|
 2007.09.14.
Rombolás
és újjáépítés
Dr.
Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF első elnöke
1941-ben született Budapesten. 1959-65 között a dabasi járási
művelődési házban dolgozik. 1969-ben tanári oklevelet szerez
az ELTE bölcsészkarán . 1971-81: a Művelődésügyi
Minisztérium osztályvezetője, majd a Kulturális Minisztérium
főosztályvezetője. 1981-83: a Petőfi Irodalmi Múzeum mb.
igazgatója. 1987: az MDF alapító tagja. 1988-ban kizárják az
MSZMP-ből. 1988. július 1-jétől a szegedi Juhász Gyula Tanárképző
Főiskola magyar irodalom tanszékének docense ,majd főiskolai
tanára. 1988-90: az MDF elnökségi tagja, ügyvezető elnöke.
1990-ben kilép az MDF-ből. 1988-92: a Hitel főszerkesztője.
1999-2002-ig a Bocskai István Szabadegyetem előadója. 2001-ben
Kölcsey-díjas. A Szegedi Egyetem tanára. Főbb művei: Saját
út (1988), Kizárt a párt (1989), Elhervadt forradalom (1994),
Ady Endre sorsköltészete (1998), Két nemzedék (2000).
-Az egyik liberális hetilap augusztus 12-ei számában
felteszik a kérdést: Antall ügy: miért most? Majd idézik az
EchoTv-ben a professzor úr szájából elhangzottakat, s arra következtetnek,
hogy ön kijelentéseivel Orbán szekerét tolja. Más újságban
is olvastam : az MDF-et akarja gyengíteni, hogy Orbán
megszerezze Dávid Ibolya szavazóit. Van ennek valami alapja?
-Semmi. Kétségtelen: 2002 után átértékeltem a Fideszről
alkotott véleményemet. Mindig azt hangsúlyoztam: a parlament többpártrendszerre
épül, s nem értettem egyet azzal a törekvéssel, hogy a Fidesz
gyűjtő pártként magához kössön minden ún. konzervatív,
vagy polgári politikai erőt, s így gyakorlatilag egy kétpártrendszeres
helyzet álljon elő. Azért értékeltem át véleményemet, mert
a Fidesz-kormány idején volt néhány olyan törekvés – pl. a
családpolitikára, a határon túl élő magyarok ügyére, s a
Széchenyi-tervre gondolok – amik jók voltak, csak négy év
alatt nem teljesülhettek ki. Az utóbbi időben nyilvánvalóvá
vált , hogy a Fidesz-MPSZ kikerülhetetlen a magyar politikai életben.
Nem lenne jó, ha előfordulna, ha ez az iszonyatos, majd’
minden intézkedésében züllesztő kormány megmaradjon, akár
1-2 %-os győzelemmel is. Ehhez pedig arra van szükség, hogy
egyelőre az ellenzéki erők erre koncentráljanak. Ebben az ország
számára nagyon veszélyes helyzetben azt, hogy a következő
országgyűlési választáson sok ellenzéki párt induljon el,
nem tartanám szerencsésnek.
-Antallal
kapcsolatos ellenérzéseit ki tudta fejteni a sajtóban a
’90-esek évek elején is? Vagy akkor nem volt célszerű…
-Antall József még élt, amikor Püski Sándor kérésére
elkezdtem írni az Elhervadt forradalom c. kis dolgozatomat. Amire
megjelent a könyv, Antall már meghalt. Egyébként már 1989-től
egészen addig, míg ki nem léptem a pártból, minden alkalommal
elmondtam a véleményemet bizonyos kérdésekről Antall József
jelenlétében.
-Mely kérdésekről?
-Főleg a mezőgazdaság, az ipar és a sajtó témakörében
fogalmaztam meg álláspontomat. Nem voltam egyedüli kezdeményező.
A sajtót érintően Csurka Istvánnal együtt mondtuk, hogy mit kéne
tenni pl. a Magyar Nemzet ügyében. Az ipar ügyében nagyon határozottan
kértem, hogy az ipari miniszter legalább öt alkalmatlan nagyvállalati
vezetőt küldjön el. Ez már egy jelzés lett volna arra nézve,
hogy átalakítják az ipart, s nem a privatizáció az egyetlen
út. Erre határozott „nem”-et kaptam Bod Péter Ákostól és
Antall Józseftől. A mezőgazdaság ügyében Csoóri Sándorral
együtt kimondtuk, hogy a tsz-eknek nem szabad ésszerűtlenül
nekimenni, mert ezek a szövetkezetek munkaadók és munkát
teremtenek. Tehát egy lassúbb, kiegyensúlyozottabb, de határozott
utat kellett volna választani a mezőgazdaság átalakítására.
