|
 2007.10.26.
Kukorica
az égbe, sertés a mélybe
Országos
demonstrációra készülnek a sertéstenyésztők: képtelenek a
mai takarmányköltségeket a nyomott felvásárlási árak
mellett kigazdálkodni. Alig van hízó, a húsiparosok egy része
importdisznót dolgoz fel a termelők felháborodására.
Balogh
Zsiga őrlődik. Márpedig ha Balogh Zsiga nem tudja, hogy mit
tegyen, ott nagy a baj. Egész Dévaványát ismeri, s magam
vagyok rá a tanú: őt is megsüvegelte minden szembejövő helybéli,
közlekedjék gyalog vagy járművel, legyen az közmunkás vagy a
kisváros eleje. Mindenki így ismeri, így szólítja azt az
embert, aki a sertésnek köszönheti majd’ mindenét. Most
azonban megállni látszik az 1969 től íródó hizlalótudomány.
–
Legújabban azt mondja a felvásárló, hogy csak 245 forintot képes
fizetni a hízó kilójáért – telefonál utánam. – Egy hete
még 280 volt az ár. A nagy drágaságban azt várná a
magamfajta gazdálkodó, hogy csak-csak emelnek valamit. Erre épp
az ellenkezője történik. Hát ez vicc, ezen csak nevetek kínomban.
Balogh
Zsigmond a fehér hollók egyikének számít a magángazdák között:
száz hektár saját földjén és ötven hektár bérelt területen
csak a saját állatainak termel takarmányt. Tizenhat koca
szaporulata, száznyolcvan anyabirka, tucatnyi húsmarha az állomány.
Több mint száz, formás hízósertés eszik nagy étvággyal
most is a portáján.
–
Dehogy adom én el a terményt! – tiltakozik, amikor azt kérdem
tőle, miért nem számolja a jelenlegi, kilónként ötvenforintos
piaci áron az abrakot. – Mi maradna akkor a jószágnak? Nem
vagyok én nagy igényű. Csak legalább 350 forintot fizetnének
a hízósertésért. Abbahagyjam? A családunk élete van benne.
Ha most feladom, de, mondjuk, két éve múlva jó lesz a piaca,
akkor meg verhetem a fejemet a falba… – latolgat, számol, békétlenkedik.
Közben
vetik az őszi kalászosokat. Sok a kiadás. A Rába tankja 150
ezer forintból meg sem telik. A falánk traktor két nap alatt
elduruzsol ennyit.
–
Harmincévi házasság után, éltes emberként ott tartok, hogy
megvárom az áramszolgáltató fizetési felszólítását – méltatlankodik
Zsiga gazda. – Ha ők így, hát akkor én is úgy! Most szépen,
kulturáltan, demokratikus mázba csomagolva lehetetlenítik el a
vidéket. De földet veszek, amennyit csak bírok. A kisebb
fiamnak adom át a gazdaságot. Kedve is van hozzá, meg aztán
itt, Dévaványán nem válogathat a jobbnál jobb munkahelyek között.
Eszembe
jut régi cimborám, aki fél életét állatfelvásárlással töltötte.
Vajon mit szól az én emberem történetéhez? S egyáltalán: mi
lehet ennek az árkülönbségnek a vége?
–
Megmondom én neked, de csak neked, nyíltan – válaszolja
mobiltelefonon. – Az lesz, ami a tejjel történt. Addig apadt a
tehenek száma, mígnem tejhiány lett, emelkedő árakkal. A
jelenlegi négymilliónyi sertés előbb kétmillióra csökken,
aztán lesz majd ára a hízónak. Csakhogy ebbe a megfeleződésbe
nagyon sok kisüzem és kisember belerokkan.
A
fentebbi gondolatmenetet nem cáfolja Sákán Antal sem. A Magyar
Sertéstartók Szövetségének elnöke szerint a hazai sertéságazatban
nagyon nagy változások játszódtak le az utóbbi másfél évtizedben.
Jelenleg a termelők 4,5 százaléka uralja a sertéspiac hetven
százalékát. Nem ritka az évi száz-kétszázezer hízót előállító
vállalkozás sem. (Balogh Zsiga a maga pár száz röfijével
aligha tartozik közéjük.)
–
Az élelmiszerek húszszázalékos áfája a sertéshúspiacot
jellemző feketekereskedelem melegágya – állítja Sákán. –
Az unió tagállamainak legtöbbjében az áfa csupán hat-hét százalék.
Már csak ezért a különbségért is megéri kockáztatni.
–
Becslése szerint milyen arányú a sertéshús hazai piacán a
feketekereskedelem?
–
A sertésgazdaság egészében országosan harminc-negyven százalékra
becsülöm, Budapesten pedig hatvan százalékra teszem a számla
nélküli feketegazdaság arányát – hangzik a dermesztő
felelet. – A világon nincs annyi ellenőr, aki képes lenne a több
száz magyar kisvágóhíd ténykedését és az ezerszámra hazánkba
özönlő uniós hűtőkamionok tartalmát megvizsgálni. Tovább
inkább nem is részletezném a témát – tér ki az esetleges
korrupciót tudakoló kérdésem elől Sákán Antal.
Tüntetnek a sertéstartók
A
Magyar Sertéstartók Szövetségének eredménytelen tárgyalásai
után a szervezet tüntetett a Kapuvári Húsüzem előtt, ahol többek
között a külföldi sertések feldolgozása ellen tiltakoztak.
Az eseményt követően múlt hét pénteken adta ki közleményét
a MOSZ Sertéstenyésztők Országos Választmánya. Csak a sertéstartók
összefogása kényszerítheti ki a változásokat. A MOSZ felvállalja
az országos tüntetés szervezését, várja minden sertéstartásban
érdekelt gazdálkodó csatlakozását. A demonstrációt szervező
bizottság 2007. október 17-én megkezdi munkáját, a termelők
országos akciókban adnak hangot elégedetlenségüknek.
T. Dögei Imre
(forrás: Szabad Föld)
|
