vissza a főoldalra

 2007.09.14. 

A MOL sikere az ország ….?!

Nem reklámot akarok csinálni a MOL-nak, de ez a szlogen napjában többször is elhangzik a médiumokban, rendszeresen olvasható az újságokban, azaz minden tele van vele. A MOL egy hatalmas önreklám kampányba kezdett. Olyanba, amely pontosan megegyezik a világ minden reklámhadjáratával, azaz félrevezető és hazug. Hogyan is szól a teljes szöveg?

„A MOL – csoport a világ egyik leghatékonyabb energiavállalataként több mint 40 országban kutat, termel, értékesít. A MOL sikere az ország sikere.”

Elemezzük az állításokat:

A világ egyik leghatékonyabb energiavállalata. Ez azt jelenti, hogy jelentős profitot termel. Tudjuk, 2006-ban ez több százmilliárd forint volt. Miből származik ez a profit? Elsősorban a hazai benzinárból és a hazai gázárból. 2005-ben még a MOL hozzájárult a szegény családok fűtési költségeihez a gázárkompenzációhoz adott befizetésével. Mára ez megszűnt, viszont a gázár a csillagos egekbe szökött. Tehát a MOL hatékonyságát, profitját a magyar kisember, a kisnyugdíjas, a nagycsaládos fizeti meg. Megfizetjük továbbá a benzin és a gázolaj árában is akkor, amikor állítólag az árakat a világpiachoz igazítják. Itt is van némi csúsztatás, ugyanis a MOL Oroszországból hosszú távú szerződések alapján, rögzített áron kapja az olajat, megjegyzem a gázt is. Ezekből az árakból képződő profit jelenik meg a hatékonyságban. Elfogadom ezt a magatartást, ha a magyar gazdaságban betöltött szerepe alapján, az ország legnagyobb vállalataként a haszon legalább részben a magyar államhoz kerülne, adókon és járulékokon keresztül, de a MOL nem állami vállalat, még csak nem is magyar tulajdonban van. A legnagyobb tulajdonosai, részvényesei külföldiek, elsősorban nagy bankok (Bank of New York). Ebből következően a haszon, a profit nem nálunk csapódik le, sőt kiviszik az országból.

