|
 2007.10.19.
Dózsa
György, hol vagy?
Kezembe került a minap véletlenül a Mozgó Világ szeptemberi száma.
Ez az a folyóirat, amelyiket az alternatív időkben oly annyira
"megfegyelmezett" a hatalom, olyannyira rátelepedett,
hogy az átmeneti főszerkesztőválság után végül mindmáig
az a személy főszerkeszti, akit a JAK, a Fiatal Írók József
Attila Köre valamelyik bökverse akkoriban így jellemzett:
"Jöjjön el a szellem uralma/, Éljen P. Szűcs
Julianna!" Akinek a számára természetesen az is
mentegethető és mentegetendő volt, hogy Spíró György író(?)
úr(?) magabiztos kultúrfölénye tudatában, úgy is, mint a
tolerancia bajnoka, kijelenti: "jönnek a...mélymagyarok...a
szarból".
Hát a "Mozgó Valag" azóta sem tagadta meg önmagát.
A társadalomtudományi blokk (nevezzük így, mindjárt az első),
melyet olyan elfogulatlan "politológusok" neve fémjelez,
mint Pető Iván ,Kéri László vagy
Gábor Györg , leginkább Orbán Viktor tusnádfürdői
beszédének van szentelve. Pető Iván még írása címének is
ezt választja: O. V. osztja az észt. De lehetne persze olyan címe
is, hogy "Orbán vitéz megmondja a tutit" (hogy ne
mondjuk: a frankót), minthogy ezek a politikai ellenfél megbélyegzésére
szánt címkék vagy klisék is előkerülnek a politikai ellenfél
"jellemzésére" az SZDSZ veterán vezérének szövegében.
Amiből persze ugyanúgy nem tudunk meg semmit a politikai ellenfélről,
azonkívül, amit eddig is tudtunk, hogy az ilyet elvtársaknak és
posztelvtársaknak egyaránt kötelező gyűlölni ("ne csak
őrizd, gyűlöld is!"), mint ahogy a klasszikus példa, a
Magyar Narancs szerzőjének aranyköpete is csak a trágár lelkület
önjellemzésére jó: "Orbán Viktor a politkai gecizmus oltárán
a főalak".
Pedig akár lehetne erről higgadt hangon, valódi
politikai elemzőhöz méltóan is elmélkedni, hogy mennyiben ítéli
meg helyesen Orbán Viktor a '68-as nyugati diákmozgalmak
szellemiségét, mennyiben előfutára ez a szellemiség és
mennyiben nem a liberális individualizmusnak, az erkölcsi
relativizmusnak, a "nincsen jó és rossz, csak 'attól függ'
van" mentalitásnak. Alighanem hitelesebb lenne egy távolságtartóan
és tárgyilagosan megírt kritika, mint az ilyen, még pártkatonához
is méltatlan semmitmondó vagdalkozás. Ehelyett azonban Pető Iván
csak saját magát "hitelesíti", (ez a Tátracsúcs, ez
a hab a tortán!) egy olyan elszólással, amelyikről a
bolsevista diktatúra által megnyomorított magyar olvasónak óhatatlanul
az ávós tiszt apuka, a hasonszőrű anyuka, meg "az alma
nem esik messze a fájától" mondás jut eszébe. (Annakidején
letagadta felmenői "mesterségét", és nem is kapott
kellő publicitást, hogy a hazugsága rábizonyult, mikor az általa
beperelt Kéri Edit megnyerte a pert vele szemben.) Az ominózus
kitétel így szól: "Orbán a marxista történelemkönyvek
Dózsa Györgyéhez hasonló: korán jött bukása (eddig) szükségszerű
volt. A korszellem új típusú pártokat igényel- mondja a tüzes
trónt azért megúszó szónok."
Nem is az ebben igazán bicskanyitogató, bár ezt sem
lehet megszokni, hogy "rendszertváltott" korunkban
(ahogy Fekete Gyula mondta volt) a gyilkos kiált
"gyilkos!"-t, a tolvaj "fogd meg!"-et, és
tegyük hozzá: a bolsevista interperetációjú (-brossúra-)
marxizmus emlőin nevelkedett hegemónia- és diktatúraműködtetők
és -haszonélvezők meg az ő ivadékaik, akiknek egész családja
előjogait ennek az önkényuralomnak köszönheti, emlegetik a
marxizmust azokkal kapcsolatban, akik a marxizmusra épített totális
diktatúra tombolása idején még nem is léteztek vagy zsenge
korú gyermekek, ifjak voltak. Hanem az, ami lehetséges, hogy nem
is elszólás, de fenyegetés! (Asszociáld: "a tüzes trónt
és az apámat meg az ő derék ávós munkatársait megúszó szónok".)
Nem az első persze és valószínűleg nem is az utolsó
ijesztgetés, a teljes körű, korlátlan önkényuralmat visszakívánók
részéről, Orbán Viktornak -vagy Csurka Istvánnak-- címezve.
-Hej, azok voltak a szép idők! Mikor még "a párt ökle"
olyan hatalommal és kínzóapparátussal bírt, amitől talán még
Dózsa is megtört volna! (Lásd G. Orwell 1984-ének
101-es celláját...)
Egyébként viszont Dózsa György emlegetése az adott összefüggésben
abszolút öngól Pető Iván részéről. Mert ma már egyre többen
tudják, hogy az ötvenes évek első felének judeobolsevista
hatalomgyakorlói által Petőfihez hasonlóan kisajátított
parasztvezér, ha abban az időben feltámadt volna, vagy ma feltámadna,
ugyanúgy móresre tanítaná a komenista grófokat meg a vörös
bárókat, illetve ezek jogutódait és szellemi örököseit,
mint a maga korának arisztokrata "elnyomó osztályát".
Amelynek tagjai egyébként a "piszok nacionalista"
parasztot zsigerből gyűlölő, padláslesöprő judeobolsevistákhoz
képest (örüljünk, és köszönjük meg, hogy nem az ukrajnai
parasztság sorsát szánták nekünk?) még valódi népbarátoknak
tekinthetők...
Kiss István
|