Ezzel szemben azonnal szétverték és privatizálták a termelőszövetkezeteket,
melynek az lett a következménye, hogy sok volt tsz-elnök kivitt
minden értéket a szövetkezetből, és ottmaradtak az emberek
munka, tőke és föld nélkül. Majd következett a kárpótlás,
amivel kapcsolatban sokszor
megfogalmaztuk aggályainkat. Az elfogadott kárpótlási rendszer
következményeként a kis ember kapott egy kevés kárpótlási
jegyet, s ezeket a jegyeket fillérekét felvásárolták a spekulánsok.
A szerencsétlen parasztember ottmaradt pénz nélkül, s még ha
földet kapott volna is, eszközök híján nem tudott volna mit
kezdeni vele.
-Néhányan arra
hivatkoznak, hogy ezt a kárpótlási rendszert a Kisgazdapárt
miatt kellett bevezetni. Ez igaz?
-Tudtommal nem.
Pont a Kisgazdapárttal szemben vezették be a kárpótlási törvényt.
A kisgazdáknak az volt az alaptézise, hogy nem privatizálni
kell, hanem reprivatizálni. Antall az egyik elnökségi ülésen
kijelentette: a Kisgazdapárt reprivatizációs elméletével
szembe kell létrehozni ezt a törvényt. Ugyanakkor a tsz-ek ügyében
a néhai miniszterelnök éppen a kisgazdákra hivatkozott. A koalíciót
tenné tönkre, ha a tsz-ekkel másképpen bánnánk – mondotta
volt.
-Sejtette azt, hogy
július 21-ei nyilatkozata ekkora vihart fog kavarni?
-Nem. Arra számítottam, hogy egy-két ember felháborodva válaszol,
de aláírásgyűjtésre már nem. Rám eresztettek egy falkát,
hiszen szinte az összes sajtóorgánumban megszólalt valaki –
Dávid Ibolya, Boross Péter, Herényi Károly, Debreczeni József
vagy Szabad György. Tehát egy ilyen méretű kampányra nem számítottam.
Őszintén szólva: különösen nem érdekel a dolog.
-Jelenünkben főleg abból a táborból védik Antall
politikáját, ahonnan regnálása alatt tüzeltek rá. Lehet,
hogy csak vaktölténnyel tették?
-Ezt nagyon nehéz megállapítani. Furcsa helyzet volt, hogy
Antallt, hol durván támadták, hol pedig úgy nyilatkoztak róla:
még mindig jobb, mint bárki más
az MDF-ben.
-Csurka István
miatt is támadták…
-Hogyne, folyamatosan. Támadták magát Csurkát, s azt az
Antall Józsefet, aki nem akart megszabadulni tőle.
-Több mint 12 évvel
ezelőtt írta a következőket Csurka István az Antall József
menedékház c. tanulmányában: „Antall József ma menedékhely.
Itt húzódnak meg, akik nem hittek a szemüknek, akik terméketlen
úri látszatéletük, megalkuvásaik igazolását kapták tőle,
modorától és stílusától, itt pasziánszoznak azok, akiket
felmentett a cselekvéstől, a harctól, a kiállástól az ő reálpolitikája,
a megbízhatatlanokba helyezett gavalléros bizalma, itt
merengenek a múlton, akiknek soha nem volt alkotó gondolatuk…És
néha feljönnek egy-egy csokor virággal az egykori támadók,
a mai hatalomgyakorlók…Már ők is tisztelik Antall Józsefet.”
Mit gondol, ezek a sorok a mára is érvényesek?
- Mára még érvényesebbek, hiszen a mai MDF-nek nevezett
képződmény semmi mást nem tud felmutatni, mint az egyik
oldalon az Orbán Viktorral szembeni gyűlöletét, s a másik
oldalon az ún. Antalli örökséget. Egy olyan örökségre próbál
építeni, amiről soha nem tudta megmondani, hogy pontosan mit
takar. Egy bálványt készített Antallból a mai MDF, s ennek a
bálványnak a megsértése egész létüket kérdőjelezi meg.
-Még a ’80-as évek
végén megjelent egy amerikai újságban egy nagyon komoly írás
Lakitelek és az antiszemitizmus kapcsolatáról. A ’80-as évek
végén lehetett számítani ilyen képtelen állításokra, támadásokra?
-Lehetett, mert azt a társaságot, melynek meghatározó
alakjai Pető Iván, Haraszti Miklós és Kiss János voltak, mi
ismertük korábbról is. Tudtuk róluk, hogy mit akarnak, függetlenül
attól: éppen melyik ideológiát hangoztatják. Maoistát, lukácsistát
vagy trockistát. Meglepetést az okozott, hogy már Lakitelek másnapján
Csoóri Sándor felhívott bennünket, hogy New York Times-ben
megjelent egy cikk, melyben Lakiteleket antiszemita gyülekezésnek
nevezik.
