vissza a főoldalra

 

 

 2007.09.14. 

Rombolás és újjáépítés

Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF első elnöke 1941-ben született Budapesten. 1959-65 között a dabasi járási művelődési házban dolgozik. 1969-ben tanári oklevelet szerez az ELTE bölcsészkarán . 1971-81: a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, majd a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. 1981-83: a Petőfi Irodalmi Múzeum mb. igazgatója. 1987: az MDF alapító tagja. 1988-ban kizárják az MSZMP-ből. 1988. július 1-jétől a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar irodalom tanszékének docense ,majd főiskolai tanára. 1988-90: az MDF elnökségi tagja, ügyvezető elnöke. 1990-ben kilép az MDF-ből. 1988-92: a Hitel főszerkesztője. 1999-2002-ig a Bocskai István Szabadegyetem előadója. 2001-ben Kölcsey-díjas. A Szegedi Egyetem tanára. Főbb művei: Saját út (1988), Kizárt a párt (1989), Elhervadt forradalom (1994), Ady Endre sorsköltészete (1998), Két nemzedék (2000).

 -Az egyik liberális hetilap augusztus 12-ei számában felteszik a kérdést: Antall ügy: miért most? Majd idézik az EchoTv-ben a professzor úr szájából elhangzottakat, s arra következtetnek, hogy ön kijelentéseivel Orbán szekerét tolja. Más újságban is olvastam : az MDF-et akarja gyengíteni, hogy Orbán megszerezze Dávid Ibolya szavazóit. Van ennek valami alapja?

 -Semmi. Kétségtelen: 2002 után átértékeltem a Fideszről alkotott véleményemet. Mindig azt hangsúlyoztam: a parlament többpártrendszerre épül, s nem értettem egyet azzal a törekvéssel, hogy a Fidesz gyűjtő pártként magához kössön minden ún. konzervatív, vagy polgári politikai erőt, s így gyakorlatilag egy kétpártrendszeres helyzet álljon elő. Azért értékeltem át véleményemet, mert a Fidesz-kormány idején volt néhány olyan törekvés – pl. a családpolitikára, a határon túl élő magyarok ügyére, s a Széchenyi-tervre gondolok – amik jók voltak, csak négy év alatt nem teljesülhettek ki. Az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált , hogy a Fidesz-MPSZ kikerülhetetlen a magyar politikai életben. Nem lenne jó, ha előfordulna, ha ez az iszonyatos, majd’ minden intézkedésében züllesztő kormány megmaradjon, akár 1-2 %-os győzelemmel is. Ehhez pedig arra van szükség, hogy egyelőre az ellenzéki erők erre koncentráljanak. Ebben az ország számára nagyon veszélyes helyzetben azt, hogy a következő országgyűlési választáson sok ellenzéki párt induljon el, nem tartanám szerencsésnek.

 -Antallal kapcsolatos ellenérzéseit ki tudta fejteni a sajtóban a ’90-esek évek elején is? Vagy akkor nem volt célszerű…

 -Antall József még élt, amikor Püski Sándor kérésére elkezdtem írni az Elhervadt forradalom c. kis dolgozatomat. Amire megjelent a könyv, Antall már meghalt. Egyébként már 1989-től egészen addig, míg ki nem léptem a pártból, minden alkalommal elmondtam a véleményemet bizonyos kérdésekről Antall József jelenlétében.

 -Mely kérdésekről?

 -Főleg a mezőgazdaság, az ipar és a sajtó témakörében fogalmaztam meg álláspontomat. Nem voltam egyedüli kezdeményező. A sajtót érintően Csurka Istvánnal együtt mondtuk, hogy mit kéne tenni pl. a Magyar Nemzet ügyében. Az ipar ügyében nagyon határozottan kértem, hogy az ipari miniszter legalább öt alkalmatlan nagyvállalati vezetőt küldjön el. Ez már egy jelzés lett volna arra nézve, hogy átalakítják az ipart, s nem a privatizáció az egyetlen út. Erre határozott „nem”-et kaptam Bod Péter Ákostól és Antall Józseftől. A mezőgazdaság ügyében Csoóri Sándorral együtt kimondtuk, hogy a tsz-eknek nem szabad ésszerűtlenül nekimenni, mert ezek a szövetkezetek munkaadók és munkát teremtenek. Tehát egy lassúbb, kiegyensúlyozottabb, de határozott utat kellett volna választani a mezőgazdaság átalakítására. Ezzel szemben azonnal szétverték és privatizálták a termelőszövetkezeteket, melynek az lett a következménye, hogy sok volt tsz-elnök kivitt minden értéket a szövetkezetből, és ottmaradtak az emberek munka, tőke és föld nélkül. Majd következett a kárpótlás, amivel kapcsolatban  sokszor megfogalmaztuk aggályainkat. Az elfogadott kárpótlási rendszer következményeként a kis ember kapott egy kevés kárpótlási jegyet, s ezeket a jegyeket fillérekét felvásárolták a spekulánsok. A szerencsétlen parasztember ottmaradt pénz nélkül, s még ha földet kapott volna is, eszközök híján nem tudott volna mit kezdeni vele.

