vissza a főoldalra

 

 

 2007.09.21. 

Isten nélkül irányát veszti az élet...

XVI. Benedek pápa hetedik, Itálián kívüli apostoli látogatására szeptember 8-án és 9-én került sor a szomszédos Ausztriában. Bécsi programját követően a Szentatya a 850 éves, közép-európai jelentőségű kegyhelyre, Mariazellbe, majd Heiligenkreuzba zarándokolt. XVI. Benedek pápa szeptember 7-én, pénteken délben érkezett Bécs schwechati repülőterére, ahol Heinz Fischer köztársasági elnök és Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek köszöntötték. A Szentatya első beszédében emlékeztetett rá, hogy látogatására a mariazelli kegyhely fennállásának évfordulója adott alkalmat. A Szűzanyának ez a kegyhelye mintegy Ausztria anyai szívét jelképezi, és kezdettől fogva sajátos jelentősége van a magyarok és a szláv népek számára is.

A repülőgép fedélzetén a Szentatya kötetlen beszélgetést folytatott a vele utazó újságírókkal. "Azért megyek Ausztriába, hogy megerősítsem az embereket a hitben - nyilatkozta a pápa -, mert az Isten nélküli élet irányvesztett." Látogatása nem politikai út, hanem zarándoklat. Az osztrák helyi egyház közelmúltbeli nehézségeire vonatkozóan köszönetet kíván mondani mindazoknak, akik a nehéz időkben is hűségesek maradtak az egyházhoz.

Délután a Hofburgban Heinz Fischer államfő fogadta a pápát, majd a palota fogadási termében találkozott XVI. Benedek az osztrák hatóságok és a diplomáciai testületek képviselőivel. Hozzájuk szólva azt mondta: Ausztria az elmúlt évtizedekben olyan sikereket könyvelhetett el, amelyeket két nemzedékkel ezelőtt még senki sem mert volna remélni. Az ország nem pusztán jelentős gazdasági haladásról tett tanúságot, hanem példaszerű társadalmi együttélést fejlesztett ki, amelynek rokon értelmű szavává vált a "társadalmi szolidaritás". A közép-kelet-európai országok számára ebben a folyamatban való részvétel további ösztönzés arra, hogy megszilárdítsák belső szabadságukat, a jogállamiságot és a demokráciát. Európa nem tagadhatja meg keresztény gyökereit. A kereszténység mélyen megjelölte ezt a földrészt. A globalizációt nem lehet megállítani, a politikai elit sürgető feladata viszont, hogy a folyamatot rendszabályozza és korlátok közé szorítsa, elkerülve ezáltal, hogy a jelenség a legszegényebb országok és a gazdag országokban élő szegények kárára valósuljon meg, és beárnyékolja a jövő nemzedékeit is. A pápa felhívást intézett a politikai felelősökhöz annak érdekében is, hogy tegyenek meg mindent, hogy az európai országok ismét nyitottak legyenek a gyermekek befogadására és az emberi élet védelmére.

