|
 2007.09.28.
Robert
Sirico : Mit fizetne Jézus?
Avagy:
az igazságos adó
Az
állam és az egyház teljes szétválasztásával megoldódni látszott
az a kényes helyzet, amely a történelem folyamán oly sok feszültséget
okozott az egyház és a polgári rendszer viszonyában. Az olasz
miniszterelnököt azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy
augusztusban azzal a kéréssel forduljon az egyházi hatóságokhoz,
hogy a maguk eszközeivel segítsék az adózási morál javulását.
"Az olaszok egyharmada kihúzza magát az adófizetés alól"
- nyilatkozta Romano Prodi kormányfő a Famiglia Cristiana című
olasz katolikus lapnak. Majd hozzátette: "Miért nem esik szó
erről a témáról a szószéken? Ennek a gondolkodásmódnak a
megváltoztatása mindannyiunk felelőssége - kezdve a tanárokon,
beleértve az egyházat is."
Természetesen az egyház mindig is azt az álláspontot képviselte,
hogy a hívő ember köteles betartani az állam törvényeit.
Aquinói Szent Tamás kifejtette, hogy a politikai stabilitás érdekében
még olyan törvényeknek is engedelmeskednünk kell, amelyek
ellenkeznek erkölcsi értékrendünkkel. Csak a nyilvánvalóan
embertelen helyzetekben - például fajirtás- van jogunk az ellenállásra
az állammal szemben. Az egyház ugyanakkor azt is tanítja, hogy
csak azokat a jogszerű adókat vagyunk kötelesek befizetni,
amelyek biztosítják az állami feladatok ellátását. Ezeknek
az adóknak a befizetését megtagadni bűn, s ugyancsak bűn
szembeszegülni a legitim és jogszerűen működő hatóságokkal.
Ugyanakkor állampolgári jogunk, hogy törvényes keretek között
tiltakozzunk, ha az adók elviselhetetlenül nagy terhet rónak a
társadalomra.
De hol a határ a jogszerű és a túlzott mértékű adó között?
Erre a kérdésre nincs általánosan érvényes válasz. Vannak,
akik úgy vélik, hogy XVI. Benedek pápa ki fogja jelenteni, hogy
mindenfajta adókerülés bűnös dolog. Biztos, hogy a Szentatya
- elődeihez hasonlóan - valójában az egyház tanítását
fogja megerősíteni. Az most még kérdés, hogyan fogja
alkalmazni az egyház társadalmi tanítását a nemzeti adópolitikára.
Arra számíthatunk, hogy a pápa alapvetően az adózás erkölcsi
alapjáról fog megynyilatkozni, és nem bocsátkozik aprólékos
elemzésbe.
A
katolikus tanítás szerint nem kell feltétlenül igazságosnak
tekintenünk minden állami adót. A vita tárgya a törvénybe ütköző
adócsalás és az adóelkerülés, illetve az adófizetés legális
csökkentésére tett erőfeszítés közötti különbség.
Az adó mértéke természetesen felveti a méltányosság kérdését
is. Az Eurostat szerint a vállalatok számára a hatályos
jogszabályok alapján megállapított 37 százalékos, illetve a
magánszemélyek által befizetendő 39 százalékos adó
Olaszországban a legmagasabbak közé tartozik az EU-ban. Ezeknek
a mértéke véleményem szerint meghaladja az igazságosság mértékét,
inkább büntető jellegűek. Vannak, akik úgy vélik, hogy az államnak
nem szabadna többet kívánnia polgáraitól, mint a tized,
amellyel hagyományosan az egyháznak tartozunk. Számomra a tíz
százalék ideálisnak tűnik, bár abban nem vagyok biztos, hogy
ehhez szilárdan kellene ragaszkodni.