 -Néhányan arra hivatkoznak, hogy ezt a kárpótlási rendszert a Kisgazdapárt miatt kellett bevezetni. Ez igaz?

 -Tudtommal nem. Pont a Kisgazdapárttal szemben vezették be a kárpótlási törvényt. A kisgazdáknak az volt az alaptézise, hogy nem privatizálni kell, hanem reprivatizálni. Antall az egyik elnökségi ülésen kijelentette: a Kisgazdapárt reprivatizációs elméletével szembe kell létrehozni ezt a törvényt. Ugyanakkor a tsz-ek ügyében a néhai miniszterelnök éppen a kisgazdákra hivatkozott. A koalíciót tenné tönkre, ha a tsz-ekkel másképpen bánnánk – mondotta volt.

 -Sejtette azt, hogy július 21-ei nyilatkozata ekkora vihart fog kavarni?

 -Nem. Arra számítottam, hogy egy-két ember felháborodva válaszol, de aláírásgyűjtésre már nem. Rám eresztettek egy falkát, hiszen szinte az összes sajtóorgánumban megszólalt valaki – Dávid Ibolya, Boross Péter, Herényi Károly, Debreczeni József vagy Szabad György. Tehát egy ilyen méretű kampányra nem számítottam. Őszintén szólva: különösen nem érdekel a dolog.

 -Jelenünkben főleg abból a táborból védik Antall politikáját, ahonnan regnálása alatt tüzeltek rá. Lehet, hogy csak vaktölténnyel tették?

 -Ezt nagyon nehéz megállapítani. Furcsa helyzet volt, hogy Antallt, hol durván támadták, hol pedig úgy nyilatkoztak róla: még mindig jobb, mint bárki más az MDF-ben.

 -Csurka István miatt is támadták…

 -Hogyne, folyamatosan. Támadták magát Csurkát, s azt az Antall Józsefet, aki nem akart megszabadulni tőle.

 -Több mint 12 évvel ezelőtt írta a következőket Csurka István az Antall József menedékház c. tanulmányában: „Antall József ma menedékhely. Itt húzódnak meg, akik nem hittek a szemüknek, akik terméketlen úri látszatéletük, megalkuvásaik igazolását kapták tőle, modorától és stílusától, itt pasziánszoznak azok, akiket felmentett a cselekvéstől, a harctól, a kiállástól az ő reálpolitikája, a megbízhatatlanokba helyezett gavalléros bizalma, itt merengenek a múlton, akiknek soha nem volt alkotó gondolatuk…És néha feljönnek egy-egy csokor virággal az egykori támadók, a mai hatalomgyakorlók…Már ők is tisztelik Antall Józsefet. Mit gondol, ezek a sorok a mára is érvényesek?

 - Mára még érvényesebbek, hiszen a mai MDF-nek nevezett képződmény semmi mást nem tud felmutatni, mint az egyik oldalon az Orbán Viktorral szembeni gyűlöletét, s a másik oldalon az ún. Antalli örökséget. Egy olyan örökségre próbál építeni, amiről soha nem tudta megmondani, hogy pontosan mit takar. Egy bálványt készített Antallból a mai MDF, s ennek a bálványnak a megsértése egész létüket kérdőjelezi meg.

 -Még a ’80-as évek végén megjelent egy amerikai újságban egy nagyon komoly írás Lakitelek és az antiszemitizmus kapcsolatáról. A ’80-as évek végén lehetett számítani ilyen képtelen állításokra, támadásokra?

 -Lehetett, mert azt a társaságot, melynek meghatározó alakjai Pető Iván, Haraszti Miklós és Kiss János voltak, mi ismertük korábbról is. Tudtuk róluk, hogy mit akarnak, függetlenül attól: éppen melyik ideológiát hangoztatják. Maoistát, lukácsistát vagy trockistát. Meglepetést az okozott, hogy már Lakitelek másnapján Csoóri Sándor felhívott bennünket, hogy New York Times-ben megjelent egy cikk, melyben Lakiteleket antiszemita gyülekezésnek nevezik.

