vissza a főoldalra

 2007.09.21. 

Boszporusz felett a híd

(Tolvaly Ferenc filmje)

Az El Camino és a Tibetben a lélek után a Boszporusz felett a híd Tolvaly Ferenc harmadik filmje. A Boszporusz felett a híd egyszerre jelent meg regény alakban és DVD-én is, filmváltozatát pedig az art mozikban  szeptember 6-ától vetítik. Ez a mű előző két munkájának szerves folytatása, ugyanis arról a fizikailag nehéz, testi gyötrődést, ugyanakkor lelki megtisztulást, felülemelkedést, önmaga jobb, alaposabb megismerését hozó útjáról számol be, amin meglátogatja Marokkó különböző városait és az iszlám más országokban található szent helyeit, miközben belső világának mélyébe is leszáll. Ahogyan saját maga fogalmazza meg és mondja el a filmben: „Lépésről lépésre hatolok be a belső rengetegbe, ami a születésemtől fogva az enyém. Erdők reménysége, tisztások csendje, gyerekkorom rejtekútján járok.”

A Boszporusz felett a híd az iszlám hitvilágba kalauzolja el a nézőket. Tolvaly Ferenc egyetlen nap történéseibe sűríti bele mindazt, amit fontosnak és lényegesnek tart elmondani erről a Nyugat által olyannyira félreértett vallásról és követőiről. Egy nap több ezret is képes magában fölmutatni, ugyanúgy mint cseppben a tenger, úgy ebben a filmben is benne van minden, amit nekünk, európaiaknak tudni kéne és illene a muzulmánok hitéről, vallásuk gyakorlásáról. A televízió képernyőjéről hozzánk csak a harcos, a dzsihadot hirdető, naponta öngyilkos merényleteket elkövető muszlimok szörnyű tragédiákat okozó tetteinek képi anyaga jut el. Az úgynevezett művelt nyugati polgárok annyira hozzászoktak már az anyagi javak és az ártatlan emberek elpusztítását bemutató felvételek sokkoló hatásához, hogy szinte már semmin nem lepődnek meg. Az óceánon innen és túl sok-sok fehér ember hiszi azt, hogy az iszlám egyenlő a terrorizmussal, a robbantásokkal, az emberrablással, a repülőgép-eltérítésekkel. Ezt a sztereotip, ennélfogva elnagyolt, hamis képet akarja átfesteni Tolvaly Ferenc. Így a Boszporusz felett a híd nem más, mint filozofikus gondolatokban gazdag, ismeretterjesztő, dokumentum- és útifilm.

Utazását Tangerben, Afrika kapujában kezdi el, és itt is fejezi be, egy kört tesz meg, ami a végtelent szimbolizálja. Bejárja Fez, Marrakech utcáit, sikátorait, szukjait, medináit, mecseteit. A Fezben, a bőrkikészítők munkáját illusztráló felvételek igencsak ismerősek, mert nincs olyan marokkói úti beszámoló, ami ezeket a színes, nagy festőkádakat, és az abban a teendőiket végző emberek reggeltől estig tartó, megerőltető munkáját ne mutatná. Marrakech központi tere a világörökség része, ennek a térnek esti arcában, ebben a színes kavalkádban felszabadultan kavargó emberek életörömében gyönyörködhetnek a nézők. A film anyagának döntő többsége nem „beállított” kép, hanem csak „úgy”, magát a nyüzsgő, eleven pillanatokat, annak rezdüléseit vette fel Balog Gábor operatőr. Ugyanakkor Tolvaly Ferenc beavat bennünket a geometrikus, virágmotívumokat ábrázoló iszlám művészet tiszta szépségébe és a tantételekbe is. A hívő öt kötelességét is bemutatja. Az első a Mekka felé fordulva elmondott napi ötszöri ima, ami öt nagy részre osztja a 24 órát. Ez a ritmus nem feszíti szét, nem aprózza fel a napot, mert ez a biológiai szükségletek miatt módfelett optimális. A második kötelesség annak a megvallása, hogy Allah az egyedüli isten és Mohamed az ő prófétája, a harmadik a böjt, a ramadán megtartása, a negyedik az adakozás és az ötödik a mekkai zarándoklat.

Tolvaly Ferenc azt a különbséget emeli ki, ami Mohamed próféta követőinek életfelfogása, hitének gyakorlása, a világ dolgairól alkotott nézetei és a nyugati művészet, életritmus és vallásgyakorlat között áll fenn. Ez az ordító másféleség nem szájbarágósan jelenik meg a filmben, inkább csak amolyan sugalmazásszerűen. Tolvaly Ferenc időről-időre feltűnik a vásznon, amint gondolataiba mélyedve ír, vagy távolba vesző tekintetével elmereng. Már az öltözetével, az zakójával is kirí a csupa garabiját – az arab férfiak hagyományos, bokáig érő köntösét és fejükön piros-fehér kockás kendőt – viselő környezetéből. A néző érzi és látja a különbözőséget, és rendre elmélázik ezen, sőt még az előfordul, hogy irigykedik, mert olyan mély és magától értetődő a muzulmánok hite, amiért mindenben ennyire és feltétel nélkül rábízzák magukat Allahra. Isztambulban egy rituális szertartás után Tolvaly Ferenccel a dervisek nagymestere a következő bölcs, és nem a különbséget, azaz nem a szakadékot, hanem a közös, az egymást összekötő vonásokat előtérbe helyező gondolatot közölte: „A hit úgy köti össze a hívőket Keleten és Nyugaton, mint Boszporusz felett a híd Ázsiát Európával.” Ennek mondatnak egy része lett a film címe is, mert tökéletesen kifejezi a rendező szándékát, nincs akkora árok a muzulmán és a keresztyén hit követői között, mint amekkorát a világ liberálisai által uralt médiái sugallnak.

dr.Petővári Ágnes