Az adózás kérdése minden korban előkerült a vallásos
gondolkodásban, egészen a bibliai időkig visszamenően. Régebben
a tudósok szívesen idézték a VI. században uralkodó keleti-gót
Nagy Theoderik királyt: "Abban az országban jó élni, ahol
senki sem tart az adóbehajtóktól." A magas adók miatt
kirobbanó lázadások gyakoriak voltak a kora újkori Európában,
például az angol polgárháború idején.
Fontos tényező az igazságos mértékű adózás szempontjából,
hogy mire fordítja az állam az adóbevételeket. Olaszországban
az adóbevételekből sok veszteséges vállalkozást finanszíroznak,
illetve a jóléti állam égisze alatt olyanok is nagy számban részesülnek
pénzügyi támogatásban, akik valójában nem szorulnának rá.
Kérdés tehát, hogy az egyházhoz való hűségét hangoztató
Prodi úr hogyan várhatja, hogy a hithű katolikusoknak ne
legyenek fenntartásai az adófizetés kapcsán, amikor az adóbevételek
egy részét az egyház számára erkölcsi és gazdasági
szempontból is problematikus tevékenységek támogatására fordítják...
A tehetetlenséggel és korrupcióval küzdő olasz állam
olyan adószabályzatot alkotott, amely "bűnre vezető
alkalmak" lehetőségét teremti meg, vagyis olyan körülményeket,
amelyek arra csábítják polgárait, hogy minél inkább kerüljék
el az adók befizetését. Az adócsalás serkentésének
legbiztosabb módja a nagyon magas adókulcsok bevezetése, majd
az így befolyó pénz rossz felhasználása. Az olaszoknak a
rendszer iránti ellenszenvét híven mutatja be a bestsellerré vált
La Casta
(A kaszt) című könyv, amely a politikai osztály növekvő
fizetését és mellékjövedelmeit részletezi. A társszerző,
Sergio Rizzo becslése szerint Olaszországban 6-700 000 közé
tehető azok száma, akik a "politikai gépezetből" élnek.
Az adózás igazságossága az adóztatás módszerétől is
függ. Bizonyára igazságtalannak éreznénk, ha az élelmiszereket,
a ruházati cikkeket és a gyógyszereket magasabb adóval sújtanák,
mint a luxustermékeket. Azok az adók, amelyek a szegényeket aránytalanul
jobban sújtják, erkölcsileg kifogásolhatók, mint ahogy azok
is, amelyek másoktól csupán pénzügyi sikerességük miatt
vonnak el több jövedelmet.
Az adószabályzat összetettsége egy újabb kritérium,
amely meghatározza az adózás méltányosságát. Ha az adótörvény
olyan bonyolult, hogy egy átlagember nem képes átlátni - mint
Olaszországban -, akkor az nem nevezhető igazságosnak. Az sem méltányos,
ha a gazdagoknak kedvez, akik megengedhetik maguknak, hogy adótanácsadók
segítségével megtalálják a törvényes kiskapukat, miközben
a tanácsadókat megfizetni nem tudó szegényeknek a teljes összeget
be kell fizetniük. Az egyszerűsített adórendszer - mint például
az egysávos adó - megfelelne a méltányosság alapkövetelményének.
Ha az államon múlna, minden adó minden helyen és időben
erkölcsileg kötelező lenne az állampolgárokra nézve. Az egyház
számára azonban ez nem ilyen egyszerű. A lelkipásztoroknak
egyenként kell fontolóra venniük az egyes eseteket.
Politikailag bizonyára hasznos lenne, ha az egyház - engedve az
állam kérésének - azt közvetítené a híveknek, hogy vallási
kötelességük minden adó befizetése, mert az örök boldogságuk
a tét. Ez azonban ellentétes a katolikus tanítással, és
ellenkeznék az egyház és az állam szétválasztásának elvével.
(Friedrich Attila fordítása)
(A szerző katolikus pap, a vallás és a szabadság tanulmányozásával
foglalkozó Acton Institute elnöke.)
(forrás: Új Ember)
|