 -Gondolom itthonról súghattak…

 -Hogyne, Csoóri ki is derítette, hogy ki írta itthon a cikket. A Szabad Európa Rádióban pedig néhány nappal a találkozó után Kasza László azt a kérdést is feltette: vajon antiszemiták voltak-e Lakiteleken? Ezek a tények számunkra megerősítették, hogy nem tudunk mit kezdeni Harasztiék társaságával, de azt is, hogy az MDF-nek önálló utat kell járni, mert ezzel a csoportosulással nem csak közös programot kidolgozni, hanem együtt politizálni is képtelenség.

 -Aczél György tudta azt, hogy ennek a csoportnak amerikai kapcsolatai vannak? S ha igen, elnézte nekik, hogy nem Moszkva felé tekintenek?

 -Aczél mindig is őket szerette. Ha Petőéknek valami nem tetszett, mert megintette őket az akkori hatalom, azzal zsarolták a vezetést: leállítják a kölcsönöket. Aczél a Kádár-rezsim alatt egyszerre mutatta magát harcos kommunistának, s tartott kapcsolatot a Nyugattal ő maga is. Ezek a fiúk voltak az ő kedvencei. Aczél azt akarta, hogy akármi történjék is Magyarországon, ez a kör mindenképpen hatalomhoz jusson.

 -Mi erről a Szabad György szájából elhangzott mondatról a véleménye: „Ha nem Antall József áll a posztján, a szovjet kivonulás nemcsak nálunk, hanem a többi megszállt országban is jelentős és veszélyes késedelmet szenvedhetett volna.”

 -Nyilván Antallt bízták meg azzal, hogy ő jelentse be a Varsói Szerződésből való kilépés követelményét. Valójában egy nemzetközi megegyezésről volt szó. Naivság azt feltételezni, hogy a szovjetek kivonulnának attól, hogy Antall, vagy más hajdani megszállt ország politikusa azt mondja nekik: menjetek ki!

 -Térjünk vissza az időben. 1989. őszétől Antallnak gyakorlatilag sikerült az MDF alapítói kezéből kivenni az irányítást. Kik segítették ebben a párton belül?

 -Antall főleg az elnökségen kívüli körből szervezte ezt a társaságot. Ebben benne volt rokona, Jeszenszky Géza, Salamon László, Kónya Imre és még sorolhatnám. Antall a hozzá mindenképpen lojális emberekből szervezte meg a kormányt. Nézzünk egy példát. Az MDF elnökségének két olyan tagja volt, aki kormányra kerülés esetén a külügyi tárcát elfoglalhatta volna: Joó Rudolf és Kiss Gy. Csaba. Antall pedig elintézte Jeszenszkyvel, hogy ő lesz a külügyminiszter. Antall szinte az összes döntését úgy hozta, hogy lehetőleg az MDF-en kívüli körökre építsen. Előfordult, hogy hajdani, a rendszerváltásig Nyugaton élő iskolatársait vonta be a munkába.

 -Említettük már Csoóri Sándor nevét. Valóban ő hozta be Antall Józsefet? Megjegyzem e témában felkerestem őt, de kijelentette: senkinek nem ad interjút.

 -Igen, ő. Csoóri rég óta, de feltehetőleg nem jól ismerte Antall Józsefet. Az ember ismer valakit egy egészen más történelmi helyzetben, egészen más személyi konstellációban, s aztán mikor ez változik: kiderül arról az emberről, nem olyan, amilyennek megismerte. Ha Csoóri nem javasolja Antallt, akkor soha nem lesz az MDF elnöke, s el sem küldtük volna tárgyalni az Ellenzéki Kerekasztalhoz. Úgy gondoltuk, ha az MDF gyarapszik egy olyan emberrel, akinek jó politikai, taktikai érzéke van, s megfelelő családi háttérrel rendelkezik, akkor ez valamiképpen erősíti a pártot. A paktum megkötése után, Csoóri azonnal összehívott egy tanácskozást a Selyemgombolyítóba, s ott erőteljesen nekiment Antall Józsefnek. Csoóri meggyőződésem szerint, jóhiszeműen javasolta Antall Józsefet. Valakik viszont- többek között - Csoórit használták fel arra, hogy Antall Józsefet beerőltessék valamelyik párt élére.

