentőségét, amelyek mindig biztos támpontot
adnak szélsőségekkel teli világunkban. Ennek jegyében emlékezett
meg azokról, akik az egyházkerület életét máig ható szolgálatukkal
erősítették.
A
Tiszántúli Református Egyházkerület megalakulásának 450-ik
évfordulóján emlékeztünk Kálmáncsehi Sánta Márton munkásságára,
amely annak is bizonysága, hogy a XVI. és a XXI. század közötti
különbség abban rejlik, hogy akkor létezett esélyegyenlőség,
ma pedig csak beszélnek róla. Kálmáncsehi egy kicsiny zsákfaluból
egész Európát bejárta. Sorsa példázza egyrészt a magyar és
az európai egyházi műveltség együvé tartozását, másrészt
azt a Kárpát-medencei természetes egységet, amelyet hitünk
szerint a Generális Konvent a XXI. században célul tűzött ki.
1607-ben
jelent meg Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása, amely olyan
szellemi, hitbeli és kulturális kincs, melyet megbecsülni, őrizni
és átadni feladatunk ma is. Bölcskei püspök megköszönte,
hogy mindig voltak és vannak, akik ápolták és ápolják ezt az
örökséget. A püspök ez alkalomból köszöntötte Berkesi Sándor
Liszt-díjas karnagyot, az egyházkerület ének-zene igazgatóját
és kedves feleségét, Hédit. Berkesi Sándor szolgálatát 1967
óta határozza meg az az örökségőrző lelkület, amely az egész
magyar reformátusság körében ismert, az ő munkássága által.
Bölcskei püspök az egyházkerület nevében megköszönte
Berkesi Sándor szolgálatát, életét és munkáját, és ebből
az alkalomból a Református Tiszántúl kiadványai sorozat II. kötetével
ajándékozta meg Berkesi Sándort. "A zengő ige szolgálatában"
című kötet Berkesi Sándor írásainak gyűjteménye.
Az
emlékezések sorában a "kegyes", mélyhitű de Ruyter
admirális, a holland admirális következett. A Kántus az elmúlt
hetekben képviselte egyházunkat a Vlissingenben tartott ünnepi
megemlékezésen. A gályarabok megmentője, de Ruyter admirális
szimbolikus alakjává vált a holland-magyar kapcsolatoknak,
amelyek máig élő módon jelen vannak egyházunk életének számos
területen.
Ezután
a XX. század egyik legjelentősebb egyéniségére, Ravasz Lászlóra
emlékezett a közgyűlés, akinek életével és munkásságával
kapcsolatban történelmi törlesztenivalónk van. A püspök rávilágított
arra, hogy Ravasz László munkásságát érdemes újra
felfedezni és megismerni.
Bölcskei
püspök emlékeztette a közgyűlést Pap Béla karcagi református
lelkipásztorra, aki 1957-ben tűnt el és, akinek sírja máig
sem ismeretes. A megemlékezések sorát a 15 éve elindított
Református Tiszántúl című folyóirat méltatása zárta. Dr.
Kocsis Elemér püspök kezdeményezte a lap létrehozását, mely
mind a mai napig a tiszántúli reformátusságot reprezentáló,
a szélsőségeket elkerülő, mértéktartó újság maradt.
A
püspöki jelentés további részében az elmúlt esztendő
minden egyes hónapjából egy-egy fontos eseményt kiemelve Bölcskei
püspök szolgálati naplóját ismertette a közgyűlés
tagjaival.
A
jelentés végén egy perces néma felállással emlékeztünk
azokra, akik az elmúlt esztendőben tértek haza Megváltó
Urukhoz.
Dr.
Bölcskei Gusztáv püspöki jelentését egy örömteli névsor
felolvasásával zárta, melyben az egyházkerületben született
lelkészgyermekek nevét ismertette.
(forrás: raformatus.hu)
|