-Gondolom itthonról
súghattak…
-Hogyne, Csoóri ki is derítette, hogy ki írta itthon
a cikket. A Szabad Európa Rádióban pedig néhány nappal a találkozó
után Kasza László azt a kérdést is feltette: vajon antiszemiták
voltak-e Lakiteleken? Ezek a tények számunkra megerősítették,
hogy nem tudunk mit kezdeni Harasztiék társaságával, de azt
is, hogy az MDF-nek önálló utat kell járni, mert ezzel a
csoportosulással nem csak közös programot kidolgozni, hanem együtt
politizálni is képtelenség.
-Aczél György
tudta azt, hogy ennek a csoportnak amerikai kapcsolatai vannak? S
ha igen, elnézte nekik, hogy nem Moszkva felé tekintenek?
-Aczél mindig is őket szerette. Ha Petőéknek valami nem
tetszett, mert megintette őket az akkori hatalom, azzal zsarolták
a vezetést: leállítják a kölcsönöket. Aczél a Kádár-rezsim
alatt egyszerre mutatta magát harcos kommunistának, s tartott
kapcsolatot a Nyugattal ő maga is. Ezek a fiúk voltak az ő
kedvencei. Aczél azt akarta, hogy akármi történjék is
Magyarországon, ez a kör mindenképpen hatalomhoz jusson.
-Mi erről a Szabad
György szájából elhangzott mondatról a véleménye: „Ha nem
Antall József áll a posztján, a szovjet kivonulás nemcsak nálunk,
hanem a többi megszállt országban is jelentős és veszélyes késedelmet
szenvedhetett volna.”
-Nyilván Antallt bízták meg azzal, hogy ő jelentse be a
Varsói Szerződésből való kilépés követelményét. Valójában
egy nemzetközi megegyezésről volt szó. Naivság azt feltételezni,
hogy a szovjetek kivonulnának attól, hogy Antall, vagy más
hajdani megszállt ország politikusa azt mondja nekik: menjetek
ki!
-Térjünk vissza az időben. 1989. őszétől Antallnak
gyakorlatilag sikerült az MDF alapítói kezéből kivenni az irányítást.
Kik segítették ebben a párton belül?
-Antall főleg az elnökségen kívüli körből szervezte
ezt a társaságot. Ebben benne volt rokona, Jeszenszky Géza,
Salamon László, Kónya Imre és még sorolhatnám. Antall a hozzá
mindenképpen lojális emberekből szervezte meg a kormányt. Nézzünk
egy példát. Az MDF elnökségének két olyan tagja volt, aki
kormányra kerülés esetén a külügyi tárcát elfoglalhatta
volna: Joó Rudolf és Kiss Gy. Csaba. Antall pedig elintézte
Jeszenszkyvel, hogy ő lesz a külügyminiszter. Antall szinte az
összes döntését úgy hozta, hogy lehetőleg az MDF-en kívüli
körökre építsen. Előfordult, hogy hajdani, a rendszerváltásig
Nyugaton élő iskolatársait vonta be a munkába.
-Említettük már
Csoóri Sándor nevét. Valóban ő hozta be Antall Józsefet?
Megjegyzem e témában felkerestem őt, de kijelentette: senkinek
nem ad interjút.
-Igen, ő. Csoóri rég óta, de feltehetőleg nem jól
ismerte Antall Józsefet. Az ember ismer valakit egy egészen más
történelmi helyzetben, egészen más személyi konstellációban,
s aztán mikor ez változik: kiderül arról az emberről, nem
olyan, amilyennek megismerte. Ha Csoóri nem javasolja Antallt,
akkor soha nem lesz az MDF elnöke, s el sem küldtük volna tárgyalni
az Ellenzéki Kerekasztalhoz. Úgy gondoltuk, ha az MDF gyarapszik
egy olyan emberrel, akinek jó politikai, taktikai érzéke van, s
megfelelő családi háttérrel rendelkezik, akkor ez valamiképpen
erősíti a pártot. A paktum megkötése után, Csoóri azonnal
összehívott egy tanácskozást a Selyemgombolyítóba, s ott erőteljesen
nekiment Antall Józsefnek. Csoóri meggyőződésem szerint, jóhiszeműen
javasolta Antall Józsefet. Valakik viszont- többek között
- Csoórit
használták fel arra, hogy Antall Józsefet beerőltessék
valamelyik párt élére.
-Keveset lehet
olvasni a napi sajtóban Antall és a privatizáció kapcsolatáról…
-Antall szabad utat nyitott a privatizáció bármilyen formájának.