 -Keveset lehet olvasni a napi sajtóban Antall és a privatizáció kapcsolatáról…

 -Antall szabad utat nyitott a privatizáció bármilyen formájának. A mezőgazdaságot pl. az élelmiszeripar privatizációjával fejezték le. Az tudható volt akkor is, hogyha külföldi kézbe adják azt az élelmiszeripart, ahová beáramlik a hazai mezőgazdasági termékek nagy része, azzal a gyakorlatilag az agráriumot teljesen kiszolgáltatottá teszik. Tehát az Antall-kormány egy ellenőrizetlen privatizációs folyamatot indított el, ahelyett, hogy a spontán privatizáció következményeit igyekezett volna korrigálni.

 -Az MDF július 25-én bocsánatkérésre szólította fel önt, mert „burkoltan az állampárt által beépített ügynöknek titulálta” a volt miniszterelnököt. Válaszolt nekik?

 -Nem válaszoltam. Semmi okom nincs rá, hogy bocsánatot kérjek. Nem azt mondtam, hogy ügynök volt, hanem azt: küldték. Küldetést teljesített. Erről meg vagyok győződve. Nem is tudnám bizonyítani azt, hogy ügynöke lett volna az állampártnak. Ám azt tudjuk, hogy nem csak az állampárt működött itt a ’80-as években, hanem titkos szolgálatok és titkos szervezetek is. Itt nyüzsgött nyilvánvalóan sok olyan ember, aki különféle politikai és gazdasági szervezethez volt bekötve.

 -Egyébként az ön elnöksége idején működött valami szűrő, tehát megválogothatták azt, hogy ki lehet az MDF tagja?

 -Ilyen szűrőt nem tudtunk alkalmazni. Maradtak tehát az ajánlók. Így az jött be a pártba, aki akart. Nem volt semmilyen adminisztratív szervezetünk. Ezzel szemben a hivatásos titkosszolgálatoknak eszközei voltak.

 -Herényi szerint Antall modern konzervatív pártot akart kovácsolni az MDF-ből, míg ön és Lezsák a népi bal irányát fogadták el. Mi erről a véleménye?

 -Nekem erről az egész „balról” és „jobbról” az a véleményem, hogy jelenünkben teljesen érvényüket vesztették. Sajnos a mai MDF több politikusában van egy mélységes utálat minden iránt ami népi. Legyen szó parasztról, munkásról vagy „harmadik utas értelmiségiről”. Az értelmiségnek azt a részét pedig, amely a két világháború közt a népi mozgalmat hozta létre, nem értik, nem is ismerik, nem is szívelik.

 -Mit szól ahhoz a vádhoz, hogy ön az MDF jövőjét az MSZMP-vel való összefogásban látta?

 Ez éppoly komolytalan vád volt, amennyire komoly – csak be nem vallott –szándék volt ez éppen a szabaddemokraták részéről. Bizonyára azt próbálják kihasználni ellenem, hogy anno az MSZMP tagja voltam. Régebben azért is mondtam le az elnökségről, hogy személyemen keresztül ne támadják az akkori MDF-et.

 -Végezetül egy más téma. Nemrég az egyik cikkében a faluépítésről is írt. Hogyan lehetne ezt a jelen körülmények közt végrehajtani?

 - Szinte mindent a nulláról kell újra kezdeni. Gyurcsányék pusztításával szemben kell kormányt alakítani. A következő kormány programjának a középpontjában a nagy ellátórendszerek (pl. egészségügy) újjáépítésének és a magyar mezőgazdaság és vidékpolitika teljes revíziójának kell állni. Ez utóbbi azt jelenti: munkaalkalmat kell teremteni a falvakban, s ez a mezőgazdaság átalakításával kell, hogy járjon. Tőkét kell befektetni ahhoz, hogy a parasztember néhány hektáron legalább a család fenntartását el tudja érni. Ehhez tőketámogatás és komoly állami beavatkozásra van szükség. Meg kell akadályozni, hogy versenyképtelen legyen a közép-és kisgazdaság. A termelők és a fogyasztók közti „vonalat” meg kell változtatni. Egy olyan kereskedelmi rendszert kéne kialakítani, ahol a kereskedők megkeresik a hasznukat, de a tisztességes haszon kategóriáján belül.

 -Hogyan lehet megvédeni az EU-n belül a magyar termékeket?

 -A csatlakozást követően döntően a mezőgazdaság helyzete lett nehezebb. Nagyon nehéz azokat a gátakat beépíteni, amelyek a magyar termékeket valóban megvédhetik. De ezt is meg lehet oldani. Nem hiszek abban, hogy az EU egy olyan szentség, amelynek minden szavát dogmaként kellene elfogadni.

 Medveczky Attila