Több mint 40 országban kutat, termel, értékesít. Ez ugyancsak egy olyan állítás, ami a hazai gazdaság szempontjából legfeljebb közömbös, de semmi esetre sem dicsekvésre méltó. Arról van ugyanis szó, hogy ha a MOL nem itthon kutat, akkor például a most felfedezett alföldi gázmező idegen kézre jut, bár a MOL-lal is oda jutott volna, de legalább a magyar munkaerőt foglalkoztatná, és legalább a hazai érdekek megjelenítője lehetett volna. Sajnos ezt kanadai cég aknázza ki, ha megindul a kitermelés. A más országokban történő kutatás hazai haszna vajmi kevés. A termelés kérdése még ennél is rosszabb, hiszen minden olyan termelő tevékenység, amely nem itthon történik, máshol jelent foglalkoztatást, beruházást. A hazai tőke ezáltal más országokba vándorol. Még ez sem volna baj, ha az így keletkezett jövedelem legalább a gáz vagy benzinárakban kompenzálódna. A más országban történő értékesítés csak akkor gond, ha ott olcsóbb a MOL terméke, mint idehaza, mert ekkor a magyar tőke kerül áttételesen külföldre, az ilyen olcsóbb termékárral támogatunk más országokat.  Ezek után vizsgáljuk meg miért is e nagy önreklám- hadjárat. A marketing egyik alaptétele, hogy a vállalatot magát csak akkor kell reklámozni, ha ezzel valami olyan mondanivalót közöl, ami később a termékreklámokkal összefüggésben megtérül. Az idei nyár gazdasági vezető híre a MOL körüli anomáliákról szólt. Nagy csinnadratta volt az OMV esetleges „ellenséges felvásárlása” körül. Állítólag az OMV meg akart a MOL-ban annyi részvényt szerezni, hogy átvehesse a hatalmat, az irányítást. Ebben az időben még Gyurcsány is megszólalt, mondván, hogy a MOL stratégiai cég, és káros volna az OMV kivásárlás. Ebben az összefüggésben csak azt nem értem, hogy akkor néhány évvel ezelőtt maga Gyurcsány miért adta el a MOL még akkor állami kézben lévő 10 százalékát, ráadásul áron alul. Az eladás másnapján a részvény árfolyama hirtelen és jelentősen megemelkedett. Ennek az eladásnak a körülményei kísértetiesen hasonlítanak az FHB mostani ripsz-ropsz eladásához. Ez is ár alatt történt, tőzsdezárás után. Egyébként, ha az OMV valóban meg akarta volna venni a MOL jelentős hányadát, tekintve, hogy az OMV állami cég, osztrák állami pénzzel ezt bármikor meg is tehette volna, és a MOL nem tudott volna védekezni. Sajnos az osztrák állam nagyobb gazdasági erővel bír, mint a magyar, bár a kormányunk állítólag, legalábbis pénzügyileg, nem szól bele az ügyletbe. A MOL az „ellenséges kivásárlás” ellen a saját részvények tőzsdei felvásárlásával védekezett. Több százmilliárd forint értékben vásárolt fel saját részvényeket. A tőzsdei cirkusz tetőpontján a Kossuth Rádióban a MOL vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy az igazgatóság a részvényesek érdekében már korábban elhatározta a részvények felvásárlását és bevonását. Arról van ugyanis szó, hogy a visszavásárolt részvény nem szavaz, arra nem kell osztalékot fizetni, és a bevonás után a megmaradó észvények árfolyama is emelkedik. Ez arra utal, hogy a tulajdonosok, a részvényesek egy jelentős csoportja talán még sincs megelégedve a MOL hatékonyságával, profittermelő képességével, ezért a jövedelmét mesterségesen is növelni kívánja. Ez egy olyan tranzakció, amely a semmisem drága alapon történik, hiszen a saját részvényvásárlás forrásokat von el a fejlesztéstől, a beruházástól, veszteségképző, így a társasági adót is csökkenti. Elgondolkodtató, hogy az OMV vásárlása és a MOL saját részvényvásárlása között van-e ezek után valós kapcsolat. Nem lehetséges, hogy az OMV, mint amely cég maga is tulajdonosa a MOL-nak, tudván a saját részvényvásárlási szándékáról egy kisebb felvásárlással a részvényárakat felverve a MOL-t a szükségesnél nagyobb kiadásra kényszerítette, és ezáltal a versenyhelyzetét rontotta. Az is felmerül, hogy ez az egész „ellenséges felvásárlás” csak egy porhintés volt, hiszen a sajátrészvényeit a MOL így is – úgy is elvásárolta volna, csak ezzel legalább indokot teremtett rá, és nem kellett nyíltan bevallani, hogy ez csak egyes részvényesek, a megmaradók, érdekében történt. Azt sem tartom kizártnak, hogy a néhány évvel ezelőtti állami részvényeladás (mely furcsán és titkosan történt), tartalmazott egy tikos megállapodást, mely szerint a MOL a részvényeket visszavásárolja egy bizonyos idő után, lehet, hogy most járt le a határidő. Azaz nem tartom lehetetlennek, hogy a MOL most azoktól a részvényesektől vásárolta vissza a papírjaikat, akik akkor jelentősen ár alatt vásároltak, s hogy az ár még nőjön egy kicsit azt az OMV a saját vásárlásával érte el.Ezek után térjünk ki a címre is. A MOL sikere az ország sikere, vagy mégsem. Az eddig elmondottak  azt vetítik előre, hogy inkább az ország kára, vesztesége. Ha csak arra gondolunk, hogy az állam mennyit ad gázárkompenzációra, és mennyit fordított a MOL a saját részvényeinek felvásárlására, akkor azt mondhatjuk, hogy ebből a pénzből több évi gázártámogatást lehetett volna adni. Ha a MOL sikere valóban az ország sikere lenne, akkor a MOL nem csak a tulajdonosok érdekeit nézné, nem csak a profitot hajszolná, vagy legalábbis a magyar társadalom számára is teremtene kézzelfogható eredményeket. Így például, valóban kutatna, de nálunk, valóban termelne, de nálunk, s ezzel magyar munkahelyeket teremtene. A most bejelentett cseh áramszolgáltató vállalattal történő üzlet sem teljesen a mi érdekeinket szolgálja. Nem látom be, mi értelme van a magyar finomító mellé települő villamos erőművet a csehekkel közösen megépíteni. Ha a MOL olyan likviditással rendelkezik, hogy milliárdokat szór el a részvényesek érdekében, akkor az erőművet is megvalósíthatja saját forrásból. Az sem világos, hogy miért csak a csehek vesznek MOL részvényt és a MOL miért nem vesz cseh áramszolgáltató részesedést? Vagy az már megint valami sötét üzlet, hiszen az az érvelés, hogy ezzel a MOL csak az OMV ellenséges kivásárlása ellen védekezik, nem állja meg a helyét. Legfeljebb annyi történhet, hogy azt a részvénymennyiséget, amelyet a MOL mégsem vonhat be, de a saját tulajdonában van, így értékesítette, sőt talán (a háttér tárgyalást és megállapodást nem ismerve) így a saját érdekeit érvényesítve, a saját tulajdonában tartja. Egy záró gondolat az ellenséges kivásárlásról: ez csak annyit jelentett volna, hogy az OMV megváltoztathatta volna a MOL vezetését, menedzsmentjét, azaz a cégen belüli hatalmi viszonyokat. Ebben a pillanatban nincs másról szó, mint a MOL vezetőinek a székükhöz való ragaszkodásáról. Mint látjuk, semmilyen ár nem volt drága ennek megtartására, csak akkor mit szólnak ehhez a mostanában utcára kerülő tanárok, orvosok, egészségügyiek. Abból az összegből, amiből a MOL vezetők a saját széküket megvédték, hány tanári, orvosi, ápolói állást lehetett volna megmenteni, fenntartani. Ha ez megtörtént volna, és netán a MOL pénzén, akkor én is azt mondanám a MOL sikere az ország sikere, de így csak azt mondhatom a MOL sikere az ország romlása.

Csurka Endre