Másnap, szeptember 8-án a mariazelli kegyhelyre zarándokolt a pápa. "A sok víz nem volt képes kioltani a szeretet tüzét" - a szentírási szavak beteljesülésének lehettek szemtanúi a jelenlévők, ahol csaknem negyvenezer "vízálló keresztény" gyűlt össze a szakadó esőben. A kegytemplom előtti parányi tér és a mellette nyíló meredek völgy az emelvényekre telepített szektoroknak köszönhetően háromemeletes összefüggő templomtérré változott. A zarándokok serege hajnal óta folyamatosan érkezett. Ausztria összes plébániája képviseltette magát. A buszparkolókban szenteltvízhintő papok fogadták a híveket "Isten hozott!" felkiáltással. Innen négy kilométeres gyalogút következett. A kétezer magyar zarándokot hét főpásztor vezette: Bábel Balázs, Ternyák Csaba, Pápai Lajos, Mayer Mihály, Veres András, Tempfli József és Várszegi Asztrik. Bécsből a pápa a rossz időjárás miatt helikopter helyett kocsival tette meg a kilencven kilométeres utat. A pápai oltár kialakítása egy szűk cellához hasonlított, emlékeztetve a kegyhely XII. századi eredetére, amikor egy Magnus nevű szerzetes remeteként élt ezen a helyen, és cellájában tartotta csodás Madonna-szobrát. Akkor is, most is a maga egyszerűségében volt látható - díszes ruhája nélkül - a hársfából faragott kegyszobor. A 850 éves jubileumra megújult és megszépült a magyar vonatkozásokkal teli kegytemplom és környéke. XVI. Benedek még bíborosként megfogadta, hogy ha Isten élteti, nem marad el erről a nagy ünnepről. Most pápaként - zarándokbottal a kezében - ezüstrózsát hozott a celli Szűzanyának. A Szűzanya születésnapját - és a pápai látogatást - kilenc hónapos előkészület után ünnepelték az osztrák hívek. Meghívták a környező országok zarándokait, akiket a Szentatya és a helyi püspök anyanyelvükön köszöntöttek: magyarul, horvátul, szlovénül, lengyelül, olaszul, csehül és szlovákul. A szentmisében magyar nyelven hangzott el a szentlecke: "Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik." A közös történelmi múltra emlékeztetett Habsburg Ottó jelenléte. Mottója szerint a celli zarándoklat célja "Krisztusra tekinteni" a Boldogasszony szemével. Ezt hangsúlyozta beszédében a pápa is: "Ha ezt tesszük, ráébredünk arra, hogy a kereszténység több mint egy erkölcsi rendszer, egy sor törvénnyel. Életre és halálra szóló barátság, amire rábízhatjuk magunkat. Ha Jézus Krisztussal és az ő egyházával újraolvassuk a tízparancsolatot, feltárul a benne rejlő örök érvényű tanítás: "igen" Istenre, aki szeret és igazi szabadságra vezet minket (az első három parancsolat); "igen" a családra (IV. parancsolat), az életre (V.), a felelős szeretetre (VI.), a kölcsönös segítségnyújtásra és a közösségi felelősségvállalásra (VII.), az igazságra (VIII.) és a másik ember személyének és tulajdonának a tiszteletére (IX. és X. parancsolat)." "Nyolcszázötven éve zarándokolnak ide különböző népek és nemzetek. Olyan emberek, akik magukkal hozzák szívük vágyait, aggodalmait és reményeit, országuk gondjait és céljait. Mariazell így vált a béke és a kiengesztelődött egység szent helyévé. Itt megtapasztaljuk az Édesanya vigasztaló jóságát, és Jézus Krisztussal találkozunk. A mi élettervünk ugyanis túlmutat a hétköznapokon: szükségünk van Istenre, aki megmutatta nekünk az arcát és megnyitotta számunkra a szívét." A szentmise végén a pápa imádságáról biztosította az árvíz sújtotta területek lakóit, és megemlékezett arról a két idős zarándokról, akik Mariazellből indultak életük utolsó útjára. Az újonnan megválasztott osztrák egyházközségek képviselői a Szentatya kezéből vehették át Szent Lukács evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit, hogy megbízatásuknak megfelelően az ő életük is szeretetközvetítő hithirdetés legyen. A szentmise végére elállt az eső, délután Benedek pápa népes papi és szerzetesi közösségben imádkozta el a vesperást. A bazilikában ott ült testvére, Georg Ratzinger is. A Máriát köszöntő városban több helyen láttuk és hallottuk azt a különleges CD-t, melyen maguk az osztrák püspökök énekelnek szebbnél szebb Mária-énekeket. Másnap a pápa a bécsi Szent István-bazilikában mutatott be főpapi szentmisét, megerősítő példát mutatva ezzel a vasárnap szentségét máig megőrző osztrák népnek. "Az Úr napja nélkül nem tudunk élni" - emlékeztetett a vasárnap megszentelése miatt életüket kockáztató IV. századi üldözött keresztények vallomására. Vasárnap délután a heiligenkreuzi ciszterci apátságot kereste fel a Szentatya, hogy felhívja a figyelmet Szent Benedek alapvető útmutatására, Regulájára, amely szerint a ciszterci szerzetesek is élnek. A pápa az itt működő pápai akadémia alapításának 205. évfordulójára is emlékeztetett. A Szentatya utolsó programja 9-én délután a bécsi Konzerthausba vezetett, ahol találkozott az osztrák önkéntesek képviselőivel. Köszönetet mondott valamennyi férfinek és nőnek, fiatalnak és gyereknek áldozatos munkájukért, amellyel hozzájárulnak a társadalom emberibb és keresztényibb arcának kialakításához. Ebben a szolgálatban megjelenik az Istenről és az emberről alkotott keresztény kép: vagyis Isten szeretete és a mi szeretetünk felebarátunk iránt - mondta beszédében. Háromnapos ausztriai látogatása végén a Szentatya szeptember 9-én este tért vissza Castel Gandolfóba.

 Kovács Gergely /Rosdy Pál  

(forrás: ujember.hu)