A mezőgazdaságot pl. az élelmiszeripar privatizációjával
fejezték le. Az tudható volt akkor is, hogyha külföldi kézbe
adják azt az élelmiszeripart, ahová beáramlik a hazai mezőgazdasági
termékek nagy része, azzal a gyakorlatilag az agráriumot
teljesen kiszolgáltatottá teszik. Tehát az Antall-kormány egy
ellenőrizetlen privatizációs folyamatot indított el, ahelyett,
hogy a spontán privatizáció következményeit igyekezett volna
korrigálni.
-Az MDF július 25-én bocsánatkérésre szólította
fel önt, mert „burkoltan az állampárt által beépített ügynöknek
titulálta” a volt miniszterelnököt. Válaszolt nekik?
-Nem válaszoltam. Semmi okom nincs rá, hogy bocsánatot kérjek.
Nem azt mondtam, hogy ügynök volt, hanem azt: küldték. Küldetést
teljesített. Erről meg vagyok győződve. Nem is tudnám bizonyítani
azt, hogy ügynöke lett volna az állampártnak. Ám azt tudjuk,
hogy nem csak az állampárt működött itt a ’80-as években,
hanem titkos szolgálatok és titkos szervezetek is. Itt nyüzsgött
nyilvánvalóan sok olyan ember, aki különféle politikai és
gazdasági szervezethez volt bekötve.
-Egyébként az ön
elnöksége idején működött valami szűrő, tehát megválogothatták
azt, hogy ki lehet az MDF tagja?
-Ilyen szűrőt nem tudtunk alkalmazni. Maradtak tehát az ajánlók.
Így az jött be a pártba, aki akart. Nem volt semmilyen
adminisztratív szervezetünk. Ezzel szemben a hivatásos
titkosszolgálatoknak eszközei voltak.
-Herényi szerint
Antall modern konzervatív pártot akart kovácsolni az MDF-ből,
míg ön és Lezsák a népi bal irányát fogadták el. Mi erről
a véleménye?
-Nekem erről az egész „balról” és „jobbról” az a
véleményem, hogy jelenünkben teljesen érvényüket vesztették.
Sajnos a mai MDF több politikusában van egy mélységes utálat
minden iránt ami népi. Legyen szó parasztról, munkásról vagy
„harmadik utas
értelmiségiről”. Az értelmiségnek azt a részét pedig,
amely a két világháború közt a népi mozgalmat hozta létre,
nem értik, nem is ismerik, nem is szívelik.
-Mit szól ahhoz a
vádhoz, hogy ön az MDF jövőjét az MSZMP-vel való összefogásban
látta?
Ez éppoly komolytalan vád volt, amennyire komoly – csak
be nem vallott –szándék volt ez éppen a szabaddemokraták részéről.
Bizonyára azt próbálják kihasználni ellenem, hogy anno az
MSZMP tagja voltam. Régebben azért is mondtam le az elnökségről,
hogy személyemen keresztül ne támadják az
akkori MDF-et.
-Végezetül egy más téma. Nemrég az egyik cikkében a
faluépítésről is írt. Hogyan lehetne ezt a jelen körülmények
közt végrehajtani?
- Szinte mindent a
nulláról kell újra kezdeni. Gyurcsányék pusztításával
szemben kell kormányt alakítani. A következő kormány programjának
a középpontjában a nagy ellátórendszerek (pl. egészségügy)
újjáépítésének és a magyar mezőgazdaság és vidékpolitika
teljes revíziójának kell állni. Ez utóbbi azt jelenti:
munkaalkalmat kell teremteni a falvakban, s ez a mezőgazdaság átalakításával
kell, hogy járjon. Tőkét kell befektetni ahhoz, hogy a
parasztember néhány hektáron legalább a család fenntartását
el tudja érni. Ehhez tőketámogatás és komoly állami
beavatkozásra van szükség. Meg kell akadályozni, hogy versenyképtelen
legyen a közép-és kisgazdaság. A termelők és a fogyasztók közti
„vonalat” meg kell változtatni. Egy olyan kereskedelmi
rendszert kéne kialakítani, ahol a kereskedők megkeresik a
hasznukat, de a tisztességes haszon kategóriáján belül.
-Hogyan lehet
megvédeni az EU-n belül a magyar termékeket?
-A csatlakozást követően
döntően a mezőgazdaság helyzete lett nehezebb. Nagyon nehéz
azokat a gátakat beépíteni, amelyek a magyar termékeket valóban
megvédhetik. De ezt is meg lehet oldani. Nem hiszek abban, hogy
az EU egy olyan szentség, amelynek minden szavát dogmaként
kellene elfogadni.
|
